Szeptember első víkendjén immár 2004 óta gyűlnek itt össze a Fidesz–KDNP „értelmiségi holdudvarához” tartozó művészek, tudósok, üzletemberek és persze politikusok, hogy „maguk között” eszmét cseréljenek a kultúrát és gazdaságot, kül- és belpolitikát is magába foglaló közéletről, aktuális jelenségekről és lehetséges alternatívákról. Vannak ilyenkor komoly sátoros előadások és szikrázóan szenvedélyes viták (slusszpoénként rendre a díszvendég Orbán Viktor beszédével és az azt követő kérdezz-felelekkel), de a kondéroknál meg lehet kóstolni különféle hírességeknek – olykor akár az államfő feleségének – a főztjét is. A kapuban jótékony célokra való adakozás a belépő, kifelé pedig – íratlan szabályként – nem igazán illik tájékoztatni a benti részletekről az odakünn toporgó sajtómunkásokat, akik így jobb híján az érkező és távozó notabilitásokat fotózzák.
Szó sincs persze holmi szabadkőműves típusú titokzatosságról – mégis meglepő, mennyire kevés hiteles információ szivárog ki ezekről az alkalmakról. Tavaly például a Népszabadságban (ám annak csakis a print változatában) azt a kijelentést tulajdonították a kormányfőnek, hogy „a fák nem nőnek, mert nem nőhetnek az égig” – ebből aztán messzemenő következtetéseket vontak le a kormánypárt belső botanikai viszonyairól. Régi jó televíziós vitatársam, Csuhaj Ildikó pedig az idei beharangozójában úgy fogalmaz: „randevút adnak egymásnak a jobboldal nyilvánosság előtt is rivalizáló fenegyerekei”. Rajtuk Schmidt Máriát, Lázár Jánost és Tarlós Istvánt érti, s a verbális viadalról szóló hírforrás ezúttal is anonim: „a jobboldali holdudvar egyik prominense”. A Figyelő és az Index már egyenesen nyílt színi Lázár–Rogán lovagi tornát vizionál a kötcsei ponyva alatt – nem is volnának vérbeli politikusok, ha előzékenyen beteljesítenék e vérmes ellenzéki várakozásokat. Ezzel szemben fel sem merül a kollégákban, hogy Kötcse vezető témája esetleg a migránskérdés lesz, hiszen „csupán” Magyarország és Európa jövője múlik rajta.
Kötcse takaros, Hild-díjas falu a Balaton déli partjától tíz kilométerre – az északi parton Paloznak a párja ilyen minőségben. Kötcsén született Kisfaludy Atala költőnő, a Petőfi Társaság első hölgytagja; illetve Roboz István, az első megyei újság, a Somogy című hetilap alapítója, Bernáth Aurél festőművész nagyapja. Mai leghíresebb lakosa Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna, aki helyben összehasonlíthatatlanul népszerűbb a másik ideköltözött primadonnánál, Gyurcsány Ferencnél. Ő a nejével, Dobrev Klárával felesben épp azt a nyaralót vette meg a zenész Dés Lászlótól 2009-ben 66 millió forintért (már-már sátáni szám), amelyet a polgári piknikeknek helyet adó Dobozy-kúriától csupán egy kerítés választ el. A kötcseiek fájlalják is a minőségi cserét: Dést jobban kedvelték.
2009-ben már foszlányokat hallhatott a centrális politikai erőteret felvázoló Orbán-beszédből is. Itt jelentették be a Nagyítás című hetilap indulását; s 2010-ben itt vált nyilvánvalóvá az is, hogy nincs már rá szükség: felülírta a történelem. Ám 2010 februárjában – együttműködve az örökös kötcsei házigazdával, Balog Zoltánnal – főszerkesztőként úgy véltem: ez a zártkörű beszéd, ha bő fél évvel az elhangzása után is, de a választások előtt álló ország nyilvánosságára tartozik. A nyomtatott változat Megőrizni a létezés magyar minőségét címmel jelent meg. A döntést – habár sok bírálója volt akkor – azóta éppúgy igazolta az idő, mint a centrális erőtér politikai teóriáját.
Alexa Károly, az egyik rendszeres kötcsei résztvevő a blogjában így fogalmazott: „Ami itt az előadásokban és a kerekasztal-beszélgetéseken elhangzik, az mindenképpen üzenetnek tekinthető; alighanem annak is »van szánva«.” Ám „az üzenetek nem politikai direktívák, hanem zömmel helyzetértékelések és ajánlatok, nem pedig kormányzati döntéseket kinyilvánító közlemények”.
Akkor hát micsoda is Kötcse voltaképpen? Szerintem egy kohó, egy olvasztótégely, ahol akár a futurológiai ólomöntést is kollektíven meg lehet kísérelni. Kötcse a polgári körök mozgalmából kinövő, ellenzékinek induló, de kormánypártiként is életképesnek bizonyuló fórum, amely nemcsak az elit kíváncsiságára, de felelősségére is épít. Ötletbörze, polémia és visszacsatolás. Összességében amolyan polgári dolog – aki nem ilyen optikával közelít hozzá, nem is értheti igazán.