Az Ökopolisz Alapítvány minapi Paks II – az évszázad üzlete, de kinek? címet viselő konferencián Mártha Imre volt MVM-vezérigazgató szereplése indított e cikk írására. Mint a villamosenergia-ipar egyik, még élő veteránja, aki együtt dolgozott vele, kötelességemnek tartom megszólalni a nyilvánosságban. Ő, aki egykor a Magyar Villamos Művek Zrt. vezetője volt, olyanokkal lépett fel az atomerőmű ellen, akik hosszabb ideje energetikai köntösbe bújtatott politikai kampányt folytatnak a kormány ellen. Vagyis politizált, szakemberi minőségében, pedig nem is energetikai szakember, nincs ilyen képesítése, képzettsége. A politikai ellenzék a jelenleg mellőzött vállalati vezetőket funkciójuk alapján hozzáértőkként szólaltatja meg, ezzel igyekezvén hitelesíteni a politikai mondanivalót.
Mártha Imre kiváló képességű közgazda és menedzser, aki sikerrel, nagyszerűen vezette az MVM-et nehéz idők küzdelmeiben. Nagy érdeme van abban, hogy az MVM és a villamos iparág megmenekült a teljes szétveréstől. Én már az MVM-en kívül voltam, de együtt küzdöttünk, kívülről támogattam erőfeszítéseit, ő segítette társulatomnak a villamosipar tönkretétele elleni harcát, amit ma is nagyra értékelek. Ezt azért tudta megtenni, mert kiváló szakemberek segítették és hallgatott rájuk, támaszkodott szakértelmükre, tapasztalatukra. Álljon itt néhány kiválóság neve az MVM-ből: Gerse Károly, Barócsi Zoltán, Kacsó András, Tari Gábor. Közülük már senki sincs az MVM-ben.
A nyilvánosságban értelmiségiként megszólalni nagy felelősség. Én Eötvös József intelmét fontosnak tartom: „A haza sorsáért őszintén, hitelesen aggódni csak azok tudnak, akik az egyéni, valós vagy vélt sérelmeiket le tudják győzni.” 2014 nyarán, az Invitel vezérigazgatójaként adott interjúját olvasva fogott el először az érzés, hogy neki ez nem sikerült, mert abból, több barátomhoz hasonlóan, burkolt sérelmet, kormánykritikát hallottam ki. A privatizált energetikai cégeknek a nemzeti energiaszolgáltatás helyreállítása érdekében folytatott állami visszavásárlása idején aggódott a túlzott állami jelenlét kialakulása, az MVM hitelállományának növekedése miatt. Pedig az ő idejében vásárolt vissza az MVM jelentős mennyiségű Elmű- és ÉMÁSZ-részvényt, 10 százalék fölé növelve az MVM tulajdoni arányát.
Később Mártha ugyancsak helytelenítette azoknak a gáztárolóknak a visszavásárlását, amelyek mára a földgázellátásunk biztonságának zálogai. Ami az atomerőmű kérdését illeti, tényként közölte, hogy „az én nevemhez fűződik a 2009-es parlamenti határozat, amely 96 százalékos támogatottsággal, a Fidesz és az MSZP együttes szavazásával elindította a paksi bővítés előkészületeit”. Vagyis akkor még fontosnak tartotta a nemzeti egység érdekében végzett munkáját kiemelni. Triviálisnak tekintette, hogy Paks II-t az oroszok szállítják, csupán a „Fuku-shima-állóság” szükségességét hangsúlyozta.
Egy 2016. májusi interjúban már ezt mondta: „A Paks II projektet nem az MVM döntötte el. Így nem is az eredetileg tervezett nemzetközi közbeszerzésből nőtt ki, hanem egy magyar–orosz kormánymegállapodásból. Paks II ugyan kell nekünk, de az időzítésen érdemes gondolkodni. Az első aggodalmam az árazás, a második problémám az, hogy (a meglévő) Paks a 2030-as évek elejéig fog termelni. Így addig semmi szükség a pótlásra. Ha 2025-re tényleg megépül Paks II, akkor egész egyszerűen nem tudjuk hova elhelyezni azt a 2400 megawatt többletet. A jelenlegi paksi erőmű üzemidejét – sokkal gazdaságosabban – még tovább ki lehetne tolni, akár a 2040-es évekig is. Egy-két szerkezeti elemét kivéve egy erőművet is gyakorlatilag teljesen fel lehet újítani.” „A harmadik probléma a megújuló energiahordozók terjedésével kapcsolatos. Németország azt tűzte ki célul, hogy 2050-re széllel, nappal, vízzel és geotermiával állítja elő az összes szükséges villamos energiát. Meg kellene várni, hogy a közeljövőben miképp alakul, fejlődik ez a szektor Európában.”
