Az írás a Magyar Narancs blogján, a HVG.hu-n, illetve a Liberális Párt csúfnevű baráti körben egyaránt kiverte a biztosítékot. A kollégák csupán kóstolgattak a szokott bátor anonimitás mögé bújva, ám Fodor Gábor pártja elvetette a sulykot, és a becsületembe gázolt, amit nem hagyhatok szó (s minden bizonnyal jogi lépések) nélkül.
A Narancsblog nevű képződmény szerzői adatlapján a következő közlés áll: „Ez a blog a Magyar Narancs Online véleményblogja. A blogbejegyzéseket a Magyar Narancs hetilap és a Narancs Online munkatársai írják.” Szép, egyenes megfogalmazás: Bojtár B. Endréék falanx mögé rejtik a személyes felelősséget, hogy jobban tudjanak személyeskedni. Ez a bátor, férfias kiállás a liberális módi. Rögtön a Magyar Idők rágalmazásával indítanak: „Miután a Budapesti Fesztiválzenekar és annak vezetője kritizálni merészelte Tarlós Istvánt a nekik nyújtott fővárosi támogatás csökkentése miatt, a napilap munkatársai jól formált, szabályos lejárató cikksorozatot tettek le az asztalra.” Lapunk olyan tényekkel járatta le Fischer Ivánt, hogy miközben a Vörösmarty téren csinálta a fesztivált a meg nem szavazott 200 millió forint miatt, László Csaba balliberális expénzügyminiszterrel az élen másfél milliárdocska profitot és tartalékot képeztek a mérlegükben, hogy papíron veszteségesnek mutassák ki a zenekart.
Ebből a pénzből épp tíz éven át lehetne orvosolni a hazai szépirodalmi folyóiratok forráshiányát, de két másik szimfonikus zenekart is eltartani. Jól megformáltuk azt a tényt is, hogy a nemzeti költségvetésből évi egymilliárddal megtámogatott Demszky-kedvenc együttes vezérkarába Soros György a saját feleségét delegálta, a házaspár esküvőjén pedig Fischer Iván és népi zenekara húzta a talpalávalót. Ha egy múzeumot esküvői helyszínnek odaadni csúf dolog, kéretik a kettős mércét mellőzni: Fischer, akinek amerikai árulkodása csupán a Clinton-szerverbotrány kipattanása folytán derült ki, a kakaókoncertek helyetti baráti fellépés által értelmezésem szerint hűtlenül kezelte az én adóforintjaimat, magyarán sikkasztott. Mindez valóban Tarlós kapcsán került napvilágra, de hát a tényfeltáráshoz általában valami apropó adja a lökést.
Már Gajdics Ottó barátom e tárgyban írott vezércikke („Ne dirigálj, vezényelj, Iván!”) is főbenjáró bűn a narancsosok szemében, mert kimondta: „Fischer Iván teljességgel alkalmatlanná vált a Budapesti Fesztiválzenekar vezetésére.” Kultúrember lévén ezt nyilván morálisan, nem pedig szakmailag értette, de a névtelen blogger kicsire nem ad. És akkor megérkezett az én megjegyzésem: „Gondoljátok, hogy egy muszlim Tarlós minden további nélkül engedné Soros György házi komponistáját, Lagzi Lajcsiját érdekvédelmi tüntetésnek álcázva bazseválni a Vörösmarty téren?” A kolléga ekként fordította le költői kérdésemet: „Ha valaki nem értette volna az utalgatásokat Soros Györggyel meg a pénzügyi machinációkkal, azoknak a Magyar Idők publicistája, az NKA kurátora most szépen, tagoltan elmagyarázza, mi a baj ezekkel a zsidókkal. Az a baj velük, hogy annyira belehülyültek a liberalizmusba, hogy nem veszik észre, milyen rossz lesz nekik, ha a muszlimok átveszik a hatalmat Európában.”
Ha nehezen is, de kezdik kapisgálni. Hiába írogatom itt visszatérően, hogy a merkeli–junckeri migránspolitika egyben nyilvánvaló antiszemitizmus-import is Európába, nem akarták megérteni. Most felvetettem keresztények és zsidók logikus összefogását „az Írás szellemében”, ami valóban nem vulgárliberális gondolat, viszont logikus önvédelmi gesztus lenne. A zsidókkal egyébként semmi bajom nincs: Fischer és Soros a tevékenységük, s nem egyéb vonatkozásuk miatt bírálandó – szerintem sok zsidó embert is irritálnak. Arról sincs szó, hogy bárki belehülyült volna a liberalizmusba – csak épp ezt a fajta harmadik üdvtant, amit Hamvas Béla a kommunizmus és a nácizmus mellé emel egyenrangú harmadiknak, szemlátomást meghaladta a történelem. A zsidó kultúra nagyobb csapásokat is túlélt már – ezt is túl fogja élni.
