Szakértők szerint Németországban kimondottan tiltják, hogy bárki más szót használjon a menekült helyett. Sajnos nálunk sem sokkal különb a helyzet, legfeljebb burkoltabban működik a politikailag korrektnek eufemizált tabudiktatúra. Még a közszolgálati televízióban is előfordul a menekültezős szósulykolás.
A tudósítók, műsorvezetők tudják, hogy ha nem használják a jogilag is tarthatatlan menekült meghatározást, a komisszárbaloldali sajtó kereszttüzébe, feketelistájára kerülhetnek, kiadhatják rájuk az agyoncikizési parancsot. Vagyis annak, akinek kedves az egzisztenciája és családi nyugalma, melegen ajánlott a menekült szó kizárólagos alkalmazása.
Az a veszély fenyeget, hogy az emberek fülébe fokozatosan beledöngicsélik a tévdefiníciókat, és hipp-hopp, mindenki az előírt meghatározásokat tekinti magától értetődőnek, a szakszerű kifejezéseket pedig szokatlannak, netán felháborítóan unortodoxnak, illiberálisnak.
Holott alapvető jogi kérdésről van szó. Még józan liberális ésszel is fel lehet fogni, hogy ha valaki még csak beadta a menekültkérelmét, nem lehet rögtön menekült, hiszen ezzel a törvényes elbírálást előlegeznék meg. Ha pedig a delikvens nem is kér menedékjogot, a zöldhatáron tör be egy országba, és később sem hajlandó legalizálni ott-tartózkodását, hanem elkerül minden hatóságot, mire föl hívhatnák menekültnek?
Továbbá milyen jogcímen sorolják a menekült kategóriába azokat, akik nem is akarják bizonyítani, hogy bármi elől menekültek, s még személyazonosságuk igazolására sem lehet rábírni őket?
Ha meg mondanak valamit, általában átlátszóan, provokatívan hazudnak. Kiderült: szinte minden önkényes honfoglaló január elsején született, és Ahmednek vagy Mohamednek hívják.
Eközben afgánok, pakisztániak, bangladesiek, marokkóiak mondják magukat csúfondárosan vigyorogva szírnek. A legkomikusabb mégis az, amikor a tévében közlik, hogy már Líbia felől is szírek próbálnak átkelni Olaszországba, a felvételeken viszont fekete-afrikaiak látszanak.
A sumákolás betetőzéseképpen olyan gigerlikülsejű állítólagos menekültek nyilatkozgatnak derűre-borúra, panaszkodva az európai ételkínálatra, akik frissen borotváltan, fejbúbra feltolt napszemüveggel, belőtt séróval mintha egy divatlapból léptek volna elő.
Meg aztán nem olyan menekülős fajtájúak ezek a Kölnben, Berlinben és általában minden helyen és adandó alkalommal a lakosságot terrorizáló migránsok. Nem tartanak ezek a hatóságoktól egy cseppet sem, csak megvetően derülnek az aggodalmas hangokon. Helyettük a német lakosság aggódik, fél.
Nem tudni azonban, ezt meddig tehetik büntetlenül. Tudósítói beszámoló szerint ugyanis Németországban már félni sem szabad. Aki fél, azt szélsőjobboldalisággal vádolják.
Nyitott kérdés persze az is: a valódi menekültekkel mi lesz? Mert a dollármilliárdokat kereső embercsempészek nem engednek ám csak úgy potyára senkit az európai határok közelébe. Így a migrációtámogató álcivil szervezetek valójában nem emberi jogi, hanem emberkereskedő-jogi brancsok.
Most mindenesetre bebizonyíthatnák, hogy mégis a tényleges menekültek jogait védik ezek a Soros György által pénzelt csoportosulások. Friss hír tudniillik, hogy a migránsok is elutasítják az őket embertelenül, feladható poggyászként, bevagonírozandó állatokként kezelő kvótadiktátumot.
Csupán töredékük volt hajlandó az EU által számukra kijelölt kényszertartózkodási helyre, a nyugatiaknál szegényebb országokba távozni. Vagyis immár Brüsszel elől menekülnek a „menekültek”.
A logika azt diktálná, hogy a védelmükre keljenek az úgynevezett emberi jogi aktivisták. Megjósoljuk: nem fogják ezt tenni. És ezzel árulják el véglegesen, hogy számukra nem az emberi jogok, hanem a megbízóik érdekeinek maximális képviselete az egyedül fontos, a bevándorlók a nullánál is kevesebbet számítanak.
Nem csoda, hisz ezek a gruppok nem emberi, hanem Soros-jogi szervezetek.