Közelednek a választások, erősödik, durvul a kampány. Az úgynevezett ellenzék nem talál fogást a kormányon. Most szakmai köntösbe burkolt bizonytalanságot, félelmet sugall. Volt kormányzati államtitkárok és a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója egyszerre, mintegy vezényszóra szólalt meg az ellenzéki médiában (Klubrádió, Magyar Nemzet, ATV).
A nyilatkozatoknak két közös jellemzőjük van. Az egyik a volt beosztásukra való hivatkozás, saját érdemeik méltatása, a másik az aggódásnak álcázott megfelelés a nemzetközi fősodor követelményeinek. A volt beosztásokra való hivatkozás visszatérő jellemzője a médiaközléseknek, a szakértelmet helyettesítő/hitelesítő minőségjelzővé vált. A politika és a szakmai hozzáértés összekeverésének hatásos eszköze.
Több példa van arra, hogy leváltott emberek politikusként végzett „szakmai múltjukra” hivatkozva végeznek „tudományos” munkát. Az már etikai kérdés, hogy egy intézmény volt vezetője hogyan dolgozza fel a személyét ért valós vagy vélt sérelmét. Véleményem és tapasztalatom szerint aki privát sérelmein nem tud felülemelkedni, nem hiteles a közösség szolgálatában.
Paks II ügyében sajnos a hazai értelmiség egy részének a meghasonlása is tükröződik. Bátran nyilatkoznak olyan kérdésekről is, amelyeknek nem szakértői, a nyilatkozatok mögött sokszor egyéni karrierérdekek húzódhatnak meg. Az említett megnyilatkozásokban foglaltak közül – terjedelmi okok miatt – most csak a legfontosabbakra lehet kitérni, azokra, amelyek tényszerűen nem igazak vagy félrevezetők.
Szükséges-e, időszerű-e a paksi bővítés? Évek óta vitának álcázott értelmetlen, „ellenzéki” politikai szócséplés folyik a médiában a paksi bővítés szükségességéről, a „helyettesítő” megújulós megoldásokról. A privatizáció óta nincs erőműépítési terv, nincs ellátási felelősség, a piaci szereplők szándékainak vagyunk kiszolgáltatva. Beértek a felelőtlen energiaprivatizáció és liberalizáció következményei.
Nem garantált a villanyszolgáltatás biztonsága. 2017. január 7-én és 8-án, mintegy 30 százalékos import mellett a teljes erőművi tartalékkapacitás üzemben volt, közel maximális teljesítményen. Ez annyit jelent, hogy az ország igen közel állt a korlátozáshoz; másfél napig pengeélen táncolt a hálózat, és nem volt igénybe vehető többlettermelő-kapacitás, vagyis tartalék.
Ezt kellene tudatosítani a felelős médiának a fogyasztók, a lakosság körében. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e Paks II-re, hanem az, hogy azon kívül még mit építünk az igények kielégítésére.
A meglévő atomerőművi blokkok újabb élettartam-növelése a reaktortartályok elöregedése miatt nem reális alternatíva. A volt környezetvédelmi államtitkár hozzáértését minősíti, hogy szerinte „azt a 2000 megawatt áramot (!) egy jól átgondolt energiamix révén különböző alternatív energiatermelési módokon is elő lehet állítani”.
Gazdaságos-e a paksi bővítés?
Az atomerőműben termelt áram ára az erőmű rendkívül hosszú élettartama és a teljes önköltségen belül az üzemanyagköltség más megoldásokhoz viszonyítva kisebb hányada miatt viszonylag a legolcsóbb. A hazai ellenzéki hisztéria szerint a paksi bővítés csak a jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárakon térülne meg. Globalizálódó világunkban hosszabb távon csak a bizonytalanság a biztos.
Az évtizedekre való előrelátás, a hagyományos piaci szemlélet alkalmazása, különösen az igen hosszú megtérülési idejű, nagyon tőkeigényes energetikai beruházásokban, szinte lehetetlen. A kereslet-kínálat és az árak 20-30 évre előre becslése bizonytalan. Ezért a hosszú távú döntéseket csak közösségi/kormányzati felelősséggel, a tényleges társadalmi szükségletek kielégítésének a szándékával, a szükséges cselekvés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján lehet és kell meghozni. Hazánkban ez történt.
Kiterjedt szakértői vizsgálatokra alapozva az atomerőmű-bővítés gazdaságosságát az Európai Bizottság is megerősítette. Ráadásul a huhogók részéről költségtúllépést vizionálni is teljesen félrevezető, hiszen néhány hete a területet felügyelő miniszter, Süli János a Figyelőben megerősítette: „A fix áras szerződés révén a 12,5 milliárd eurós beruházási érték nem kúszhat felfelé, attól eltérni nem lehet.”
Népszavazást emlegetni Paks II-ről Bős–Nagymaros-szindróma. Népszavazást vagy azt helyettesítő nemzeti konzultációt olyan kérdésekben szabad tartani, amit az állampolgárok megértenek, és választani tudnak az alternatívák közül. Az MVM volt vezérigazgatója is ezt támasztja alá, amikor Bős–Nagymarosra hivatkozik. „Energetikai szempontból én a legnagyobb támogatója lennék ma egy vízerőműnek a Dunán.”
