Hiába tanúskodik immár a hivatalossá váló végeredmény a Szociáldemokrata Párt 45 százalék fölötti többségéről a román parlamentben, egyelőre megjósolni is nehéz, mikor lesz új kormánya Romániának. És korántsem azért, mert a hatalmas fölénnyel győző PSD szalonképtelen lenne a román közvélemény szemében – miért is lenne, ha az urnához járuló választók csaknem fele rájuk adta voksát –, hanem mert frissen támadt hatalma birtokában máris valami olyasmit igyekszik letuszkolni, ami egyelőre keresztben áll a torkok többségében: a büntetett előélet szalonképesítését. A függelékpárt liberális ALDE-vel kötött partnerség révén 54 százalékos parlamenti többségre szert tevő szociáldemokraták ugyanis a biztonságos és megfellebbezhetetlen kormányalakítás helyett kormányválság felé sodorják a romániai demokrácia többszörösen foltozott hajóját.
A kulcsproblémát Liviu Dragnea miniszterelnöki jelöltségének fenntartása képezi. A PSD pártelnöke ugyanis nem hajlandó meghozni a vezéráldozatot és visszalépni a jelöltségtől, hanem egyelőre a paloták – a parlament és az államelnöki hivatal – közötti harc mindent eldönteni hivatott csatájának szánja személyes ügyét. Mint ismeretes, Dragneát 2016 áprilisában jogerősen kétéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a Traian Basescu elnök leváltására kezdeményezett 2012-es népszavazás során szorgalmazott és immár bizonyítást is nyert csalásért. Márpedig a törvény értelmében büntetett előéletű személy nem lehet a román kormány tagja, tehát a feje sem.
A többféle értelmezés lehetőségét hordozó román törvények többségével ellentétben meglehetősen egyértelműnek tűnő jogszabály meglepő – esetenként megmosolyogtató – kreativitásra sarkallta a PSD holdudvarához tartozó jogászokat.
Mindez azt követően, hogy a Nemzeti Liberális Párt ideiglenes elnök asszonya, Raluca Turcan bejelentette: a parlament mandátum-érvényesítő bizottságának ülésén Dragnea képviselői mandátumának érvénytelenítését fogják kérni. A képviselőház szabályzata ugyanis kimondja, hogy a választási csalásért jogerősen elítélt személyek mandátuma nem érvényesíthető. Na erre érkezett például olyan jogászi okoskodás, miszerint a tiltás csak a múltban elkövetett törvénytelenségek szankcionálását szolgálhatja. Tekintve azonban, hogy csak a múltban elkövetett bűnök juthattak a jogerős ítélet fázisáig, az érvelés nem sokáig maradhatott az asztalon. De már ott is volt a következő csűrcsavar: csak helyhatósági, illetve parlamenti választások során lehet választási csalást elkövetni, márpedig egy népszavazás – bár a szavazási aktus itt is kétségtelenül megtörténik – nem sorolható a klasszikus választási cselekmények sorába.
A józanságtól messze álló helyzetértékelésről árulkodik az a PSD-s vélemény is, amely szerint a büntetett előéletűek kormánytól való távol tartásáról rendelkező törvényi előírás nem tiltó jellegű, mindössze inkompatibilitást szabályozó jogszabály. Szerintük ugyanis a köztisztségektől való eltiltás csak meghatározott időre lehet érvényes, a törvény betű szerinti értelmezése viszont életfogytig tartó tiltást jelentene.
Hogy mindezek ellenére miért kardoskodnak Dragnea mellett a szociáldemokraták? A dolog morális vonzata – pontosabban: immoralitása – mindjárt a magyarázatsor elejére kívánkozik, holott aligha számít racionális érvnek. A román társadalom nagy része ugyanis csodálattal adózik a mindent elintézni képes, a jég hátán is talpon maradó, ügyeskedő embertípus előtt. Basescu hajdani hihetetlen elnöki népszerűségének titka is ez volt: a kemény, furfangos, sarkos megfogalmazásoktól sem visszariadó, a nőket a közbeszédnek megfelelő helyükön kezelő főnök. Az egyetlen, részben korlátozó szempont: ne lopjon túl sokat. Dragnea esetét pedig csak a legfinnyásabbak kezelik egyfajta lopásnak, hiszen milyen főnök az, aki nem él a hatalmából adódó eszközökkel és lehetőségekkel.
De az ügy legalább olyan mértékben a Klaus Johannis elleni hol fű alatti, hol nevén nevezett hadjárat egyik eszköze is. Ha ugyanis az államelnök visszautasítja – márpedig a választás után is megerősítette: csak politikai és erkölcsi szempontból egyaránt kifogástalan személyt fogad el miniszterelnök-jelöltként – Dragnea jelölését, rögtön jön a választási akarat figyelmen kívül hagyásának, a demokratikus játékszabályok semmibevételének vádja. Azt követően pedig az államelnök leváltását célzó procedúra elindításának belengetése, ami beláthatatlan időre prolongálhatja a belpolitikai bizonytalanságot.
Az RMDSZ politikai erejének egyik fontos eleme korábban épp a partnerkereső tárgyalásokban rejtőzött, ami a helyhatósági választások után is több helyen érvényesült. Nagy kérdés azonban, milyen mértékben konvertálható politikai szövetséggé ma a tulipános alakulat legendás szava tartása, amelyet egyszerre díjaztak és kihasználtak a korábbi partnerek. Románia integrációs kényszereinek elmúlásával, az ország NATO- és uniós csatlakozása után inkább a „mór megtette a kötelességét, a mór mehet” állapot látszik körvonalazódni, holott az integrálódás révén korántsem tűntek el a romániai etnikai kérdések, feszültségek. Sokkal inkább a klasszikus értelemben vett politikai váltógazdaság, a parlamenti köztársaság kezdett szétesni Romániában. Ilyen körülmények között igazi bravúr lenne, ha az RMDSZ újra a királycsináló szerepébe tudná felküzdeni magát.