Ám amiről eddig szó volt, csak a szokott alattomos kollegiális mocskolódás: emiatt nem ragadtam volna klaviatúrát. Viszont a Narancs és a HVG liberális névtelenlevél-írói elérték a pártpolitika ingerküszöbét, s ebben ezeknek a hecclapoknak oroszlánrésze van. Bodnár Zoltán, a Liberális Párt ügyvivője ugyanis, miután Facebook-oldalán megosztotta az engem és lapomat gyalázó anonim írást, rádöbbent, hogy még egy bőrt le lehet nyúzni rólam, s pártja nevében közleményt adott ki az Országos Sajtószolgálatnak ezzel a címmel: Balog Zoltán emberének távoznia kell az NKA kollégiumából. Megtisztelő, hogy a miniszter emberének titulál, de ilyen alapon az összes kurátornak távoznia kellene, mert mind a miniszter embere. A közlemény – a helyesírási hibáktól eltekintve – a következő:
„Csontos János újságíró, József Attila-díjas költő az elmúlt napokban korábbi önmagát is felülmúlva az új londoni főpolgármester és a Fesztiválzenekar ürügyén súlyosan rasszista és leplezetlenül antiszemita kijelentéseket tett a Magyar Idők hasábjain. Csontos János a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának Balog Zoltán által miniszteri hatáskörben kinevezett tagja, s ebben a minőségében Balog Zoltán minisztert képviseli. Balog Zoltánnak haladéktalanul vissza kell hívnia az NKA kollégiumából Csontos Jánost, aki méltatlan arra, hogy a kortárs magyar szépirodalomnak nyújtandó költségvetési támogatásról döntsön. Egy ilyen nyíltan rasszista, antiszemita ember nem képviselheti a kultúráért is felelős minisztert. Ha Balog Zoltán e nyilatkozatok után is ragaszkodik Csontos János személyéhez, azzal azt üzeni Magyarország polgárainak, hogy református lelkészként, a magyar kormány tagjaként egyetért Csontos János nézeteivel, hallgatólagosan jóváhagyja és támogatja Csontos rasszizmusát és antiszemitizmusát.”
Örülök, hogy még azt is felül tudtam múlni Fodor Gábor baráti köre szemében, amit fantompárt voltukról írtam; de sajnos, ezt a minősíthetetlen gyűlöletszöveget nem tudom az Isten állatkertje feliratú polcon elhelyezni. Bodnár urat dilettáns politikusnak tartom, aki lelkileg máig nem tudja elviselni, hogy végül nem lehetett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, míg Matolcsy György igen. Fodor Gábor viszont (noha parlamenti mandátumához úgy jutott, ahogyan) régi motoros: tudnia kell, hogy valakit alaptalanul antiszemitizmussal vádolni egyenrangú bűn az antiszemitizmussal. Ez nem vulgárliberális szabadidő-eltöltés: ez véresen komoly. Fodor bizonyára alaposan megvizsgálta Bodnár előéletét, amikor ügyvivőjévé emelte, s nem találta problémásnak sem MSZMP-szakértői múltját, sem a bankári minőségében produkált offshore-gyanús ügyeket, sem az autópálya-főnökként való viselt dolgait.
Ám egy politikai gyorstalpalóban igazán részesíthette volna: rasszizmusváddal nem szórakozunk még szabadidőnkben sem. Mivel írásba adtam, hogy az ilyesmit nem hagyom szó nélkül, s mivel Bodnár úr a baráti sajtótól felhevülve háromszor írja le rólam nyilvánosan, hogy rasszista és antiszemita vagyok, személyesen az én adóforintjaimból képviselősködő Fodor Gábortól várok egymondatos bocsánatkérést, úgyszintén az Országos Sajtószolgálat útján. Amennyiben ez egy héten belül nem történik meg, egyesztendei képviselői járandóságnak megfelelő összegre fogom perelni a liberális szabadságjogokat (így a véleményszabadságot és személyes emberi méltóságomat) két lábbal tipró pártot. A bíróság által megítélt összegből rágalmazásellenes alapítványt teszek, s ennek kamataiból a hasonló alaptalan rasszizmusvádakkal illetett kollégákat fogom támogatni.
Mindettől függetlenül tessék ebbe belegondolni: egy volt kultuszminiszter magánpártja szólít fel egy mostani kultuszminisztert elhatárolósdira és elbocsátósdira, ráadásul református lelkész mivoltára hivatkozva. Egy olyan kormány miniszterét, amelynél többet egyetlen kormány sem fordított a magyarországi zsidóság kultúrájára, emlékezéspolitikájára és más ügyeire – még a holokauszt-emléknapot is az első Orbán-kabinet vezette be. Persze ettől még beáldozhatnának, ha volna a vádaknak bármi alapja. Csakhogy sem Fodor, sem Bodnár urat nem láttam például az Uránia filmszínházban a Kárpát-medencei zsinagógákról szóló filmem díszbemutatóján, amelyet a holokauszt-emlékév Lázár János-féle állami pénzügyi alapjából finanszíroztak, s ahol olyan szívhez szóló, megindító beszédet mondott Heisler András Mazsihisz-elnök és Ilan Mor izraeli nagykövet.
Nyilván nem olvashatták még Bodnár úr ihletett futamait született rasszizmusomról és antiszemitizmusomról, miként a Narancsblogra és a HVG.hu-ra sem kattinthattak még rá.