Megfosztaná Kelemen Hunort a Románia Csillaga kitüntetéstől az érdemrend becsületbírósága. Indoklásuk szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nem tartotta tiszteletben a december elsejei román nemzeti ünnepet, és ezzel megszegte az alkotmányt.
A testület továbbította javaslatát Klaus Johannis államfőnek, aki elnöki rendelettel visszavonhatja az érdemrendet, de akár el is utasíthatja a becsületbíróság javaslatát.
Kelemen Hunor még a nyár folyamán azt nyilatkozta, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük a jövő évi centenárium kapcsán: „A románságnak el kell fogadnia, hogy mi (az erdélyi magyarság) nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at”, hangsúlyozta az elnök a kolozsvári Szabadságnak adott ominózus interjúban. Az RMDSZ-vezető kijelentése szolgált indokul egy civil szervezet számára, amely azon nyomban kezdeményezte is Kelemen Hunor kitüntetésének megvonását, melyhez a román sajtó is asszisztált.
Egyébként nem Kelemen Hunor lenne az első magyar személyiség, akitől a jelenlegi államfő visszavenné a magas állami kitüntetést. Tőkés László érdemrendjének visszavonásáról tavaly tavasszal adott ki elnöki rendeletet Klaus Johannis, miután hosszas peres eljárás után érvényben maradt a becsületbírósági határozat.
Ha most éppen nem egy olyan december elseje közeledne, ami a 2018-as centenáriumi évet vezeti fel Romániában, talán nem is verne fel sok port az ügy: egy magyarral kevesebb a Románia Csillagát birtokló 1300 kitüntetett között. Csakhogy, ha Johannis rábólint a grémium javaslatára, úgy ország-világ előtt egyértelművé válik, ami tulajdonképpen most is az, hogy a román politikum egységünnepéről elmaradhatatlan a magyarellenesség.
Képtelen olyan identitásünnepre, amely nem párosul magyargyűlölettel, kisebbségellenes megnyilvánulással, amelyben nemritkán maguk a bukaresti politikusok a hangadók. Egy számukra kedvező elnöki döntés megadhatja a centenáriumi év alaphangját, többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hiszen kvázi szabad utat adna a szélsőnacionalista tényezőknek a központi médiában is erőteljesen hangot kapó soviniszta megnyilvánulásokhoz.
Ezért nem mindegy hát, mit dönt Klaus Johannis. Akinek egyébként eddigi tevékenysége erősen tájba simuló, önnön lojalitását a többségi társadalom felé bizonygató janicsárpolitika, miközben a romániai magyarság irányába mindeddig csupán arra szorítkozott, hogy meghallgassa őket, és sokadjára is közölje velük a jól bejáratott bukaresti válaszokat. Éppen ezért nem várható, hogy az államfő most valami újat lép, szembemegy a román fősodorral, a társadalmi elvárással, és kiáll egy magyar mellett.
Nemcsak azért, mert erre még nem volt példa, hanem mert ezzel politikai öngyilkosságot követne el. A centenáriumi évet ugyanis Johannis saját politikai karrierje szempontjából is alaposan ki akarja használni, kifacsarni belőle minden kínálkozó lehetőséget, hiszen az egységet ünneplő, a pártok felett álló elnök képe kiváló lehetőséget jelenthet számára a második ciklus megnyerésére.
Ennél fontosabb, hogy a román csillagfosztó fellépés, de még inkább a várhatóan kisebbségellenességgel tűzdelt centenáriumi év aktivizálhatja a bukaresti politikai életben számos alkalommal csalódott, emiatt a politikumtól nagy arányban elfordult erdélyi magyarokat, ami akár jól is jöhet az erdélyi magyar érdekérvényesítés szempontjából és magának az érdekvédelmi szervezetnek a következő választási megmérettetésen.
Egy biztos: a román politikum a kitüntetés megvonásával azt üzenné a mérsékelt tárgyalópartner és sokszoros koalíciós partner, az RMDSZ számára, hogy a román nemzeti ügyekben nincs pardon, nincs kompromisszum és nincs helye ünneprontó másképpen gondolkodásnak. Mint voltaképpen egyszer sem, az eltelt száz év alatt.
A szerző nagyváradi újságíró