Virginia Raggi, az 5 Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S) jelöltje nagy fölénnyel nyerte meg a helyhatósági választások második fordulóját, és mint az első női polgármester, mindenképp beírta a nevét a város történelmébe.
A szimpatikus és csinos, egy gyermeket nevelő, harminchét éves ügyvédnő sikere ugyanakkor jelzésként is felfogható, hogy pártjának esélye van rá, hogy a 2018-as választásokon is jól szerepeljen, és kormányt alakíthasson.
Megjegyzendő, nemcsak Rómában, de Torinóban is győzött Beppe Grillo pártjának jelöltje, Chiara Appendino, és ezzel az északi nagyváros élére is nő került.
Ragginak polgármesterként elképesztő nehézségekkel kell szembenéznie. Olyan problémákra kell megoldást találnia, amelyekbe az elődeinek rendre beletörött a bicskájuk. Nem véletlen, hogy az olasz közvéleményben már hosszabb ideje az a kép alakult ki, hogy Róma „élhetetlen város”, ahonnan mindenkinek, aki csak teheti, el kell költöznie.
Lehetőleg minél északabbra, egy kisebb településre, ahol még működnek a közszolgáltatások, kisebb a korrupció, nagyobb a közbiztonság és jobbak az üzleti lehetőségek.
Vegyük sorra, milyen feladatok várnak az új polgármesterre. Mindenekelőtt: el kell tüntetnie a „maffiafőváros” gyalázatát, megnyugtató ítélettel le kell zárnia a 2014 decemberében napvilágra került botrányos megvesztegetési ügyet, amely a városi képviselőket (jobb- és baloldaliakat egyaránt), illetve maffiózó vállalkozókat érint, akik milliárdokat lophattak a költségvetési pénzekből.
Negyvenkét személy ellen emeltek vádat, ellenük folyik a per a római Rebibbia börtönben felállított bíróságon. Továbbá kezdenie kell valamit a város óriási adósságával, amely jelenleg eléri a 13,5 milliárd eurót.
A tömegközlekedés Rómában kaotikus és sok tekintetben elavult, ez sem mehet úgy tovább, ahogy eddig. Tizenegy sofőrszakszervezet működik, egyik jobban követelőzik, mint a másik, és valamelyikük szinte minden hét végén sztrájkkal bénítja a buszközlekedést.
A szemétszállítás súlyos gondokkal küzd, és a köztisztaság általában véve nem méltó egy világvároshoz. Végül pedig, és ez már közvetve ugyan, de Budapestet is érinti, Virginia Ragginak döntenie kell arról, hogy visszavonja-e a város pályázatát a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére.
Ha ez megtörténik, csak Párizs és Los Angeles marad versenyben a magyar főváros mellett. Ami a megrendezni tervezett olimpiai játékokat illeti, Virginia Raggi már a megválasztása előtt nyilvánossá tette, hogy ellenzi az óriási építkezéseket, melyekre akkor kerülhet sor, ha Róma másodszor is a nyári olimpia helyszíne lesz.
Ehhez mintegy ötmilliárd eurós beruházásra lenne szükség. „Vannak más, fontosabb dolgok is. Rómának mindenekelőtt normalitásra van szüksége” – jelentette ki Raggi a 2024-es olimpia támogatói előtt. Az új polgármester ebben az ügyben népszavazást kíván tartani, amelynek eredménye valószínűleg negatív lesz.
Mint már szó volt róla, a polgármesteri tisztség elnyerése jelentős siker a protestpártként indult, 2009-ben az internet közösségi oldalain megszerveződő M5S részére. Lehetőség arra, hogy bebizonyítsa: ez a 2009-ben alakított párt – bár az alapító komikus színész és blogger Beppe Grillo nem szereti ezt az elnevezést, és ragaszkodik a mozgalom névhez – képes a kormányzásra, együtt tud működni a polgárokkal, megoldja a mindennapi élet problémáit.
Csakhogy a populistának nevezett M5S vezetőjéről, a most 67 éves Beppe Grillóról senki sem tudja pontosan, hogy ha hatalomra jut, milyen irányba kormányozná Itáliát. Csak annyi biztos, hogy a „grillinik” az eddig hatalmat gyakorló politikusokból nem kérnek, vagyis elitellenesek, euroszkeptikusok és euróellenesek.
