Mi, újságírók alapvetően eléggé lusta népség vagyunk. Ez a közhely jutott eszembe, amikor az új év első hetében az amerikai elnök tervezett fegyverjogi változtatásairól szóló magyar sajtóhíreket olvastam, hallottam. Jól látható volt ugyanis, hogy egyetlen kolléga sem vette a fáradságot, hogy a dolgoknak picit utánaolvasson, a kész MTI-hírt variálgatták csupán. Talán nagyobb baj ennél, hogy az említett anyag sajnos rosszul volt fordítva – vajon a magyar nyelvet munkaeszközként használók miért nem tudják a tartás, vásárlás, viselés, használat szavak jelentését megkülönböztetni egymástól, ha eléjük „fegyver-” van írva?
Pedig az amerikai fegyvertartás kérdésköre az aktuális elnökválasztási küzdelem során bizony nagyon fontos politikai toposz! Olyasmi, ami élesen elválasztja a jobb- és baloldalt, a konzervatívot a liberálistól. Ehhez képest Magyarországon a sajtóban csak és kizárólag a helyi ballib oldal médiájának fegyverellenes tartalmai jelennek meg. A „fegyver rossz”, „a fegyvertartók buta, agresszív bugrisok”, „patakvér, napi mészárlások”. Pedig mi sem lenne egyszerűbb, mint a CNN helyett belenézni a FoxNewsba, vagy a The Washington Post helyett a The Washington Timest olvasni, és a közönség felé legalább megvillantani, hogy van más nézőpont is.
Mert mi is történt most január elején a síró Obama elnök körüli hajcihőben? A válasz az, hogy igazából semmi. Az elnök hatásköre fegyvertartási korlátozások bevezetésére a republikánus törvényhozás mellett eléggé csekély. De mielőtt megértenénk, miért nem történt igazából semmi most, érdemes pár mondatban vázolni a hátteret. Az Egyesült Államok alkotmányának kiegészítései (Bill of Rights) sorában a kezdetektől, 1789-től fogva csak a szólás- és sajtószabadságról szóló előzi meg a másodikat, mely a fegyverek tartásának és viselésének jogát rögzíti. Ennek egyéni és sérthetetlen (de szabályozható) jog mivoltát az USA alkotmánybíróságként is funkcionáló Legfelsőbb Bírósága az utóbbi években kétszer is megerősítette. Mára a 318 milliós lakosságú Egyesült Államokban a legóvatosabb becslések szerint is legalább 320 millió lőfegyver van a polgároknál. Csak most, 2015 decemberében 3,3 millió darabot adtak el fegyverboltokban.
Ehhez és a Magyarországhoz képest harminckétszer akkora lakossághoz kell viszonyítani minden adatot, statisztikát. Jól hangzik érvként a fegyverellenesek szájából az, hogy évente 30 ezer amerikai hal meg lőfegyverek által. De ennek kétharmada öngyilkosság. A maradékból is évi 1500-2000 esetben a polgárok és a rendvédelmi szervek tesznek ártalmatlanná rájuk támadó bűnözőket, fatális eredménnyel. Ha pedig a tömegmédiában szenzációhajhász módon tálalt fegyveres ámokfutásokat nézzük, akkor láthatjuk, hogy azok az összes amerikai emberölés 3,2 százalékát sem teszik ki. Ráadásul az emberölések száma drasztikusan csökkent az utóbbi két évtizedben, az 1993-as 7/100 ezer lakosról mára 3,5/100 ezer lakosra esett, miközben az embereknél lévő fegyverek száma legalább a duplájára nőtt.
A fegyverpártiak szerint a javuló amerikai közbiztonság egyik oka a CCW-forradalomnak nevezett jelenség. Ugyanis mára az USA-ban az államok többségében a közterületi rejtett fegyverviselésre (Concealed Carry Weapon) jogosító engedélyek kiadása alanyi jogon történik. Aki letesz egy elméleti és gyakorlati vizsgát, attól az engedély nem tagadható meg, pontosan olyan, mint a gépjárművezetői engedély. Valahol 10 és 20 millió között van az ilyen engedélyesek száma, tehát a bűnözőnek igen nagy a kockázata, hogy olyanba fut bele, aki vissza tud lőni.
