Kezdünk kifogyni a jelzőkből, ha a mai nyugati abszurditásokról, hátborzongatóan rossz emlékű, kommunista ízű intézkedésekről, jogfosztásokról, illetve elhallgatásokról, legújabban pedig hivatalos cenzúrázásról van szó.
Olyan az egész, mintha le akarnák nyomni az európai népek torkán, hogy ha belegebednek, akkor is bevezetik a teljes szólásszabadság-megvonást, vagyis a szovjet típusú szocializmust.
Bizonyára arra gondolnak ezek a sötét, totalitarizmusimádó erők, hogy az emberek előbb-utóbb hozzászoknak a jogaik korlátozásához, ha elég kitartóan, agresszívan, kíméletlenül szorítják rá őket.
Ennek a szabadságelvonásnak egyik legújabb és legzüllöttebb kivirágzása az a németországi törvény, amely büntetni rendeli, ha a közösségi oldalakon általuk gyűlöletkeltőnek vélelmezett szövegekre ragadtatja valaki magát.
Ha pedig netán a szolgáltató elfelejtené letiltani az ilyen skandalumon, szörnyűségen kapott delikvenst, akkor rajtaveszthet, hiszen sok millió eurós pénzbüntetést kaphat a nyakába.
Mielőtt azonban bárki elkezdené sajnálni a Facebookot, a Twittert, a YouTube-ot és a többi közösségi portált, amiért antidemokratikus véleményalkotási szabadságtiprásra kényszerítik őket, háromszor is gondolja meg.
Nevezettek ugyanis eddig is indokolás nélkül, bőségesen éltek a retorziókkal. Legfeljebb annyi változik, hogy tudnak mire hivatkozni, amiért kicenzúrázzák a renitens, a PC groteszk nyelvezetéhez nem igazodó, szélsőségesgyanús elemeket.
Lehetne persze mondani naivul: mi van abban annyira rossz, ha a valóban gyűlölködő tartalmakat kiszórják az internetről? Csak hát ki mondja meg, mi a gyűlölködő? A hatóságok, illetve a szolgáltatók homályos kilétű, anonim gondolat- és véleménysmasszerei.
Nap mint nap lehet hallani, hogy olyasmikért büntetik meg, tiltják le a felhasználókat, ami minden normálisan gondolkodó polgár számára hihetetlen. Nem szabad egyetlen félreérthető megjegyzést sem tenni az ideológiai szent tehenekre, a migránsokra, a muszlimokra és az úgymond liberális, demokratikus értékekre, mert az orwelli Nagy Testvérek, a Száll a kakukk fészkére fasisztoid Főnénijei tüstént eltakarítják a felháborító, gyűlöletkeltésnek minősített kritikát.
Németországban már meg is vannak az első áldozatai a degeneráltan diktatórikus jogszabálynak. Egy AfD-s parlamenti képviselőnőt pusztán azért tiltottak le egy időre, mert azt írta Twitter-üzenetében, hogy a kölni rendőrség arab nyelvű újévi üdvözletével kedvében akart járni a „barbár, csoportosan nemi erőszakot elkövető muszlim férfiak hordájának”. Tehát mondd meg az igazat, betörik a fejed.
A migránsimádó német politikusok szerint persze szó sincs a véleménynyilvánítási szabadság sérelméről. Sőt azt mondják, inkább kiteljesítik azt.
Feltehetően jelen fejtegetésünket is lekevernék, kimoderálnák a szabadságjogok nagyobb dicstelenségére és sárba tiprására – nekünk meg rögvest beugrik a szocialista sajtószabadság marxista–leninista definíciója. Úgy szól: mindent szabad megjelentetni, közölni, ami előreviszi, építi a szocializmus ügyét. Vagyis ami nem viszi előre, az tilos, üldözendő, likvidálandó.
Ezek után már csak a forradalmi baloldali ideológus idolnak, a mai álliberálisok példaképének, Karl Marxnak a szabadságmeghatározását érdemes ideidéznünk: a szabadság nem más, mint a felismert szükségszerűség. Értsd: aki szabad, az felismeri, aki nem ismeri fel, azt sürgősen rá kell venni a szükségszerűség követésére, akár erőszakkal, szankciókkal, hogy kellően szabad legyen.
Innentől tehát tökéletesen világos, miként értik a német mainstreamnél a szólás- és sajtószabadságot. Sokdioptriás rövidlátásukat nem befolyásolja, hogy tőlük különösen baljós e nyíltan önkényuralmi megközelítés, tekintve nemzetiszocialista és nemzetietlen szocialista, azaz NDK-s hagyományaikat.
Már csak arra kellene felelniük: miként férnek össze a marxista–leninista tradíciók a jogállamisággal, noch dazu a liberális demokráciával az ő csálé felfogásukban? Vagy az ő szemükben Sztálin és Hitler voltak az igazi, hamisítatlan demokraták könyörtelen cenzúrájukkal? A létező szocializmus agitprop osztályainak gyakorlatát akarják újratölteni?
Netán az is politikailag inkorrekt és elhallgattatandó, ha lemarxistázzák a kommunistaszagú rendeletek kiagyalóit? Ugyan már! Ez inkább dicséret olyanok számára, mint Federica Mogherini, az Európai Bizottság külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aki kőkemény Fidel Castro-rajongó volt, és valódi könnyeket hullajtott a vén kubai tömeggyilkos kommunista diktátor halála után. Létezik, hogy ezeket az anomáliákat, ordító visszásságokat nem látják Németországban, illetve Nyugaton?
De vajon nem félnek, hogy le fogják tiltani azokat a kormányzati, szakmai szervezeteket is, amelyek végre nagy nehezen kimondták, hogy van összefüggés a migráció és a bűnözés növekedése között? Mit tesznek majd azokkal a Martin Schulz-, Dimitrisz Avramopulosz- és Jean-Claude Juncker-félékkel, akik Magyarország és az illegális bevándorlást elutasító többi állam ellen keltik a gyűlöletet, és átlátszóan, rosszindulatúan hazudoznak? Vagy nekik szabad?
Ők eszerint az Állatfarm még egyenlőbbjei, akik a jogon felül állnak.