2018. január 18., csütörtök, Piroska napja
Vélemény
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/velemeny/politikailag-korrekt-carmen-2660248/

Politikailag korrekt Carmen

Az opera világát is elérte a mindent átíró és meghamisító férfiellenes hecckampány

A két nappal korábbi nyilvános főpróba után január 7-én este mutatták be Georges Bizet Carmen című komikus operáját Firenzében. A városi operában a Teatro Maggio Musicale Fiorentino produkciója máris vihart kavart az olasz sajtóban. Az előadás – nem kis joggal – azonnal politikai viták tárgya lett.

Mivel az interneten csak rövid részlet látható, ezért az opera egészéről felelőtlenség lenne nyilatkozni, de néhány biztosan ismerhető körülményről érdemes említést tenni. A fellelhető források, interjúk szerint Leo Muscato rendezőnek az intendáns Cristiano Chiarot azt javasolta, hogy változtassa meg a darab végét, vagyis Don José, a féltékeny szerelmes mégse ölje meg Carment, a szép és laza erkölcsű cigány lányt, mert a manapság világszerte zaklatásnak kitett nőkkel szemben durva sértés lenne, ha a végén a közönség egy féltékenységi dühroham női áldozatának holtteste fölött bravózna.

Sőt az aktualizálás nemcsak ebben öltött testet, hanem abban is, hogy az 1875-ös mű Sevillába helyezett színtere is megváltozott, s átkerült egy Firenze környéki migráns- vagy cigánytelepre. Fontos tudni, hogy a toszkán főváros a korábbi baloldali miniszterelnök, Matteo Renzi sasfészke, s polgármester utódja, Dario Nardella kőkemény Renzi-hívő.

A sindaco mint a Maggio Musicale elnöke megvédte a finálé átalakítását, az új változat szerinte „a nők elleni, Olaszországban egyre gyakoribb erőszakot elítélő kulturális, társadalmi és etikai üzenetet tartalmaz”. A rábeszélt rendező viszont azzal védekezett, hogy egy hangot, egy szót sem változtattak meg Bizet zenéjén vagy Mérimée–Meilhac–Halévy szövegén.

Ez bizonyára így van, de az interneten látható részletből kiderül, hogy kihagytak részeket, például José utolsó szavait, amelyekkel feladja magát, valamint végső szerelmi vallomását az imádott nőhöz („ma Carmen adorée”). A színház egyik alkalmazottja a változtatást a főszereplőnő személyiségével próbálta igazolni: Don José, mondta, összekeveri a birtoklást a szerelemmel.

Carmen szabad akar maradni, senkinek sem akar a birtokába kerülni, ez tettének lélektanilag igazolható mozgatórugója. Carmenra jellemzőbbnek érezzük saját vallomását a híres Habanera két sorában: „A szerelem cigány gyerek (eredetiben enfant de bohéme), / sohasem ismert törvényt (il n’a jamais connu lois)”. Persze lázadó madár is. (A kórus a többször elismételt „vigyázz”-zal felhívta a figyelmet e „filozófia” életben való alkalmazásának a veszélyeire és előkészítette szomorú végkifejletet.)

A napilapok egy része – La Nazione, Il Gior­nale, Secolo d’Italia – természetesen a műalkotásba való abszurd beavatkozással vádolta a Maggio Musicalét. Giorgia Meloni, a Fratelli d’Italia elnöke párhuzamként felhozta: ugyanannyira indokolatlan ez a lépés, mint ha hasonló okokból egy rendező életben hagyná Ophéliát, Júliát, s nem vetné a vonatkerekek alá Anna Kareninát, vagy mint ha Piroska enné meg a nagymamát, mivel a farkas védett állat. A baloldali politikusoknak, a jobboldaliak szerint, inkább a nők helyzetének valóságos javításán kellene fáradozniuk, nem pedig esztétikai vitába bonyolódniuk.

A vita kapcsán egy érdekes nyelvészeti kérdés is felmerült. Az olasznak van egy régies, latin eredetű összetett szava a feleség­gyilkosságra. Az uxoricidio (ussoricidio) a „feleség” és a „gyilkosság” elemekből tevődik össze. Az eléggé avíttnak számító „házastárs megölése” jelentésű kifejezést azonban az olasz femministák feltehetően mára már nem érezték eléggé pontosnak és erősnek, s angol-amerikai példa nyomán neologizmust vezettek be.

A femicide, a nők nemiségével összefüggő kriminológiai terminust XIX. századi irodalmi előzmények után Diana Russel vezette be 1990-ben. Olaszul azonban nem az idegenül hangzó femicidio vált általánosan használttá, hanem a femminicidio.