Sajnálattal tapasztaltam, hogy a bevezetőben említett Ökopolisz Alapítvány által szervezett konferencián lényegében ugyanezeket, az ellenséges ellenzékiek által is átvett nézeteket képviselte. A vita leginkább a paksi erőmű élettartamának második meghosszabbításáról szólt. Aszódi Attila professzorral ellenkezett, aki a téma elismert tudós szakértője, de a 2003-as paksi kazettatisztítási üzemzavar elhárításának kormánymegbízottjaként nemcsak szakértelmét, de politikamentes mérnöki magatartását is bizonyította.
Mártha Imre az Ökopolisz konferenciát követően az ellenzéki média kedvence lett, számtalan interjút adott, a választási kampány részévé silányított politikai hisztéria hitelesítőjévé avatták. Aszódi Attila a konferencia után úgy nyilatkozott, hogy „bejöttünk az oroszlánbarlangba”, s mindvégig világos volt, hogy nem szakmai, hanem politikai vita részesei voltunk. Én a nemzeti energiapolitikát képviselőknek ezzel a jóhiszemű barlangba bemenő magatartásával azért nem értek egyet, mert akaratukon kívül segítik szakmai rangra emelni az ellenséges politikai propagandát.
S most néhány bizonyíték arra, hogy mire alapozom Mártha álláspontjának megváltozására utaló véleményemet. A következő idézetek a társulatunk rendezvényein tartott előadásaiból valók, amelyek honlapunkon ellenőrizhetők. 2010-ben a 100., jubileumi energiapolitikai hétfő esténken az ellátásbiztonság-versenyképesség-klímavédelem hármas követelmény teljesítését a megújulók részarányának az elviselhető terhet jelentő szintig történő növelésében, az import- és a gázfüggőség csökkentésében, a hazai lignit energiahordozó hasznosításában és az atomerőmű bővítésében látta. A 2008. novemberi rendezvényünkön kifejtette, hogy a következő évtizedekben élettartamuk végéhez érő erőműveink leállítása, valamint a regionális exportlehetőségek csökkenése szükségessé teszi új erőművek építését. Az atomerőmű bővítését már ekkor, 2008-ban szükségszerűnek nevezte. A Mátrai Erőmű bővítését is fontosnak tartotta, azzal érvelt, hogy a lignitbázisú villamosenergia-termelés az egyetlen hazai tüzelőanyagon alapuló lehetőség, ezért az ellátásbiztonság és az importfüggősség szempontjából különös jelentőséggel bír. Az MVM Zrt. többségi tulajdoni hányada mellett megvalósuló, lignitbázisú erőműfejlesztés lehetővé teszi a hazai lignitvagyon magyar tulajdonban történő hosszú távú hasznosítását.
Mostani nyilatkozatai nincsenek a fentiekkel összhangban. Ma sajnos már nem az a kérdés, hogy kell-e, halasztható-e Paks II, hanem hogy mit építünk annak üzembe helyezéséig. A mátrai bővítés szükségességéről pedig nagy a hallgatás. Mártha sem szólal meg, pedig tudnia kell/kellene, hogy súlyosan kapacitáshiányos a magyar villamosenergia-rendszer. Hosszú távú döntéseket igénylő erőműveket kormányzati felelősséggel, a tényleges társadalmi szükségletek kielégítésének a szándékával, csak a szükséges cselekvés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján lehet, de szükséges is meghozni. Ezt tette a nemzet energiaellátásáért felelős kormány. A kockázatot az állam kénytelen vállalni, mivel az ellátásért felelősséggel nem tartozó piaci szereplők azt nem vállalják. Azért építjük Paks II-t, mert nincs reális alternatíva az ország villamosenergia-ellátására.
Az utóbbi években Mártha olyan álvitákban vesz részt, ami nem méltó hozzá. Ő a nemzeti elkötelezettségű energiapolitika egyik elkötelezettje volt, vele együtt avattam fel a nemzeti energetika atyjának, Lévai András professzornak a szobrát az új MVM-székházban, ahol köszöntőjében hitet tett a nemzeti energiapolitika mellett.
Valamelyik interjúban Mártha Imre említette, hogy Süli János jelenlegi atomminisztert annak idején ő nevezte ki paksi vezérigazgatónak. Ehhez én azt tenném hozzá – amit tapasztalatból ő is tud –, hogy ezeket a döntéseket ténylegesen a kormány hozza meg. Annak azonban örülök, hogy Süli János említésre került, mert az ő története tanulságokat hordoz. A szoclib kormány alatt nevezte ki az MVM vezetése Paks élére, a Márthát menesztő Fidesz-kormány által kinevezett MVM-vezetés pedig eltávolította. Nem sértődött meg, nem bírálta sem az MVM-et, sem a kormány energiapolitikáját, hanem dolgozott Paksért. Nagy fölénnyel nyerve a választást Paks polgármestere lett. Ma a Fidesz-kormányban miniszter.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke, az MVM Zrt. volt vezérigazgató-helyettese