Semmi kétsége nem lehet senkinek, mert mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Bizottság tényleges elnöke Soros György. Sorosnak a zsebében van az egész Európai Unió, szőröstől-bőröstől. Jean-Claude Juncker csak ennek a politikai haramiának a dróton rángatott bábja. Az Európai Unió és annak bármely szervezeti egysége akkor és olyan döntést hoz, amit ez a végtelenül erőszakos, kőgazdag, gonosz vénember akar.
Felesleges sorolni a példákat, a Magyarország elleni mondvacsinált, kettős mérce alapján hozott kötelezettségszegési eljárásoktól kezdve az emberi jogi bírósági ítéletekig. Mára az is kiderült, hogy Sorosnak nincs egy jogilag tiszta alapítványa, szervezete, intézménye sem, de van rengeteg pénze és mérhetetlen gyűlölete Európa és legfőképpen hazánk ellen. Mikor lesz már vége ennek a Soros-őrületnek? Meddig akarja még Európa és hazánk elleni harcát folytatni ez a Wall Street-i matuzsálem? Attól tartok, Soros soha nem fogja belátni, hogy nem nyerhet a világ, de még Európa ellen sem. Soros élete is véges, kérdés azonban, hogy lesz-e hozzá hasonlóan megveszekedetten elszánt követője a világelitkasztban az Európa bekebelezése projektnek. Jelen állás szerint rajta kívül talán senkiben nincs ekkora gyűlölet az európaiak, különösen a németek és a magyarok iránt, mint benne.
A Soros pénzén tartott hazai provokátorok zajos izgágasága miatt lassan lehetetlen lesz normálisan élnünk. Az állandó feszültség, az örökös zaklatottság amellett, hogy bosszantó, már egyre inkább unalmas is. Nem lehet békés országépítést végezni és az egyre gyarapodó eredményeknek örülni, azokra büszkének lenni. Nem lehet egy nemzeti ünnepen a családdal, a gyerekekkel békésen, büszkeséggel megemlékezni magyar hőseinkre. Még esélyt sem adnak arra, hogy a világ egyik vezető sportnemzeteként olimpiát rendezhessünk, mert a pályázat benyújtása előtt megtörik a nemzeti egységet. A világ tőkés pénzügyi szervezetei által is elismert, tényszerű látványos gazdasági fejlődésünk ellenére minden eredményt megkérdőjeleznek, a tagadhatatlan életszínvonal-emelkedést is tagadják. Ilyenkor rögtön kiderül, hogy nálunk a jogállamisággal, az emberi jogokkal van baj, és tombol a diktatúra. Egyébként sincs szükség sem olcsó villanyáramra (Paks II), sem a Városliget Európa-díjas felújítási tervének megvalósítására. És úgy egyáltalán, semmit sem kellene építeni ebben az országban, hiszen akkor Magyarország szebb és gazdagabb lesz.
Valójában új választási törvény kellene, mert a jelenlegi a Fidesznek kedvez – mondják. Ez persze nem lehetséges, mert közvetlenül a választások előtt már nem lehet a választási törvényen változtatni, de nem is szükséges, hiszen a jelenlegi ellenzéki alakulatok legfeljebb csak akkor nyerhetnének 2018-ban, ha a választást egy 100 méteres futóversenynek tekintve a Fidesz jelöltjei ólomsaruban állnának rajthoz, 10 méteres hátránnyal, de a győztest még így is Soros György nevezhetné meg. Csak arra jó ez a választásitörvény-módosítási hajcihő, hogy a várható vereségüket majd megmagyarázzák vele, és ne fogadják el a választás tisztaságát, a választás eredményét, a Fidesz győzelmét.
Nem is gondolkodnak már választási győzelemben, hanem „egyéb módon” kívánnak hatalomra kerülni. Egyetlen reményük a világelitkaszt amerikai és európai tagjaiáltal nyújtott segítség, pénz, paripa, fegyver. Sajnos nem alaptalanul reménykednek ebben. Soros és a brüsszeli elvbarátai mindent megtesznek annak érdekében, hogy valamilyen úton-módon megbuktassák Orbán Viktor kormányát. Semmitől sem riadnak vissza, a „cél szentesíti az eszközt” elvet vallva próbálkoznak fáradhatatlanul. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magyar lakosságot az Orbán-kormány ellen hangolják.
Azt hiszik, nem tudjuk, hogy az esetleges kormányváltásért cserébe nem tejjel-mézzel folyó Kánaánt, hanem csak a nyugat-európai országokhoz hasonló kiszolgáltatottságot kapnánk tőlük cserébe. Azt hiszik, csak nekik van pénzük? Önteltségükben talán elkerülte a figyelmüket, hogy Keleten ragyogó, kölcsönösen előnyös gazdasági szerződéseket tudunk kötni, és Magyarország jelenlegi törvényes kormánya kivételes presztízsnek örvend az új világrendet rövidesen meghatározó keleti országokban.
Azt hazudják, hogy nem félnek a Nyugat-Európában mindennapossá vált terrorizmustól. Pedig minden okuk megvan rá, hogy féljenek. Ne is féljenek, hanem egyenesen rettegjenek.
A hírekből megtudtuk, hogy valójában minden potenciális terroristát ismernek, számon tartanak a nyugat-európai országok titkosszolgálati és rendészeti szervek, de az izolálásukra, az ártalmatlanná tételükre az ország politikai vezetői nem tesznek semmit.
Vajon miért nem? Mert már megadták magukat Soros őrült tervének, amelynek jelen szakaszában az iszlám terrorizmus előőrsei törnek utat Európa bekebelezésére. Ezek a hivatalban lévő európai politikusok Junckertől Merkelen át Macronig egytől egyig a világelitkaszt tagjai, és soha nem fognak Sorosnak egy szalmaszálat sem keresztbe tenni.
A nyugati országok lakossága pedig báván tűri a mindennapos megalázást, és a médiájuk sikeres agymosása eredményeként még mindig a francia Le Pentől, a német Frauke Petrytől félti a szabadságát és elhiszi, hogy az életét – a nyakán ülő hazaáruló politikusaik helyett – az orosz Putyin fenyegeti.
Soros György állítólag Budapestre készül, hogy személyesen vegye kezébe az Orbán elleni harc kidolgozását és legfőképpen anyagi finanszírozását. Sokan követelik Soros kitiltását Magyarországról. Minek? Jöjjön csak és tapasztalja meg, hogy az itt-tartózkodásával sem alázhat meg bennünket. Lássa csak meg, milyen erősek vagyunk, hogy nem félünk tőle sem. De a szállása ablaka alatt lehet, hogy minden este szerenádot adunk, azt skandálva, hogy Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok.
A szerző nyugalmazott ügyvéd