De mik is az Obama elnöki rendeletcsokrában érintett fontosabb kérdések? Ahhoz, hogy egy nagykorú amerikai állampolgár fegyvert vegyen egy fegyverboltban, az államok többségében semmiféle engedély nem kell. Azonban vásárlás előtt az esetleges büntetett előéletet és a mentális betegségek meglétét az FBI online rendszerében (National Instant Check System) ellenőrizni kell. Ezen ellenőrzési rendszer működtetésének a még alaposabbá tételéhez venne fel az elnök újabb szövetségi alkalmazottakat és kötelezné az államokat még mélyebb (például egészségügyi) adatszolgáltatásra. Ez igazából fegyvertartói szemszögből sem igazán támadható, adatvédelmileg inkább. Az már aggályosabb, hogy a magánszemélyek közti fegyveradásvételek egy részét is be akarja vonni az elnök a fenti ellenőrzésre kötelezettek körébe. Ugyanis sok államban az úgynevezett gun show-k (afféle fegyveres kirakodóvásárok mondjuk a helyi kosárlabdateremben) alkalmával minden ellenőrzés nélkül bárki vehet fegyvert másik magánszemélytől. Obama rendelettervezetei a kereskedelmi mennyiséget ilyen módon forgalmazókat célozzák most, kereskedőnek akarják őket nyilvánítani. Ennek keresztülvitele persze nehezebb, hiszen hol húzzák meg a határt? Kereskedő lesz az is, aki esetleg két tucat, örökségből származó fegyvert akar így eladni? Vagy aki munkanélküli lett, és gyűjteményét hirtelen kell felszámolnia? Még egy ilyen, marginálisnak látszó intézkedés keresztülvitele is számtalan technikai kérdést (és ellenérzést) hoz felszínre.
Az elnök számos szövetségi ügynököt akar felvenni és kiképezni a fegyverlopások kinyomozására is, ami végeredményben ugyancsak nem az ördögtől való, még az amerikai konzervatívok szemében sem. A kormányzat pénzeszközökkel kívánja támogatni az okosfegyver- (smart gun) fejlesztéseket, vagyis az olyan fegyverekét, melyek biometrikus azonosításra képesek, csak tulajdonosuk képes őket működtetni. Ez sem lenne baj, ha nem akarják az egyelőre még nem megbízható és drága technológiákat később kötelezővé tenni. Láthatjuk tehát, hogy a valóság ismét gyökeresen más, árnyaltabb, mint ami a tömegmédiában olvasható volt a témában az utóbbi napokban.
A végére persze érdemes némi hazai perspektívát illeszteni, hiszen a magyar fegyvertartóknak a legszigorúbb amerikai (vagy akár cseh, szlovák, osztrák) szabályozás is sci-
fibe illő liberalizációt jelentene. A magyar „fegyverlobbi” olyan prózai dolgokat szeretne elérni, hogy az emberélet kioltására alkalmatlan szerelt lőszeres gumilövedékes,
traumatikus fegyverek végre kerüljenek ki a gyakorlatilag betiltott kategóriából, vagy például dekriminalizálják végre a paprikaspray viselését. Ma ugyanis bármelyikünk feleségét vagy lányát meghurcolhatja a magyar rendőrség, ha retiküljében paprikaspray-t találnak. Miközben az Európai Unió vezetői fiatal muszlim férfiak százezreit engedték rá kontinensünkre.
Orbán Viktor miniszterelnök 2015. november 16-án a párizsi terrortámadásra reagálva ezt mondta az Országgyűlésben: „A tömegek beáramlása Európába növeli a terrorveszélyt, de a bűnözés veszélyét is, még ha ez utóbbiról politikailag nem korrekt beszélni. Az EU vezetői ezt tagadják, de ahol nőtt a bevándorlók száma, emelkedett az erőszakos bűncselekmények száma is: több lopás, rablás, nemi erőszak és emberölés történt.” Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: biztos, hogy az amerikaiak a bolondok, mert engedik a törvénytisztelő polgáraiknak az önvédelem eszközeihez való hozzáférést?
(A szerző a Kaliber magazin főszerkesztője)