Donald Trump egy tehetséges, szókimondó, de nyers, agresszív, modortalan, minden politikai szerepre alkalmatlan ember. Akkor miért is támogatja őt rendkívül kitartóan az ország egyharmada? A Trump-támogatók nagy része férfi, e csoporton belül is fehér férfiak. Az önjelölt milliárdos ezen csoport elégedetlenségének megtestesítője. Természetesen minden választónak megvannak a különleges okai, amiért egy jelöltet támogat, de Trump potenciális választói általában négy ok miatt szeretnék jelöltjüket az Egyesült Államok elnökeként látni.
Az első a legegyszerűbb. Külföldiek nehezen hiszik, hogy az Egyesült Államokban a közép- és munkásosztályok nem élnek jobban, mint a hetvenes években. Sokan a szakszervezetek hanyatlását nevezik az életszínvonal stagnálása kórokozójának, de a probléma sokkal összetettebb. A mexikói, dél-amerikai, kínai, vietnami ipar fellendülése masszív ipari leépülést okozott az Egyesült Államokban.
Amerika vezetői úgy gondolkoztak, hogy a kiberkor, a szolgáltatások kora, az új technológiák kora a mai, és átengedhetik az ipart a kevésbé fejlett országoknak, ahol a termékek jóval alacsonyabb áron készülnek el és kerülnek vissza az Egyesült Államokba és más fejlett országokba. De minden maquiladora (szabadkereskedelmi zónában lévő ipari létesítmény, amelyben a gyártáshoz használt alapanyagokat vámmentesen szerzik be, majd feldolgozás után értékesítik, sok esetben abban az országban, ahonnan az anyagokat vásárolták), amit Mexikóban nyitott egy amerikai vállalat, gyárbezárásokat, munkanélkülieket jelentett az Egyesült Államok legiparosítottabb részein.
S legyünk realisták: az ötvenéves varrónő nem fogja tudni magát átképezni komputertechnikussá a nyári szünetben. Ezen folyamat ellenére a foglalkoztatás nagyjából megoldódik az Egyesült Államokban új munkahelyek teremtésével, de nagyon sok új munkahely, például a szolgáltatóiparban, messze nem fizet olyan jól, mint a szakszervezetek által irányított iparágakban, amelyek külföldre vándoroltak. A világkereskedelem liberalizálása is sok pozitívumot hozott az Egyesült Államok polgárainak.
Olyan pozitívumokat, mint például alacsonyabb árak, alacsonyabb infláció, és egyes amerikai termékek, szolgáltatások világhódítása, de a hetvenes évek vidáman élő közép- és munkásosztályának életszínvonala bizony nem emelkedett. Donald Trump ígéri ennek a folyamatnak a megfordítását, és az amerikai ipari potenciál kíméletlen visszafoglalását.
A másik ok, amiért a támogatói nagy része Donald Trumpot szeretné elnökének, az elhanyagoltság érzése a társadalom egy fontos részében. Fiatal és középkorú férfiak, elsősorban fehér férfiak észlelik, de nem kedvelik a társadalom fejlődésének irányát. Az Egyesült Államokban ma minden utcasarkon találunk egy védett csoportot. Feketék, latinok, melegek, fogyatékkal élők, különleges betegségben szenvedők, háborús menekültek, éhező afrikai bevándorlók, és még sok más csoport.
Szóval mindenkit segítünk az amerikai álom elérésében. Akik úgy érzik, hogy kimaradnak mindig mindenből, azok a munkásosztály- és a középosztálybeli fehér férfiak, akik nem isznak, nem drogoznak, és ha nehezen is, ha sok munkával is, de tisztességesen eltartják a családjukat, nevelik a gyerekeiket. Ők elhanyagolva, kiszolgáltatva érzik magukat, és őszintén szólva elegük van abból, hogy a leghangosabban kiabáló kisebbségi csoportokat preferálja az állam.
Ezek az emberek egy egyszerűbb Amerikát szeretnének, és kergetik az amerikai álmot. Talán nem annyira szociálisan érzékenyek, talán nem annyira nyitottak a multikulturális Amerikára, talán nem szeretik annyira azokat, akiknek a jólétét az ő adódollárjaikból finanszírozzák. Ők Donald Trump zászlóvivői.
A harmadik irány, amelynek ellenzői Donald Trump legbuzgóbb hívei között vannak, az a politikai korrektség. Ugyan rengeteg amerikai gondolja, hogy a politikai korrektség egy demokráciából kivezető út lehet, ahol a többség mozgás- és szólásszabadsága erősen minimalizálva van, a legtöbb amerikai még mindig hajlandó elfogadni ennek a XXI. századi kitalációnak az enyhébb változatát. Viszont mostanra már az amerikaiak sokasága hiteltelennek tartja azt a politikai elitet, amely zászlajára tűzte ezt az eszmét.
Helytelen megsérteni embertársaink érzéseit, de ma már ezt a gondolatot túlzásba viszik. Amerika mindig a szabadszájúak országa volt. Amíg Európában emberek sorban nyertek pereket azokkal szemben, akik valami sértőt mondtak rájuk, Amerikában majdnem lehetetlen volt hasonló ügyekben diadalmaskodni. Az amerikaiak büszkék voltak nemcsak az igazmondókra, hanem arra is, hogy nyugodtan beszélhettek. Mára ez megváltozott.
Rossz néven veszik, ha egy fehér férfi vicceket mond nőkről, kisebbségekről, melegekről, kövérekről, vallásról, szexről, bizonyos politikusokról. Az üzleti szférában a vezetők az öncenzúra világában élnek. A nagyvállalatok, a multik különösen érzékenyek. Ha valamelyik médium megvádolja őket vagy egyik alkalmazottukat, hogy nem eléggé viselik szívükön egy vélt vagy valós kisebbség védelmét, szervilis alázattal próbálják kielégíteni a panaszost a többség kárára.
A politikai korrektség ellenségei Donald Trump barátai. Akármelyik Trump-beszéd felér a politikai korrektség eszméjének elvetésével.
A negyedik ok, amely Trump komoly támogatottságához vezetett, az a jelenlegi elnök, Barack Obama és adminisztrációja teljes impotenciája. Eleve nem a tehetséges amerikai elnökök egyike, Obama egyre kevésbé tudott érvényt szerezni politikájának, különösen azután, hogy az ellenzék átvette az Egyesült Államok képviselőházának és szenátusának irányítását.
Az Egyesült Államok egy győztes eszmére alapított, remekül működő, sikert sikerre halmozó, gyönyörű ország. Obamának sikerült az elmúlt pár évben különböző kezdeményezésekkel csődközelbe, sikertelenségből tragédiába manőverezni. A nagy hírveréssel beharangozott arab tavaszból arab tél lett, százezrek halálával. Nem adott szabad kezet a szakembereknek, és ezért ma egy döbbenetesen erős Iszlám Állammal kell szembenéznünk. Bevezetett egy egészségügyi biztosítási rendszert, amely csődbe viheti az országot. Képtelen volt kontrollálni a katonai kiadásokat. Gyáva politikája zavart, lázongást és a szocialista demagógok feltűnését eredményezte Közép- és Dél- Amerikában.
Diplomatáink jobban el voltak foglalva azzal, hogy az Obama-adminisztráció által megálmodott erkölcsi kódexet erőltessék más országokra, minthogy az amerikai érdekeket szolgálják. Lehet, hogy Donald Trump megoldásai és javaslatai között vannak kivitelezhetetlenek, vagy megvalósítani nem ajánlottak, de filozófiája, hozzáállása alapvetően más, mint Barack Obamáé, akinek Amerika nagysága nem tűnik fontos célnak. A választók egy jó része az Obama-adminisztráció elleni protestből támogatja azt az embert, aki a legkevésbé Obama.
Ahogy láthatjuk, az Egyesült Államok népességének egy jó része szívesen venné, ha a jövő évtől Donald Trumpnak hívnák Amerika új elnökét. De nem ő lesz az elnök. Az amerikai választók többsége soha nem fogadna el elnökének egy olyan embert, aki modortalan, közönséges, és nyíltan hangoztatja érzéketlenségét a polgárok egy jó részével, és a világ sok országával szemben. Hiába ért egyet az elektorátus nagy része a Trump által felvetett gondolatokkal, a többség nem fog rá szavazni. Gondolataira vannak vevők az Egyesült Államokban. Magára az emberre nem.
A szerző amerikai–magyar üzletember, ügyvéd