A már nemzetközi színtéren is zajló, CEU-ügynek nevezett magyar választási kampány részeként újabb és újabb megmondóemberek tűnnek fel az interneten, hogy keresztény elkötelezettségüket hangoztatva fejezzék ki csalódottságukat a kormányban és főként Orbán Viktor miniszterelnökben. Húsvétkor például az egyik multinacionális sportszer- és ruhakereskedő társaság ügyvezetője szólította fel a kormányfőt, hogy mosson kezet és nyújtsa azt a felebarátai felé. A cégvezető azért ragadtatta erre magát, mert nem tetszett neki, hogy a miniszterelnök úgy nyilatkozott: sok békés, keresztény, magyar embernek viszket már a tenyere, amikor azt látja, hogyan tette az ellenzék az úgynevezett civilek által felheccelt emberek segítségével arrogáns kampányfőpróbává a húsvéti időszakot. Ekkor ugyanis a jóakaratú hívek körében inkább csend honol, hiszen Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk.
A francia cégtulajdonosok jóvoltából bizonyára igen szerény körülmények között élő, elnyomott magyarországi ügyvezető internetes üzenetének lényege, hogy a kormány, de természetesen legfőképpen Orbán Viktor, szerinte egymás ellen uszítja az embereket, pedig jó lenne már ezt meghaladni, és kölcsönösen megbecsülni mások véleményét. Felhívja a kormányfő figyelmét arra is, hogy ha kereszténynek tartja magát, akkor be kellene tartania a tízparancsolatot, különös tekintettel a hetedik, a nyolcadik és a tizedik pontra, vagyis dióhéjban: ne lopjon, ne hazudjon, és ne kívánja más tulajdonát.
A kormányfőt ilyetén módon hazug tolvajnak bélyegző vezető sok mindent felsorol még a jelenlegi kormány állítólagos bűnei közül, például a saját érdekköréről is beszél. Többek között azt is a szemére veti a jelenlegi kabinetnek, hogy a munkavállalók érdekében lépett fel a multikkal szemben. Felemeli a szavát többek között a külföldi tulajdonú pénzintézetek védelmében is, azoknak a bankoknak a nevében is tesz kormánykritikus megjegyzéseket, amelyek több százezer család súlyos megkárosításában vettek részt a Gyurcsány-kormányok idején Magyarországon.
De vajon kiket képvisel egész életével és munkásságával ez az ember? Ezt azért is fontos megvizsgálni, mert ennek alapján dönthető el igazán, hogy hiteles-e, amit mond, hogy adhatunk-e a szavára, hogy meghatódhatunk-e azon, amikor a keresztényi szeretetről beszél.
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ, érdemes áttekinteni, hogy kikből állnak azok a tömegek Magyarországon, akik – ha a védelmükben nem tenne lépéseket a kormány – ma már kibékíthetetlenül elégedetlenek lennének a helyzetükkel. Sokan például hittek a multik szlogenjeiben, vagyis abban, hogy az áruházláncok boltjaiban a kispénzű, egyszerű emberek is megtalálják a megfizethető, de mégis minőségi áruk sorát, illetve a biztos megélhetést. Ezzel szemben azt tapasztalták, hogy gyakorlatilag a modern rabszolgatartás áldozataivá váltak, amikor munkát vállaltak egyes áruházláncoknál. Ezeken a munkahelyeken ugyanis egyes dolgozók állítása szerint gyakori volt a több mint tízórás munkavégzés, amelynek során folyamatosan állni vagy szaladgálni kellett, a túlórákat azonban egyszerűen elfelejtették kifizetni.
Miközben rendszerint öt ember munkáját végeztették el velük, alig több mint havi százezer forintért, az idegi fáradság miatt gyakran megbetegedtek, de ezt is viselniük kellett, mert ha sokat voltak táppénzen, útilaput kötöttek a talpukra. A multik nagyáruházainak némelyikében itt nem álltak meg, egymást is megfigyeltették a dolgozókkal, és biztonsági őröket rendeltek melléjük, hogy egy percre se tudjanak megpihenni. Uszítás, egymás feljelentése és kussolás lett a törvény ezek között a kizsákmányolt emberek között, így érvényesítette a külföldi tulajdonos a kormánykritikus cégvezető által oly fontosnak tartott tisztességet és a kölcsönös megbecsülést. Vagyis hazudtak mindenkinek rendesen, munkát és megélhetést ígértek, de csak megalázták az alkalmazottakat. Nagyon messze álltak attól, hogy egy másodpercre is megfogadják a tízparancsolatot.
Hasonlóan jártak azok a munkavállalók is, akik azokat a termékeket állították elő, gyártották le, amelyeket ezeknek a nagyáruházaknak a polcain kínálnak. A sportcipők egy jelentős részén például többek között nők és gyerekek dolgoznak reggeltől estig valamelyik távol-keleti országban. Magyarországon tiltják ugyan a gyerekmunkát, de sokáig a magyar könnyűiparban sem volt sokkal jobb a dolgozók helyzete, ha sürgősen el kellett készíteni ezeknek a multiknak néhány teherautónyi márkás ruhaneműt. A magyar ruházati szektor többnyire nyugat-európai luxus- és felső kategóriás márkáknak dolgozott, egy ideig ezek között volt például a hazánkban is jelentős számú árucikkel megjelenő Adidas is, amíg ki nem vonult az itteni megrendelők közül.
A Tudatos Vásárlók Egyesületének külföldi szakértőkkel együtt elvégzett felmérése szerint a termékeket 600-700 forintos órabérért güriző munkások készítették. A dolgozók a fizetésükből gyakran még a közüzemi számláikat sem tudták kifizetni és álmodni sem mertek a családi nyaralásról. A kutatók közérdekű adatigénylést nyújtottak be a munkavédelmi hatóságokhoz. Ebből és a terepmunkából kiderült, hogy a forgalmazó nagyvállalatok és a ruhakereskedő multik keze alá dolgozó munkások embertelen körülmények között húzták az igát, klímaberendezések nélküli, szűk műhelyekben a 35-42 fokos hőségben.
Talán érdemes felidézni azt is, hogy a multik hogyan csapták be a vásárlókat és a beszállítókat is. Ma már nyílt titok, hogy az ilyen áruházak egy részében silányabb árut adnak el keleten, mint nyugaton, megszegve ezzel minden írott és íratlan szabályt a kereskedelemben. A magyar termékeket viszont sok esetben csak halasztott kifizetéssel lehet náluk elhelyezni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bevételek megforgatása révén szinte ingyen juthatnak hozzá a busás hasznot hozó árucikkekhez. Sok multi még azt is megengedhette magának, hogy éveken keresztül tízmilliárdos nagyságrendű összegeket vitt ki az országból, hogy így csökkentse az adózás előtti eredményét. Az áruházláncokat üzemeltető nagyvállalatok hatalmas tőkeerejükkel ugyanakkor néhány év alatt nagy területeken elsorvasztották a hazai termelést és a fejlesztést, a maradékot pedig saját képükre alakították át. Évente több milliárd forint nemzetgazdasági veszteséget jelentett, hogy több ezer hazai ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi munkahely szűnt meg emiatt.
A nagyáruházakat működtető multik egy részéréről tehát kiderült, hogy nemcsak a nyolcadik, hanem a hetedik és a tizedik parancsolatot is nagy ívben letojták, vagyis nemcsak hazugok, hanem csalók és tolvajok is. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nagyáruházak építtetői és üzemeltetői semmibe vették az emberek egészséges környezethez való jogát, jelentős zöldterületek megszüntetését, az autó- és kamionforgalom megnövekedését és gerjesztését hozták magukkal, miközben megzavarták egy-egy település szerves fejlődését.
Ezek a társaságok tehát – tisztelet a kivételnek – sok mindent hoztak Magyarországra, de azok között kevés nyomát találni a felebaráti szeretetnek és a könyörületességnek. Az Orbán Viktort kritizáló ügyvezető igazgató eközben azt állítja magáról, hogy keresztény ember. Ha ez így van, akkor nyilán nem tud ezekről a dolgokról. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak homokba dugja a fejét, de vasárnaponként kihúzza és a templomra esküszik, miközben a hétköznapokon a templom aranya előtt áldoz. Aztán néha gondol egyet és a tízparancsolatról papol. Ha viszont tényleg úgy érzi, hogy hitelesen szeretne beszélni erkölcsről, szeretetről, megbecsülésről és tisztességről, jobban tenné, ha jó erősen a tükörbe nézne és megtagadná eddigi munkásságát és farizeus életét. Vagy, hogy az ő szavaival éljünk: megmosná a kezét.