A bőnyi rendőrgyilkosság rengeteg kérdést vet fel: felelősségeket, kötődéseket és korábbi szimpátiákat vizsgál a média, mégpedig nagyon helyesen. Magyarországon ugyanis van egy irányzat, amelynek a honlapjain a rendőröket – a 2006-os, valóban brutális eljárások után – egyszerűen csak „rendőrállatnak”, „egyenruhás állatnak” és „zsidó rendőröknek tartják”, ahol az egyenruha egyet jelent a polgári rendet védő „hatalom” katonáival, és ahol az egyenruhás valójában ellenség. Természetesen minden polgár tudja, hogy a rendőrség az ő vagyon- és személyi biztonságát védi, ám a hazai radikálisok – akik számára deklaráltan semmit nem jelent a polgári rend – nem szoktak pironkodni, ha meg kell mondani, mit is tennének az efféle „ellenségekkel”.
Emlékezetes Tyirityán Zsolt nyilatkozata, aki a MIÉP ifjúsági tagozatának honlapja szerint korábban a rendőrgyilkos Győrkös István szervezetének, a Magyar Nemzeti Arcvonalnak volt az aktivistája, ahol ekképp dicsőítette a gyilkolást: „Bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?” (Senki ne értse félre: ezen körök előtt bárkiből, a rendőrből is lehet „tetves zsidó”.) A közönség – a Hetek magazin tudósítása szerint – tapsolt, kiabálta, hogy „lesz”, majd valaki megkérdezte, „hogy lehetne kikapcsolni magunkban azt a parancsot, hogy ne ölj?”
Tyirityán Zsolt, akiről minden lényegeset elmond tavaly nyári online interjúja, amelyben nácinak nevezte magát, választ is adott a kérdésre, és ebben egyszerre meg is mutatkozik a két értékrend közti eltérés: míg mi, keresztények és polgárok követjük a tízparancsolatot, addig ők kikapcsolni akarják azt. A Magyar Nemzeti Arcvonal – amellyel a Mandiner.hu 2013-as cikke szerint olyan alakok kíséreltek meg közös pártot alapítani, mint a szabadidejében izraeli zászlókat égető, volt jobbikos parlamenti képviselő Lenhardt Balázs – nem is finomkodott ennek deklarálásában. Egy 2009-es interjújában a rendőrgyilkos Győrkös így beszélt: „Az Arcvonal álláspontja szerint a polgári társadalmi rend végóráit éli […]A polgári társadalmi rend alapegysége a polgár, társadalmi egysége a párt, ideológiája a liberalizmus, gazdaságilag a kapitalizmus elvei az irányadóak[…] ám az európai polgári társadalmi rend erkölcsileg a második világháborúban kivégezte saját magát […] Nem vagyunk sem több, sem kevesebb, mint magyar munkás fiatalok, szocialisták[…] A munkás magyarok új társadalma a jövő társadalmi képlete”.
Hogy ezekről a nézetekről mit is gondolnak a mai radikális fiatalok, kérdéses; egy, az Arcvonalhoz szorosan köthető, ám név nélkül nyilatkozó szélsőséges arról beszélt, hogy a nemzeti radikális fiatalok közül „zászló és transzparens nélkül sok aktivista eljött a Becsület napjára, a tagságtól nem állnak távol a gondolataink”. Egy másik, 2010-es riport szerint, amelynek szerzője az ismert radikális, volt jobbikos képviselő Zagyva György Gyula, a rendőrgyilkos Győrkös „bátor, fegyelmezett, hősies” résztvevők között emlékezett Budapest nyilas védőire, hosszasan idézve beszédéből.
A polgári oldal ellenségei persze máshol is összeérnek. Győrkös István fia, aki pár éve hunyt el, és aktív volt az Arcvonalban, 2012 őszén Thürmer Gyulával tüntetett együtt a kilakoltatások ellen. Győrkös ekkor így védte meg a nyilas és kommunista oldalak – egyazon érem két oldala! – barátkozását: „Hogy ő kommunista, mi pedig hungaristák vagyunk? Az a kommunizmus és az a hungarizmus, mely ott Érden közösen tüntetett, már rég nem ugyanaz az ideológia[…] Azok az idők már véget értek, pontosan úgy, ahogy valamikor véget ért […] a gyilkolás véres időszaka”.
A polgári rend két gyűlölőjének – a nemzeti radikálisoknak és a kommunistáknak – magukba kell nézniük a rendőrgyilkosság okán. Lehet állítani, hogy a szélsőséges nacionalizmus és a felforgató szocializmus semmilyen szinten nem kötődik a rendőrgyilkoló eszmeiséghez, de hiába, ha egyszer a radikálisok méltatják az Arcvonalhoz hasonló körök tevékenységét. Thürmer a 888.hu-nak pedig – éppen a rendőrgyilkosság másnapján! – arról beszélt: „lehet, hogy egyszer majd ez az idő is eljön”, amikor „veszem a Kalasnyikovot, aztán lövök”. Így nem beszélhet senki egy polgári országban – a rendőrgyilkos nyilasok ugyanis a tanácsot megfogadták.
A szerző történész