Akkor a politika által félrevezetett közvélemény tüntetett, mert sikerült a témát a rendszerváltozás (hamis) szimbólumává tenni. Vagyis a nép döntött rosszul, máig ható következményekkel.Az atomerőmű bővítése bonyolult szakmai kérdés, erről nem korrekt népszavazást tartani. Az „erős társadalmi felhatalmazást” a parlament megadta, és a felelős kormány vállalta. Közelről ismerve a helyzetet és a volt vezérigazgató akkori álláspontját, nem tűnik előttem valósnak ez a kijelentése: „Én azzal számoltam, hogy vagy népszavazás, vagy valami nagyon erős lakossági felhatalmazás lesz.”
A volt energetikai államtitkár kijelentése pedig, miszerint „Ez a beruházás nem lett megvitatva sem szakmai, sem társadalmi oldalról”, nem állja meg a helyét. Hosszú évek óta minden energetikai konferencia erről szólt, az ellenzéki feljelentések miatti brüsszeli vizsgálatok kommentárjai elárasztották a médiát. Aszódi Attila professzor, kormánybiztos kitartó türelemmel érvelt, igyekezett szakmai mederbe terelni a felvetéseket.
Halasztás, visszafordulás. Ez indokolatlan és lehetetlen a fentiekben kifejtett szükségszerűség miatt. Hangoztatása bizonytalanságot sugalló konkolyhintést jelent, ami kimondottan politikai kategória.
Még akkor is, ha olyan „szakmai érvekbe” van csomagolva, amelyeket a nyilvánosságban a hozzáértők már többször lelepleztek, megcáfoltak. A fukusimai, csernobili esetekre hivatkozni csak hangulatkeltés, aki ilyeneket leír, az nem hiteles szakember: „Fukusimában elszállt az atomerőmű.” Paks II biztonsági kérdéseiről a minap jelent meg Aszódi Attila részletes elemzése és tájékoztatása. Az ő hozzáértését eddig még senki sem kérdőjelezte meg. Ami a hatósági kontrollt illeti, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a közelmúltban is vizsgálta az Országos Atomenergia-hivatal kompetenciájának érvényesülését, és mindent rendben talált.
Környezetvédelem. A növekedés határaira vonatkozó felismerések felerősítették az emberiség lelkiismeretére apelláló környezetvédő mozgalmakat. Sajnálatos, hogy ezek a nemes törekvések egyre inkább a globális hatalmi manipuláció áldozataivá váltak.
A környezetért őszintén, jóhiszeműen aggódó állampolgárok szimpátiáját, jelentős részben a civil zöldszervezetek közreműködésével és a média hathatós támogatásával a közösség életszínvonalát kedvezőtlenül befolyásoló energiapolitika szolgálatába állították.
Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatását leginkább a szén-dioxid-kibocsátással hozzák összefüggésbe, a világméretű propaganda hatására szinte azzal azonosítják. A szén-dioxid-kibocsátás elleni küzdelem fontos politikai eszköz lett. Aki ezzel nem azonosul, és ennek még nyilvánosan hangot is ad, az „politikailag inkorrekt”. Mivel az atomerőműveknek gyakorlatilag nincs szén-dioxid-kibocsátásuk, ezért a „környezetvédőknek” illene támogatni a létesítésüket.
Ezzel szemben a volt környezetvédelmi államtitkár kampányol, szerinte nincs lefutva a jövő évi választás az utolsó pillanatig sem. „Elképzelhető-e, hogy a környezetvédelem, például Paks II miatt érzékelhető mértékű szavazatot veszítsen a Fidesz?” – hangzott a műsorvezetői kérdés. Erre a volt államtitkár válasza: „Nyolc-tíz százalékot lehet veszíteni a népszerűségből az országgyűlési választás időszakában a helyi és országos környezetvédelmi ügyek negligálásával.”
De energetikai kérdésekben is véleményt formál a témához nem értő „vendégprofesszor”. Szerinte az elkövetkezendő hatvan-száz évben az oroszoktól kell megvenni a fűtőelemeket, mert nem kompatibilisek a rendszerek. Ezt a kérdést az Európai Bizottság is vizsgálta. Az uniós követelmények alapján Magyarország meg fogja nyitni ezt a lehetőséget más beszállítók előtt is, tehát ha akarnak és képesek, tudnak majd mások is fűtőanyagot szállítani egy rövid, kezdeti időszakot követően.
A megvalósíthatósággal kapcsolatos érdekes megállapítása, az, hogy „négy-öt éven keresztül elhúzódott az előkészítés, magáért beszél”, vagyis a feljelentők miatti brüsszeli késedelmet is igyekszik a kormányzat nyakába varrni.
Összefoglalva megállapítható, hogy az atomerőmű-bővítésnek szabad utat adó brüsszeli döntést azok nem fogadják el, akik egyébként minden más kérdésben a brüsszeli bürokrácia álláspontját támogatják. Ez világosan igazolja, hogy az ellenzék részéről Paks II esetében is politikai játszmáról van szó. Sajnálatos, hogy ebben volt felelős tisztségviselők szerepet vállalnak.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke