A jövedelmek, illetve a fogyasztás rendszeres, háztartási szintű felmérése évtizedek óta megvalósul a fejlett országokban, így a jövedelmi különbségek vizsgálata a lakossági szektoron belül hosszabb múltra tekint vissza. Magyarországon 2014-ben készült először átfogó statisztikai adatfelvétel a háztartások pénzügyi és nem pénzügyi eszközeiről, kötelezettségeiről, egyéb anyagi jellemzőikkel együtt. A Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint a gazdasági válság után a magyar lakosság éves nettó pénzügyi megtakarítása a jellemző nulla körüli szintről mára a GDP öt-hat százalékára emelkedett, ami az ország belső finanszírozásának erősödésével jelentős szerepet játszott a külső sérülékenység mérséklődésében, így a felminősítésekben is.
Korábban a magyar lakosságnak még soha ennyi megtakarítása nem volt. Az elmúlt évek magas megtakarításának köszönhetően a lakosság nettó pénzügyi vagyona 2010 óta több, mint 18 000 milliárd forinttal bővült, és így korábban nem tapasztalt szintre emelkedett. A lakosság pénzügyi vagyona tehát tetemes, és ha minden jól megy tovább, felzárkózóban van az uniós tagállamok átlagos szintjére.
A lakossági megtakarítások összetételét tekintve – elsősorban az állampapírok iránti kereslet felfutásának köszönhetően – a háztartások értékpapír-állománya mára érdemben meghaladja a bankbetétekét. A lakosság megtakarítási döntéseiben 2012-óta lényeges változás következett be. Az emberek egyre inkább az állampapírokat és a befektetési jegyeket vásárolják. A háztartások ezzel párhuzamosan 2013 elejétől egy év alatt mintegy 1000 milliárd forintot vontak ki a bankbetéteikből, miközben tovább növelték a készpénz- és az értékpapír típusú megtakarításaikat. Az értékpapírokat előnyben részesítő magatartás az alacsony inflációs és kamatkörnyezet mellett az állampapírok magasabb hozamával és viszonylagos likviditásával magyarázható.
A megtakarítási alapok iránti jelentős kereslet a befektetési jegyek magas hozamára és a lakosság körében népszerű állampapírok betétekét meghaladó kamatára vezethető vissza. A megtakarítási döntések átrendeződésének eredményeként a háztartások 2014 második felétől már több pénzt tartottak értékpapírokban (aminek közel fele állampapír volt, míg másik fele befektetési jegy), mint bankbetétben. A háztartások állampapír-állománya ma már meghaladja a 4100 milliárd forintot, ami kedvező az állam belső finanszírozása és az ország külső sérülékenységének csökkentése szempontjából is.
A folyamatosan növekvő hazai megtakarítási ráta mára már régiós összevetésben is a legmagasabbak közé tartozik: 2016-ra Magyarország kedvező pozícióba került, a GDP-arányos megtakarítási ráta elérte a 26 százalékot, amivel Csehország mögött a második helyen állunk. A megtakarítások tekintetében a lemaradóktól a régió élmezőnyéhez csatlakoztunk. Ezért a háztartások megtakarításai ma már stabil forrást jelentenek a többi szektornak is, és az ország sikeres felzárkózása, valamint a hazai gazdasági növekedés fenntarthatósága szempontjából kiemelten fontos tényezőnek számítanak. A hosszú távú növekedési kilátások szempontjából kulcstényező a beruházások mértéke és szerkezete, a fenntarthatósághoz azonban szükség van a belső megtakarítások magas szintjére is.
A háztartások megtakarításainak növekedése hatására a magyar gazdaság növekedési modellje az elmúlt években finanszírozási szempontból is alapvetően megváltozott. A korábbi, szinte kizárólag külső forrásokból táplálkozó, utóbb fenntarthatatlannak bizonyult növekedést egyre inkább felváltotta a magas szinten stabilizálódó, jelentős részben belső megtakarításokból is finanszírozott gazdasági növekedés.
Egy olyan nyitott gazdaságban, mint a magyar, ha a belső megtakarítások szintje elmarad a beruházások mértékétől, a növekedés fenntartásához gyakran külső források bevonására van szükség. Azonban a sikeresen felzárkózó országok példái, illetve a 2008-as válság – amely a külső források hirtelen beszűkülésével és megdrágulásával járt – azt mutatják, hogy a fenntartható gazdasági növekedés szempontjából a belső forrásokra hangsúlyosabban támaszkodó gazdaságpolitika kevésbé kockázatos és sokkal kedvezőbb. Nemzetközi példák alapján a megtakarítási és beruházási ráták között hosszú távon pozitív kapcsolat rajzolódik ki. Ezek szerint azokban az országokban magas a beruházási ráta, ahol a belső megtakarítások mértéke is magas. Jelenleg Magyarországon a belső megtakarítások szintje már messze meghaladja a gazdaság beruházási igényét, ami a folyó fizetési mérleg jelentős többletében is tükröződik.
Összességében tehát elmondható, hogy a magas lakossági megtakarítási ráta mára stabil hátteret biztosít a fenntartható gazdasági növekedéshez.
Mindehhez persze az is kellett, hogy paradigmaváltás következzen be a közgondolkodásban. A korábbi években egyáltalán nem szokványos, úgynevezett unortodox gazdaságpolitika bevezetésére volt szükség. Ennek lényege az, hogy a gazdasági döntéshozók tartózkodnak a neoliberális dogmák kritikátlan alkalmazásától és kerülik az MSZP–SZDSZ-kormányok idején megszokott, pontosabban eltűrt lakossági megszorító intézkedések politikáját. Roppant egyszerű, hogy nem a valutaalapnak kell megfelelni, hanem a magyar polgárok akaratának. A változó közgondolkodás szellemében a kormányzat nem felelőtlen IMF-, Világbank- és más külföldi hitelfelvételekből tartja életben az állami működést, hanem patriótapolitikával rukkol elő a globális pénzügyi erőközpontok őszinte csalódására.
Ennek alapeleme tehát, hogy az állam ne a lakosság eladósodását, hanem az emberek megtakarításainak és vagyonának növekedését támogassa. Korábban ugyanis a kötelező magánnyugdíjpénztárak, bankok és más pénzintézetek az emberek megtakarításait a Világbank koncepciójának megfelelően elsősorban kivitték külföldre, és a nemzetközi pénzpiacokon fektették be a nemzetközi pénzügyi spekulánsok legnagyobb örömére. A szintúgy felelőtlen devizahitelezés lakossági elterjesztése remek üzlet volt az árfolyammal trükköző bankoknak, de tragikus következményekkel járt a hitelt felvevő, lépre csalt adósok százezreinek.
Ma már más a helyzet. A lakosság megtakarításai döntő részben itthon hasznosulnak, és a hazai gazdaság növekedését, az állam a korábbiaknál sokkal biztonságosabb és olcsóbb finanszírozását teszik lehetővé. Ennek eredményeként még több forrás áll rendelkezésre a hazai gazdaság növekedéséhez, illetve a lakosság, az emberek vagyonának további gyarapodásához.
Kiknek nem tetszik ez a leginkább, kiknek a haszna lett kevesebb emiatt, és kik támadják ezért Magyarországot? Szerintem önök, kedves olvasók, pontosan tudják a választ.
A szerző közgazdász, egyetemi docens