Ellenben a Schulz–Merkel–Juncker-trió megszállottsága az európai keresztény értékrend felszámolásában talán csak a filmbéli Nicholson ezredesével vethető össze, aki a Kwai folyón mindenképpen hidat akart építeni a fogoly angolszász katonákkal a japánoknak. A cél az volt, hogy a hídon a japánok katonákat, fegyvereket, utánpótlást tudnak szállítani a britek és amerikaiak ellen.
Csak ilyen őrültséghez hasonlítható a kötelező és tömeges szétosztás erőltetése. Vagy az egykoron virágzó afrikai rabszolga-kereskedelmet idéző agyrém, hogy minden egyes európai bevándorló után a kormányok kötelesek 250 ezer eurót befizetni az uniós kasszába. Ilyen őrültség továbbá Európa tönkretételének erőltetett végrehajtása, mert vadidegen, zömében fiatal, életerős és vallási fanatizmussal átitatott férfiak beáramoltatása másnak nehezen nevezhető.
Közben az Európai Parlament elnöke nem érti, hogy lehet az, hogy a 28 tagország többsége nem kér az európai nőket tömegesen megerőszakoló (esetenként meg is gyilkoló), fenyegetőző, kórusban üvöltöző, kerítésdöntögető, kődobáló, gyújtogató megszállókból. Nem érti a véres és barbár párizsi és a brüsszeli terrorakciók ellenére sem (és még mennyi lehet tervezés alatt?).
Az ő esetében némi cinizmussal még azt is mondhatná az ember, hogy érthető, hiszen nehezen nevezhető túlképzett embernek, bár érettségije van.
A német kancellárról viszont nehezen képzelhető el, hogy ne lenne tisztában az országát elárasztó migránshullám biztonsági kockázataival. A sikeres integráció feltételeként nevezte meg a német nyelv elsajátítását és a német törvények betartását. A nyelv elsajátítása a felnőtteknek reménytelen vállalkozás.
Zömük teljesen képzetlen ember és ezen nem is akar és nem is tud változtatni. Így a nyelvtanulás csak felesleges nyűgöt jelent nekik. Ráadásul ennek részleges vagy teljes hiányában is meg tudnak élni.
Ennek következtében a sajátjaik között érzik jól magukat és be kell vallani, erre napról napra nagyobb az esély, lévén, hogy számuk gyorsan gyarapszik. Ismerni kellene ezeknek az embereknek a lelkét, tudni kellene a fejükkel gondolkodni. Akkor viszont talán egyet sem lehetne beengedni közülük.
Azok a muzulmán fiatalok, akik már Európában születtek vagy kiskoruktól kezdve itt jártak iskolába, a nyelvet elsajátították.
Igen ám, de ez sem jelent semmit, mert az értékrendjük nem idomult az európai emberéhez. Vagy ha mégis, abban kevés a köszönet.
Többségük esetében kimerül abban, hogy fiatalabb korukban nem tartják be annyira komolyan a vallási előírásokat és fogyasztanak szeszes italokat, eljárnak szórakozóhelyekre. Fiatal férfiak esetében ez érthető is, hiszen a saját közösségeikben a nők nehezen megközelíthetők.
A német vagy bármelyik európai ország törvényeinek betartása részükről már eleve sikertelennek látszik. Nem értik, mit és miért is kellene nekik betartani, és ebben van is részigazságuk.
Akik mostanság jöttek és még jönni fognak, azt látják csak, hogy itt nekik paradicsomi állapotok vannak: ingyen van minden. Nem kell dolgozni, van lakás, élelmiszer, orvosi ellátás, sőt, eurós napidíj is. Azoknak, akik harminc-negyven éve, netán régebben jöttek, a helyi hatóságok mindent megengedtek, így a törvények semmibevételét, lábbal tiprását is.
Ebbe sok minden beletartozott. A nagy női emancipáció harcosai szemet hunytak afelett, hogy az idegenek igencsak furcsán bánnak az asszonyaikkal.
Alig lehetett őket egyedül látni az utcán, általában valamelyik férficsaládtagjuk jelenlétében mozdultak csak ki. A gyerekek iskoláztatása is hagyott maga után némi kívánnivalót, de hiányzott a határozott fellépés. Aztán az európai utcák is szépen átalakultak azokon a részeken, ahol tömegesen megtelepedtek a bevándorlók.
A korábban tiszta és csendes utcákon egyre több lett a szemét és nagyobb a zaj, mivel a jövevények az utcán élték életük egy részét, hiszen ez jelentette az ázsiai vagy afrikai életmód alapjait. Hamar az otthonról hozott utcakép kezdett kialakulni. Mert erre van igény a jövevények részéről és ez elől menekülnek el a helyiek.
Fel kellene fogni, hogy egy muzulmánnak a hit törvénye egyértelműen magasabb rendű bármely állam törvényeinél.
Élhetnek akárhány éve Németországban, akkor sem fogják soha azt érezni, hogy ők valóban állampolgárok. Ebben nem kis szerepet játszanak azok a hitszónokok, akik ezrével lepték el Európát és tüzes beszédeikkel a gyűlölet magvait szórják bőszen, és az európai civilizáció elutasítására, megvetésére uszítanak.
Érdemes megállni egy pillanatra a német kancellár által emlegetett a számok mellett is, amikor Merkel arról beszél, hogy az ötszázmilliós Európa képes integrálni kétmillió embert. Már a felvetés is hamis, mert az említett ötszázmillióban benne foglaltatik az a 25-45 millió muzulmán is, akik már itt laknak.
Ha azonban ennek a népességnek a korfáját is megnézi valaki, és összeveti az európai bennszülöttek adataival, akkor igencsak elgondolkodtató a viszonyítási alap. Az elöregedett európaiakhoz képest egy dinamikusan növekvő és az átlagéletkort tekintve rendkívül fiatal bevándorló- vagy olyan háttérrel bíró réteg található.
Konkrétan Németország egy süllyedő hajó. A nyolcvanmilliós ország lakosságából úgy tízmillió már nem német, és annak nagyon nagy része muzulmán. A maradék hetvenmillióból lehet 33 millió férfi, hiszen ők ott is kevesebbet élnek.
Elég durva következtetésre lehet jutni egyszerű statisztikai elemzéssel. A 20-tól 45 éves korig terjedő korosztályt vehetjük hadrafoghatóság szempontjából alkalmasnak. Németország csak tavaly több mint egymillió bevándorlót fogadott be, akiknek a túlnyomó többsége, hetven százaléka egyedülálló, fiatal, katonakorú férfi.
Ha ezekhez még hozzáadjuk azokat, akik régebben jöttek vagy akár már Németországban születtek és az integrációjuk nem sikerült, akkor ezen érdemes elgondolkodni. Gondolkodni és félni, vagy talán cselekedni is. Cselekedni, mert ez egy ketyegő bomba, amelynek detonátora sajnos illetéktelen kezekben van.
A szerző pedagógus