Hiába ül a kormány mögött az ember, ha nem képes arra, hogy a nála sok ezerszer gyorsabban reagáló robotpilóta döntését felülvizsgálja. Hiszen esélye sincs közbelépni egy olyan helyzetben, amikor a gépnek is a másodperc törtrésze alatt kell döntenie. Ilyenkor bizony a sofőr is csak utas. Legalábbis amikor és amíg átadja a volánt kedvenc autójának. Ez azt is jelenti, hogy baleset esetén nem lehet felelős a vezetőülésben helyet foglaló személy, hiszen nem az ő kezében volt az irányítás. Akkor hát ki a felelős, ha az önvezető autó összetör egy másik járművet, elgázolja a szomszéd kutyáját vagy akár emberéletet olt ki? Az autó?
Így van, kedves olvasó. És ez nem sci-fi többé.
Az Egyesült Királyságban már a parlament előtt van az a jogszabálytervezet, amelynek értelmében ugyanazon biztosítás alapján nyújtanak kártérítést akkor is, ha sofőrként ember okozta a balesetet, és akkor is, ha az autó önmagát vezette. Az első esetben a sofőrt biztosítják, a másodikban az autót, de ugyanaz a kötvény terjed ki egyszerre mindkettőre.
A cél világos – ahogyan arra már az Európai Jog (2016/3.) és az EuroScientist hasábjain egy évvel ezelőtt megjelent cikkeimben is rámutattam –, a felelősség egyértelmű szabályozása az egyetlen mód arra, hogy kivédjük a károkozástól való félelem miatt a technológiai fejlődésre negatívan ható erőket. Ugyanis ha attól kell tartani, hogy az önvezető autó balesete miatt a benne ülő – tehetetlen – ember felel, akkor senki sem akar majd drága pénzért ilyen okos járművet venni, még kevésbé annak kormánya mögé ülni. Ez pedig senkinek sem lenne jó. A gyártó nem tudná eladni a legfejlettebb technológiával készült járműveit, és nem érné meg újabb technológiák kifejlesztésébe fektetni a pénzét, amely végső soron mindanynyiunknak veszteség lenne.
Nemcsak azért, mert számos fantasztikus újítás talán napvilágot sem látna, hanem azért, mert a már meglévők hasznát sem élvezhetnénk. Az automata járművekben ugyanis olyan lehetőség rejlik, amely nem csupán biztonságosabbá teheti útjainkat a jövőben, de azok számára is biztosíthatja a mozgás szabadságát, akik nem tudnak vezetni. A technikától való félelem azonban könnyen visszafoghatja az innovációt. Világos, hogy nem a fejlesztés, hanem a félelem az, amit meg kell szüntetni.
Ezt látták be a ködös Albionban, és ezért teremtenek Európában elsőként olyan jogi környezetet, ahol minden érintett biztos lehet benne, hogy ha kár érné, akkor megfelelő kártérítésre is számíthat, legyen az autó vezetője, utasa vagy vétlen kívülálló. A törvényhozást megelőző nemzeti konzultáció eredménye ugyanis is azt mutatta, hogy olyan megoldást kell találni, amely a balesetek vétlen áldozatainak – a sofőrt is beleértve! – gyors kártalanításáról gondoskodik. Erre pedig a legmegfelelőbb eszköz a biztosítás.
Igaz ugyan, hogy az önvezető autók elterjedése az AXA biztosító számításai szerint már önmagában is azt fogja jelenteni, hogy a következő 15 évben minden tízezer emberi hiba által okozott karambolra csupán egyetlen gép okozta baleset jut, azonban egyelőre még nem tartunk itt. Addig is, míg ez a szép jövő elérkezik, rá kell venni valahogy az embereket, hogy az automata járművek volánja mögé üljenek.
Ezt pedig csak akkor fogják megtenni, ha biztosak lehetnek abban, hogy a robotpilóta hibáiért maga az autó – és nem a benne utazó ember – lesz felelős. Mert ilyenkor bizony utasnak kell tekinteni magát a sofőrt is, legalábbis amikor és ameddig a kormányt a robot „kezébe” adja. Már csak egyetlen kérdés maradt: miért éri meg a biztosítóknak, hogy egyszerre biztosítsák az embert és a gépet? Azért, mert nincs más választásuk.
A biztosítótársaságoknak az egyre tökéletesebben működő önvezető autók miatt sokkal kevesebb káreseményre, és így piacvesztésre kell felkészülniük a közeljövőben. A The New York Times már tavaly arról írt, hogy míg az elmúlt harminc évben 90 százalékkal nőtt a közúti balesetek miatti biztosítási piac, a biztosítók ma attól tartanak, hogy az önvezető autók elterjedése miatt a következő 20-25 évben 80 százalékkal csökken a balesetek száma, és 2040-re a balesetek miatti díjkiesés akár 60 százalékos mértékű is lehet.
A biztosítók most elsőként az Egyesült Királyságban kapnak lehetőséget arra, hogy új konstrukciókat dolgozzanak ki a sofőr nélküli járművek egyre növekvő piacára szabva, és legalább addig hozzájussanak a biztosítási díjakhoz, amíg a balesetek száma annyira lecsökken majd, hogy új piac után kell nézniük.
Aki először lép, nagyot nyerhet. A királynő lépéselőnyben van.
A szerző jogász, a robotok jogával foglalkozó párizsi székhelyű egyesület magyar tagja, az Európai Parlament munkatársa