A nemzeti érdekekkel szemben politizáló, a nemzetközi globalista tőkét kiszolgáló hazai ellenzék – ideértve a balliberális pártokat és a Jobbikot is – bajban van. Kínjukban már csak a választási összeborulást, annak különböző variánsait igyekeznek szimpatizánsaik torkán lenyomni, annak érdekében, hogy a 2018-ban esedékes parlamenti választáson sikerrel szerepeljenek, sőt netán kormányra kerülhessenek. Az MSZP–DK–Jobbik választási koalíciót a politikai elemzők és a közvélemény egyaránt a tűz és a víz együttesének tekinti, amelyek kioltják, vagy legalábbis inkább gyengítik, mintsem erősítik egymást.
Egyelőre maguk a szereplők is tagadják a választási összefogás valós lehetőségét. Ősjobbikos szavazók, szimpatizánsok állítják, hogy a jelenlegi jobbikos szavazótábor legalább nyolcvan százaléka nem adná a voksát MSZP- vagy DK-jelöltre, és feltehetően a Fidesz-jelöltre sem szavazna, inkább otthon marad majd.
Ballib politikusok igyekeznek különválasztani a listás és az egyéni körzetekben induló jelöltek kiválogatási szempontjait. Az egyéni körzetben való indulás jogát kizárólag a praktikus szempontok határozzák meg, akár magát az ördögöt is elindítják, ha esélyesnek látják a nyerésre. A listás helyekre kerülésnél már a politikai haszonszerzés és érdem a döntő szempont. Miniszterelnök-jelöltből sincsen hiány, és várhatóan nem is lesz. Jelen pillanatban a bolsevik múltú szakember, Andor László a nagy név, de a „nagyágyú” még mindig az MSZP sikeres szegedi polgármestere, Botka László, aki most kegyeskedni látszik elfogadni a baloldali összefogás miniszterelnöki jelölését. A tényleges jelölésig azonban még sok víz folyik le a Tiszán.
Az vitathatatlan, hogy a választáson külön-külön induló ellenzéki pártoknak (a ballib alakulatoknak és a napjainkban már ki tudja milyen ideológiát, értékrendet követő Jobbiknak) semmilyen esélyük sincs a választás megnyerésére, ezért összefogásra vannak ítélve. Ez az összefogás azonban egyáltalán nem olyan lehetetlen, mint azt a pártok politikusainak, az egyes politikai elemzőknek a nyilatkozataiból kitetszik. A ballib pártok és a Jobbik politikai gyakorlata nélkülözi a magyar haza iránti elkötelezettséget, az elvhűséget, és mindent a praktikus hatalomszerzés céljának szolgálatába állítanak. Ebben tökéletesen azonosak. Semmi különbség nincs az MSZP, a DK és a Jobbik politikai gyakorlata között. Híján vannak mindenféle erkölcsi megfontolásnak. A cél szentesíti az eszközt alapon politizálnak. A választási összefogásuknak ezért semmi elvi akadálya nincsen.
Persze a dolog azért nem ilyen egyszerű, mert nem szabad kihagyni a számításból a választópolgárokat. Azokat, akik elmennek majd szavazni és furcsán fogják magukat érezni a Jobbik szimpatizánsaiként, ha Gyurcsány Ferencre vagy Molnár Gyulára kell voksolniuk. Nem különben a DK-s szavazók, ha Toroczkai László vagy Vona Gábor neve mellé kellene behúzniuk az ikszet. Ezen túlmenően nagy hiba lenne, ha a közvélemény-kutatási eredményekből kiindulva egyszerűen számtanilag összeadnánk a pártpreferenciák százalékos adatait, úgy gondolva, hogy a mai közvélemény-kutatási eredmények alapján a három párt népszerűségi adatai összeadva már elegendők lesznek a jövő évi választás megnyerésére.
A helyzet azonban ennél is összetettebb és bonyolultabb, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberi természetet sem. Az MSZP–DK–Jobbik szavazótáborában kialakult Orbán-fóbia miatt ezek a szavazók mindenképpen a Fidesz jelöltjei ellen szavaznak, akkor is, ha a jelölt ősbolsevik kommunista vagy elhíresült jobboldali fanatikus. Nem elhanyagolható tényező az irigység sem. Vannak, akik a rendszerváltozás veszteseinek érzik magukat (akár balliberális, akár jobbikos táborba tartoznak), és gyűlölnek minden kormányt, minden politikai hatalmat. Utálnak mindenkit, akiről úgy érzik, hogy náluknál sikeresebb, szerencsésebb az életben. Mindenekelőtt a politikai élet tagjait, akik a kormányzati hatalom birtokosai, s mint ilyenek, naponta szerepelnek a médiában. Ők azok, akik szerint egy ország ügyeinek vitele a kiváltságok netovábbja és semmilyen felelősséggel, munkateherrel nem jár, csak anyagi előnyökkel.
Ők mindig az éppen hatalmon lévő kormány ellen szavaznak, mert elhitték, hogy minden hatalmon lévő kormány korrupt, tolvaj gazemberek gyülekezete. Az MSZP–DK-szavazók Gyurcsányékkal, saját politikusaikkal szemben ugyan elnézőbbek, de a Jobbik táborában szép számmal vannak olyan agymosottak, akik a polgári kormányt is így ítélik meg. Ezért sem szabad lebecsülni az erkölcsi megfontolás nélkül politizáló pártok összeborulását, mert demagóg propagandájuk meghallgatásra találhat az ellenzéki pártok mindkét oldalán lévő szavazóknál.
Nincs ok azonban aggodalomra, mert ez az összefogás sem így, sem úgy nem lesz eredményes, sőt a három párt együtt és külön-külön is vesztese lesz az összeborulásuknak, mert még így is kevesen lesznek az áhított kormányváltáshoz. Meghallgatja az Úr az 1946 januárjában ártatlanul kivégzett Bárdossy László miniszterelnök utolsó szavait, könyörgését, amit a gyilkos sortűz előtti pillanatokban mondott, karjait az égnek emelve: „Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!” Talán éppen 2018-ban válik ez valóra.
A szerző nyugalmazott ügyvéd