Ezzel a programmal lett az M5S a legnagyobb politikai erő Olaszországban, ugyanis a 2013-as olasz parlamenti választásokon megszerezték a szavazatok 25,5 százalékát, megelőzve a 25,4 százalékot elérő Demokrata Pártot, valamint Silvio Berlusconi Forza Italia pártját, a jobboldal vezető erejét.
Az 1948-ban született Gusieppe Grillo arról nevezetes, hogy két V-napot szervezett Olaszországban 2007-ben és 2008-ban, ahol több százezer ember mutatta ujjával a V betűt. Ez ott és akkor nem a győzelem jele volt, hanem a „Vaffanculo!” szót üzenték a politikusoknak. Vagyis hogy húzzanak el a sunyi p…-ba mind, ahányan vannak. Amúgy Grillo 2005-ben vált ismertté Itáliában, ekkortól olvasták tömegek a blogját, melyben politikai és társadalmi kérdésekről fejtette ki a véleményét, a lehető legprovokatívabb stílusban.
A közvélemény-kutatók szerint blogja Olaszország száz legolvasottabbja közé került. Mozgalmát, a M5S-t 2009. október 4-én alapította azzal a céllal, hogy a civil társadalmat megszervezze, és a 2014-es EU-választásokra jelentős politikai vezetővé váljon. Grillo, aki véletlenül lett komikus színész és stand-up előadó, a közvetlen demokrácia híve és helyi kezdeményezések támogatója.
Politikai állásfoglalásai alapján az M5S erősen bevándorlásellenes. Igencsak korlátozná a migrációt, nem adná meg az olasz állampolgárságot még azoknak a csecsemőknek sem, akik olasz területen, migráns anyáktól születnek.
Bevezetné a húszórás fizetett munkahetet, eltörölné a földadót, csökkentené a katonai kiadásokat és a politikusok fizetését, megszüntetné a szakszervezeteket. Ezek többé-kevésbé megvalósíthatatlan, egymással is nehezen összeegyeztethető célok, Virginia Raggi, az új római polgármester minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja a pártalapító elképzeléseit.
Amikor Grillo „betört a politikába”, négymillió aláírást akart összeszedni egykor, hogy aztán népszavazást írjanak ki Olaszország euróövezeti tagságáról. Vagyis abból akart tőkét kovácsolni, hogy az olaszok elégedetlenek voltak a közös európai pénz bevezetése után bekövetkező óriási áremelkedéssel. Azóta azonban, hogy a helyzet bizonyos mértékben konszolidálódott, az M5S euróellenes retorikája megszelídült, és most inkább a korrupció elleni harcot szorgalmazza.
Sokatmondó tény ugyanakkor, hogy a 2014-es európai parlamenti választás után – ahol egyébként az M5S a várakozáson alul szerepelt – Grillo hívei internetes szavazással (!) úgy döntöttek, hogy Brüsszelben a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) EP-frakcióhoz csatlakoznak, vagyis a Nigel Farage vezette, radikálisan euroszkeptikus UKIP szövetségeseként politizálnak.
Ebből is következik, ha 2018-ban az olasz parlamenti választások után Matteo Renzi miniszterelnöknek távoznia kell, és az M5S alakíthat kormányt, nem lehet kiszámítani, hogy az EU-alapító, de a migrációs válsággal egyelőre kilátástalanul küzdő Olaszország kitart-e az „európai projekt” mellett.
A kétségtelenül szimpatikus, és feltűnően fiatal Virginia Raggi polgármesterségéhez vezető helyhatósági választások eredményéről azt írta a római La Repubblica című napilap főszerkesztője, Mario Calabresi, hogy „nyomot hagy az olasz politikában, jelzi a folyamatosság hiányát és az eddigi rendszerrel való szakítás lehetőségét”.
„Az 5 Csillag Mozgalommal lehetőségünk nyílt a frissességet és a szimpátiát választani, és a legnagyobb értékként tekintünk a tapasztalatlanságra. Ehhez társítjuk a reményt” – írta a tekintélyes publicista, azokhoz az utasokhoz hasonlítva a „grilliniket”, akik átveszik az irányítást a repülőgép felett, hogy ezzel is tiltakozzanak a járatok késése és a pilóták kivételezett helyzete ellen.
A szerző újságíró