Az operával kapcsolatban is következetesen ezt a kifejezést használják. Az első tag, a termékenységgel közös gyökből fakadó femmina, nőt, nőstényt jelent, pejoratív értelemben is. A femminicidio az olasz Wikipédia szerint: a nők elleni erőszak bármely formája, alárendeltségük fenntartása, identitásuk megsemmisítése fizikai és lelki alávetettségük révén egészen a szolgaságba kényszerítésükig vagy megölésükig.

A gyilkosság nem feltétlenül a fizikaira utal, hanem a női nembeliség bármely formájának az erőszakos megsemmisítésére. A meghatározás direkt módon nem tér ki a férfi-nő kapcsolatra, a szerelemre, illetve a szerelemféltésre. Pedig az eredeti változat szerint ez Don José tetteinek fő mozgatórugója.

A fenti megszorítással elfogadva a rendező állítását, miszerint hű maradt a librettóhoz, érdemes végiggondolni a két főszereplő jellemének alakulását, döntéseiknek okát és értékét mindkét változat szerint. Kezdjük az eredetivel. Carmen kikezdett Don Joséval (világos utalásként ruhájából kivett rózsát dobott elé), aki egyébként egy másik nőbe volt szerelmes, s édesanyja kérésére feleségül is akarta őt venni.

Katona felettese a tizedesre bízta a lány letartóztatását, aki kisebb bűncselekményt követett el. De Carmen, szerelmet sejtetve ígérő énekével, táncával (seguidilla) eléri, hogy a férfi levegye a kezéről a bilincset, majd földre lökve megalázza Josét, akit vétkéért elbocsátanak a katonaságtól. Szintén a lány hatására csempészek közé áll, egykori felettesével párbajozik, majd (újabb megalázás) párbajban legyőzi őt vetélytársa, a torreádor. Az utolsó jelenetben a megalázott, férfi mivoltában megsemmisített Don José egy késsel (nem pisztollyal) megöli Carment.

A lány a nőiség minden fortélyát, nemiségének minden vonzerejét kihasználva „birtokba veszi” és porig alázza Don Josét mint férfit. Úgy játszott vele, Arany János szavaival, „mint macska szokott az egérrel”. Elvette szerelmét, társadalmi becsületét.

A féltékenységből elkövetett tragikus tettet a szerzők szövegben és zeneileg (a kórus a győztes torreádort en garde, a sikeres vetélytársat biztatja) egyaránt tökéletesen előkészítették, ez a mű művészi jelentőségének és nagy hatásának egyik titka. Carmen itt nemcsak áldozat, hanem felelős is azért, ami történt.

A mű belső koherenciáját nézve semmi sem igazolja a megfordított finálét. Az árnyalt lelkiség, bonyolult jellemrajz, sőt az opera egészének dinamikája művészileg indokolatlan action gratuite-be torkollik.

Don José így hófehér jellem lett, igazi áldozattá, a szerelem mártírjává vált: elcsábítva, elhagyatva fekszik élettelenül a színen. Carmen, a femme fatale viszont csak fekete: nem volt elegendő számára, hogy saját kénye-kedve szerint orránál fogva vezette a mindenét neki feláldozó férfit, de a végén még meg is ölte, mert ösztöneivel jobban vonzódott a bikaölőhöz, akivel – jegyezzük meg halkan – akkor is boldogan élhetett volna, ha életben hagyja Don Josét.

A firenzei előadás végén a beszámolók szerint komikus jelenet történt. Az énekesnő kezében valamilyen probléma adódott a Don Joséra irányított fegyverrel, és a közönség egy része kuncogva azt hitte, már a fegyver is lázad az innovatív verzió ellen.
A szerző egyetemi tanár

Kiemelt

Novák Katalin: Elismerés illeti azokat, akik segítenek, hogy hazánk családbarát ország legyen

A családok éve elsősorban a figyelemről, a családbarát gondolkodásról szól – mondta a politikus, és arra kérte az újságírókat, hogy segítsenek közvetíteni ezeket az értékeket.

Poszt-trauma

Oknyomozó riporternek csapott fel a DK elnöke

Bizonyára ő is a Gőbölyös Soma-díjra hajt.

Megkapták a leckét a fideszes parasztok

Az SZDSZ émelyítő bűzét böfögte fel Vajda Mihály.

Elképesztő információ látott napvilágot

Élő adásban vedlett álcivillé a Független Diákszervezet.

Űrhajóval még nem jöttek

A bevándorlás egy álprobléma.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!