Nem világos, miért húzzák fel az orrukat a PC-orientált orgánumok és pártok, szervezetek, amiért Soros-tervről beszél a kormány. Hisz ők maguk reklámozták orrba-szájba a vén spekuláns ötleteit arról, ki mindenkit kellene idecsalogatni, becsődíteni a környező és távolabbi kontinensekről. Évek óta másról sem hallunk tőlük, mint hogy milyen nagyszerűek ezek a Soros Györgytől származó ideák.
A kormány végső soron pusztán fórumot teremt arra a nemzeti konzultációval, hogy megfelelő keretek között kiállhassanak véleményük mellett a Soros-projekt szerelmesei, a spekulánsfanok is.
Ehhez képest túlcsordul a balos-műjobbos média a jajongástól, pikírtkedéstől, amiért a kabinet ismét meg akarja tudakolni, miként vélekednek az emberek egy sorsdöntő kérdésről. Jellemző módon még azt sem tudják eldönteni a Jobbikkal dúsított balos blokk berkeiben, hogy sikoltozzanak-e vagy viccelődni próbáljanak.
Miért nem örülnek, amiért végre meggyőzhetik a magyar embereket álláspontjuk helyességéről, a bevándorlás üdvözítő voltáról? Sorosnak, NGO-inak, liberális-független civiljeinek is itt a szép alkalom. Egyfolytában arról beszélnek, hogy az emberek elutasítják a kormány elképzeléseit. Így szinte választási főpróba lehet az ellenzék számára a nemzeti konzultáció. Éljenek hát vele!
Érzi az ellenzék, hogy valami gond van a palacsinta töltelékével, hisz miként lehetne felháborodni azon, hogy a kormány Soros-tervet emleget, ha egyszer maga a milliárdos hol hat-, hol hétpontos projektekkel hozakodott elő, tervnek is híva azokat, amelyeket a liberális média éppúgy tervként definiált. Hát ha tervek voltak ezek a sorosi kinyilatkoztatások szerintük és a gazdájuk szerint is, akkor miként képesek azon élcelődni, hogy csak a kormány találta ki a Soros-terv létezését?
Ezért aztán olyan nyakatekert logikátlanságú cikkek születnek, amelyek megpróbálják meg- és kimagyarázni, miért nincs az a terv, ami egyébként van, él és virul, köszöni, kiválóan érzi magát és burjánzik, visszaköszön az uniós döntésekben. „Tényleg létezik a Fidesz által szajkózott Soros-terv?” – olvashatjuk az egyik címet, egy másik orgánumból megtudhatjuk: „Olyan, hogy Soros-terv, nincs is”, majd egy következő írás kioktatja a kormányt: „A Soros-terv kicsit más, mint amit Orbánék mondanak.”
Még olyan szenzációt sejtető dolgozattal is találkozhatunk, mint „Soros György is megszólalt: nem létezik Soros-terv”, ám rögtön szembesülünk a leforrázó valósággal: nem az ál-élfilantróp pénzmogul szólalt meg, csupán a szerzők úgy vélték: régebbi nyilatkozatai, írásai olyanok, mintha már előre cáfolt volna minden később felmerülő esetleges kritikát.
Bizony kemény fába vágja a fejszéjét az, aki a kinyilatkoztatásszerű Soros-féle tervek, tanok létét le akarná tagadni. A 444. hu tavalyi hozsannázása mindent elmond a Soros-terv-tagadás kilátástalanságáról: „Soros György hétpontos tervet dolgozott ki a migrációs válság megoldására.”
Elegendő beleolvasni bármelyik Soros-tervezetbe: ugyan minek nevezzük azt a programot, amely hatalmas hitelfelvételre kéri az Európai Uniót, és évente egymillió migráns befogadását írja elő akkora apanázzsal, amekkora királyi életet biztosít bárki emberfiának? Soros tavaly közölte: évi 30 milliárd eurót kell költeni a menekültválság finanszírozására, amit szerinte az EU a pénzpiacokon felvett kölcsönökkel biztosíthatna. Központi menekültügyi és migrációs ügynökséget tart továbbá szükségesnek, mivel úgy véli, a tagállamok rendszerei nem hangolhatók össze.
A Soros-féle doktrínák még sok más hasonló ínycsiklandó részletet is tartalmaznak, és ha mindez nem terv valaki szemében, akkor vagy kevesebb iskolája van, mint a nyolc általánost végzett Martin Schulznak, vagy nem fogtak rajta a stúdiumok.