Kezdődött az egész a miskolci Herman Ottó Gimnázium petíciójával. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az intézmény igazgatója őszintén beszélt a problémákról, és inkább a konszenzust keresők közé sorolható. Viszont mozgásba lendültek a fogaskerekek, és újabb harcias szereplők tűntek fel, akik szemmel láthatóan aspiráltak a vezéri szerepekre az elégedetlenkedők között. Mostanság a kormány oktatáspolitikájával leginkább szemben álló emblematikus vezér Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója.
Kívülállóként nehéz megmondani, ki, miként, miért és hogyan győzte meg az akkori zuglói önkormányzati vezetést, hogy az akkor 33 éves, fiatal tanárt bízza meg az iskola vezetésével. Óriási szakmai tapasztalatra nem lehet hivatkozni, elsöprő tantestületi támogatásra sem, és egyébként is a fenntartó joga a kinevezés. Korábbi politikai szerepvállalása a szocialisták oldalán nyilván ismert volt mindenki előtt, ez nem lehetett akadály kinevezésekor.
Egészen biztosan pedagógiai módszereiről is kevesebbet tudnánk, ha neve nem robbant volna be a köztudatba. Ennek köszönhetően a minap az egyik online lap fennen hozsannázta tanítási módszereit. Aki nincs tisztában az iskola működésével, az még a tenyerét is összecsapta, és csettintett hozzá: na, így kell tanítani, ez ám a haladó pedagógia! Aki viszont ismeri a tanintézmények működését, igencsak furcsállta a dolgot. Rögtön szögezzük le, az igazgató úr teljes egészében elvetette a bevett módszereket, és a saját újításait alkalmazza.
Ha hinni lehet a cikknek, akkor nincs hagyományos értékelés, egy új és modern világban zajlik minden a technika bevonásával. A gyerekek mobiltelefont használnak, szintekre kerülnek, majd ugranak és így kapnak pontokat, amelyek a végén jegyre válthatók. Bonyolultnak és érdekesnek tűnik, csak van vele egy apró baj. A magyar közoktatás rendszere nem ismeri az értékelésnek ezt a formáját. Az iskola hatályos jogszabályok alapján működik, amelyek rögzítik az osztályozás rendjét is. A magyar osztályozás ötös skálán történik, ez alól egy tanár sem kap felmentést vagy jogot az ettől való eltérésre. Azt meg fedje balladai homály, hogy a nagy kompetenciafejlesztések során, a modern technika eszközeivel milyen képet kapnak a diákok Móriczról vagy éppen Aranyról.
Aztán az igazgató úr tett egy nagyon bátor kijelentést, amelynek komolysága és sikere erősen kétes. Lehet, nem szó szerint való az idézet, de a veleje igen: a kormány besz…rt. Na, ezt így komolyan gondolkodó ember nem hiszi el. A közoktatás ismerői közül senki nem vitatkozik azzal a ténnyel, hogy a Klik hibásan működött, és ebben a felső vezetése is ludas volt. Az viszont örvendetes, hogy a kormány lépett, szakmailag bizonyított és elismert emberekkel frissített, akik készek az észszerű kompromisszumos javaslatok befogadására. Feltéve, ha léteznek és van szándék a kompromisszumra a tiltakozók vezetői részéről. A kompromisszumkészséget pedig a gyengeség jelének tekinteni, és olyan kijelentést tenni, hogy addig harcolnak, amíg a kormányt térdre nem kényszerítik, egyszerűen dőreség. Politikus esetében pedig politikai vakságnak minősül.
Az oktatási rendszer legdühödtebb ellenfelei állandóan a gyerekek érdekeire hivatkoznak, miközben tevékenységük legfőbb célja éppen ezt cáfolja nap mint nap. A legújabb egyéni kezdeményezés jegyzője, egyben a liberális média egynapos sztárja egy budapesti elitgimnázium tanárnője, aki kerek perec bejelentette, hogy március 15. után nem fog a gyerekeknek osztályzatokat beírni. Ő így tiltakozik az oktatás rendszere ellen. Mi van? Neki ezt is lehet? De hiszen az iskola pedagógiai programja rögzíti a jegyek beírásának rendjét! A hölgy lépése és főleg a kommentárja viszont nem egyszeri – és főleg nem egyszemélyes – akcióról árulkodik. Nem lehet eldönteni, hogy csak szószátyárság volt vagy véletlen elszólás, hogy az igazi gondot érettségi idején okozhatják. Okozhatják?! Ugyan mivel? Közben állandóan a „gyerekek érdekére” hivatkoznak, valójában viszont félrevezetik a gyerekeket azzal, hogy politikai okokból nem kell iskolába járni, és ezzel hőssé lehet válni.
A tiltakozók olyan játszmába kezdtek, amelynek célja már régen nem a létező vagy általuk annak vélt hibák korrigálása. A befolyásos ultraliberális jogvédő szervezetek egyből felső szintű jogi védelmet és minőségi jogszolgáltatást nyújtanak, ha az az Orbán-kormány politikája ellen bárki által felhasználható. A szélsőbaloldali Gyurcsány-párt javában mozgósít („Fegyverbe!”, üvöltik, mint 1919-ben), továbbá álcivilek, Soros-kitartottak és hídlezáró anarchisták fémjelzik e roppant nemes versengést. De a mindent megbénító általános sztrájk megszervezésével válik egyértelművé, hogy március 15-én kormányellenes háború kiprovokálása immáron a tét.
Oktatásügy? Ugyan! Gyenge ürügy már. Tudatos, szervezett rombolás zajlik, ki tudja, milyen végeredménnyel.
(A szerző pedagógus)