2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja
Vélemény
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/velemeny/szigoruan-kozpontositott-rendszer-2228884/

Szigorúan központosított rendszer

A Juncker-beszédet leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy próbált nagyon pozitív lenni és a felszínen minden ország felé jó arcot mutatni. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy kijelentette: nem híve a kétsebességes Európának, továbbá ellenzi, hogy ugyanazon címkével gyengébb minőségű élelmiszert kínáljanak a boltokban a kelet-európai országokban. Kiállt amellett is, hogy a kelet-európai cégek munkavállalói nyugat-európai munkavégzésük esetén a helyiekkel megegyező fizetést kapjanak. Persze nyilvánvaló, hogy ezt egyáltalán nem szociális érzékenységből, hanem a nyugat-európai cégek versenyérdekei miatt tette. Ugyanis ha valóban szociális érzékenységről lenne szó, akkor amellett is ki kellett volna állnia, hogy a nyugat-európai cégek fizessenek ugyanannyi bért Kelet-Európában, mint otthon.

Azonban ezek a felvetések inkább csak üveg­gyöngyöknek tekinthetők. A beszéd lényege, a háttérben meghúzódó valódi cél az EU-országok még szorosabbra fűzése, a centralizáció, a föderalizáció erősítésének szándéka volt. A további centralizáció első lépését az eurózóna 19 országának szorosabbra fűzése jelentené. Erre utalt az úgynevezett szuperelnöki pozíció létrehozásának ötletével. Ez a pozíció a bizottsági és az Európa Tanács elnöki pozíciójának helyébe lépne.

További javaslata volt egy pénzügyi-gazdasági miniszteri pozíció létrehozása az országok költségvetésének ellenőrzésére és felülbírálatára. Ennek a miniszternek joga lenne arra is, hogy strukturális reformokat – amelyek általában megszorításokat jelentenek – kezdeményezzen. Juncker bár megígérte, hogy közös költségvetés nem lesz, de azért becsempészte a gondolatot azzal, hogy az általános EU-s költségvetésben lenne egy elkülönített rész az eurózónának. Felvetette továbbá az Európai Monetáris Alap létrehozásának, valamint a bankunió mielőbbi megvalósításának szükségességét.

Természetesen kezdetben mindez csak az eurózóna országaira vonatkozna. Azonban hangsúlyosan és többször is szóba hozta azt is, hogy 2019-re, miután a britek elhagyták az uniót, indokoltnak találná, hogy a hét nem eurózóna-tagország – kivéve Dánia, mert neki az EU-ba lépéskor megígérték, hogy nem kell bevezetnie az eurót – is bevezesse az eurót, azaz belépjen az eurózónába. Akkor pedig már vissza is jutottunk a kiinduló célhoz, az egységesülő, központból irányított föderális Európa létrehozásához. A téma elővezetésével kapcsolatban érdemes felfigyelni egy nyilvánvaló Macron–Merkel–Juncker-összedolgozásra. Macron vetette fel, nyilvánvalóan Merkellel egyeztetve a valódi végső célt: az erős központi vezetés, közös költségvetés, külön eurózóna-parlament szükségességét, Juncker pedig – látszólag – kicsit hátrébb lépett. Azért csak látszólag, mivel 2019 nincs messze. Ha addigra sikerülne a hét országot beterelni az eurózónába, akkor mindenki a szigorúan központosított rendszer részévé válna. Vagyis létrejöhetne a föderális Európa, ami nyilvánvalóan már elég régen egyes országok politikai célja.

Említett azonban Juncker egy minden országra azonnal kiterjeszteni kívánt jelentős centralizációs lépést is. Azt, hogy a jövőben az egyes nemzetállamok ne hozhassanak saját hatáskörükben úgynevezett stratégiai beruházásokkal kapcsolatos döntéseket, hanem azokat engedélyeztetniük kelljen az EU illetékes szervezeteivel. Azt, hogy mit ért „straté­giai beruházásokon”, nem fejtette ki. Azonban a szövegkörnyezetből kivehető volt, hogy elsősorban a különböző energetikai beruházásokra, vezetékek építésére, illetve a kínai működőtőke- és infrastruktúra-beruházásokra gondolt.

Ez a felvetés pedig annyira komoly, hogy meg is jelent már szeptember 13-án a tervezett szabályozással kapcsolatos 47 oldalas bizottsági javaslat Az EU-ba irányuló külföldi tőkebefektetések ellenőrzésének rendszere címmel. Ez azt jelentené, hogy a javaslat elfogadása esetén az erős gazdaságú országok, illetve azok cégeinek érdekeit szem előtt tartva egy jelentős gazdaságfejlesztési eszközt vennének ki a nemzetállamok kezéből: azt a lehetőséget, hogy nem EU-s országokkal közvetlenül beruházásokban állapodhassanak meg.

A lopakodó centralizáció tehát nehezen titkolható, hiába is próbálta Juncker néhány felszínes, kedveskedő gesztussal elterelni erről elsősorban a kelet-európaiak figyelmét. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez a centralizált Európa az utóbbi néhány év ötlete, annak érdemes elolvasnia azt a francia tanulmányt, amely – az akkori EU-s vezetés megrendelésére – 2002-ben készült. (A tanulmányt készítő intézet neve: Institut Francais des Relations Internationales, magyarul Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete.) Az EU 2050-ig szóló stratégiát kért az intézettől az EU társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására.

Az intézet két dolgot vetett fel. Egyrészt azt, hogy a fogyó népesség miatti munkaerő-problémák megoldására az EU-nak már 2020-ig. 30 millió bevándorlóra lesz szüksége. Másrészt ahhoz, hogy megtarthassa helyét és szerepét a világgazdaságban, erős központi kormányzásra, bankunióra és egységes gazdaságpolitikára lesz szüksége.

Feltételezhetjük, hogy a föderalista Macron és Juncker egyaránt jól ismeri ezt a tanulmányt. A britek kilépésének csíráit is megtaláljuk már 2002-ben, amikor a tanulmánnyal kapcsolatban arra figyelmeztettek, hogy a centralizáció és a migráció nem jó megoldás Európa bajaira. Arra is rámutattak, hogy a migráció veszélyes, mert szétzúzza a társadalom szövetét. Viszont hozzátehetjük, hogy egy szétzúzott társadalmi szövetű, összekevert lakosságú társadalom valószínűleg sokkal könnyebben irányítható egy központból, ahonnan a központosítás segítségével az erős gazdaságú országok érdekei könnyebben érvényesíthetők. Ehhez járulna hozzá az új pénzügyi gazdasági miniszteri pozíció, a bankunió, a stratégiai beruházások központi ellenőrzése és az euró általános fizetőeszközzé tétele.

A még nem euróval fizető országoknak, amelyek eddig is a megkülönböztetés számtalan módjával és formájával találták szembe magukat, figyelmeztetés lehet azonban az is, ahogyan a vezető országok esetenként hivatkoznak az eurózóna gazdasági gondokkal küzdő országaira. A két elterjedt és használt mozaik­szó a GIPSI és a PIIGS. Ezek a betűszavak Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Írország angol nevének kezdőbetűiből állnak össze. A különbség csak a betűk sorrendjében van. Ha pedig ezeket angolul ejtjük ki, akkor „cigányokat”, illetve „disznókat” jelentenek.

Juncker beszédére egyébként azóta már több országban is reagáltak, de igazi lelkesedéssel csak a francia és a német vezetés fogadta. A legcinikusabb megjegyzés a brit Economistban olvasható, amely szerint az EU brexit utáni még erőteljesebb központosíthatóságáról elmondott vízió Juncker elnök választások előtti „indián nyara”, illetve az afeletti öröm kifejeződése, hogy egyrészt a britek kiválásával, másrészt az utóbbi választásokon mindenhol visszaszorult EU- és euroszkeptikus pártok gyengülésével elhárultak az akadályok a föderalista vonal erősítése elől. Az pedig a demokrácia sajátos értelmezését mutatja, hogy Frans Timmermans, az EU Bizottság alelnöke már azt is felvetette, hogy a következő választások előtt el kellene vonni az EU-ellenes szélsőséges pártok anyagi támogatásának csaknem felét.

A kérdés most már csak az, hogy komolyan gondolják-e az EU föderalista vezetői, hogy valóban ez az az út, amely megoldja az EU gazdasági-társadalmi gondjait: a déli államok munkanélküliségét, a gyenge innovációs és versenyképességi teljesítményt és az oktatás problémáit. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a világ legjobb egyetemei között a legfrissebb lista szerint az első 34 helyen már egyetlen sem található az EU 27 tagországából. A két legjobb egyetem brit, de már két kínai felsőoktatási intézmény is megelőzi az EU-belieket.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár

Kiemelt

Hipp-pel végre megjött a szerencse

Reménytelennek tűnt a helyzete, de remek hajrával rukkolt ki az ősszel kétszer is edzőt váltó Haladás az NB I-ben. A furcsa idényről Halmai Gábor résztulajdonossal beszélgettünk.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!