Mert ezt könnyen a fejünkre olvashatják, ha beszéd közben nem nézünk valakinek a szemébe, a Nyugat fejlett burokvilágaiban, az egyetemeken. Hogy miért rasszizmus? Azért, mert ezt állapította meg az Oxfordi Egyetem ügyeletes esélyegyenlőségért és sokszínűségért felelős bizottsága.
Márpedig a mi mucsai társadalmi etikettünkben ezt csak egyszerűen neveletlenségnek vagy pofátlanságnak hívják. Az Oxfordi Egyetem legújabb ,,útmutató” kiadványában – amit hírlevélként küldenek el a diákoknak – az egyetem esélyegyenlőségért és sokszínűségért felelős bizottsága arra figyelmezteti a jövendő értelmiséget, hogy ha nem beszélünk közvetlenül a másik emberhez, ha nem nézünk a szemébe, akkor ezt faji mikroagressziónak lehet tekinteni, amely mentális betegségekhez vezethet. De hátravan még a feketeleves, hiszen a mindennapi rasszizmus egyéb példái között említik ezt az eretnek kérdést is: te honnan származol? De ferde szemmel nézhette a javaslatot dr. Joanna Williams, a Kenti Egyetem tanára, aki úgy véli, ezzel csak túlérzékennyé csiszolják a hallgatókat, és karakánul kijelentette: „Lényegében gondolatbűnözésről beszélünk. Bűnös gondolatokkal gyanúsítunk hallgatókat pusztán azért, mert rossz helyre néznek.”
Ezek s a hasonló jelenségek azzal tűnnek ki a szürke természetességből, hogy borzasztóan mesterkéltek. Különös, hogy a genderliberális agytröszthöz tartozó csoportok minden tervükkel, intézkedésükkel és megszólításukkal újratermelik azokat az ellentéteket, vagy felszínre hozzák azokat a különbözőségeket, amelyek ellen olyan ádázul, „békésen” küzdenek. Vagy persze legyinthetnénk, hogy íme, egy újabb elmebaj, pedig résen kell lennünk, mert a mai nyugatos magyar értelmiség is ilyen helyeken fordul meg, és ilyen haladós kis ötletekkel tér haza a magyar társadalmat megreformálandó.
Néha elmélkedős beszélgetések közben elmosolyodunk azon – s ez nem csak Az ember tragédiájának bizánci színében igaz, de tucatnyi példát írhatnék a valóságból is –, hogy egy i betű különbsége miatt véres háborúkat vívtak egymással az emberek. Micsoda szörnyű dolog, sóhajtanának fel liberálisabb világképű felebarátaink. Pedig akárhogyan is volt, más volt a viták minősége, hiszen isteni dolgokról volt szó, és végső sorban a lelki üdvről, az örök életről.
Haladásmániás korunk a transzcendenciát lecserélte a transzgenderre, a lélek túlvilági boldogulása helyett az e világi vécéhasználat vált a ,,nagy jelentőségű” viták tárgyává. Tavaly az oxfordi joghallgatóknak felajánlották, hogy nem muszáj részt venniük azokon az előadásokon, amelyek erőszakos ügyekről szólnak, ha úgy érzik, a tartalmuk túlzottan megviselné őket. De ugyanez megtörtént a Glasgow-i Egyetem hittudományi karán is, mert amikor Jézus keresztre feszítéséről, annak ábrázolásairól van szó az előadáson, a tanárnak előre figyelmeztetnie kell a hallgatókat, hogy „most jön a csúnya rész”, és a hallgató kimehet a teremből. Mert a vér meg az öt seb elviselhetetlen valami, ugyebár.
Bárhogyan is van, ezekben az esetekben három dolog ijesztő: 1. van egy makroagresszív csoport, amelyik a média és különféle furcsa NGO-k meg egyéb szervezetek segítségével tematizálja ezeknek a valóságtól elrugaszkodott, alternatív világban élő embereknek a problémáit, 2. a fiatal értelmiséget túlérzékennyé dörzsölik, akik képtelenek lesznek reagálni a társadalmi jelenségekre, konfliktusokra és a felmerülő problémákra, hiszen alapélményük a konfliktusmentes, papír zsebkendős safe-space burok lesz. 3. Márpedig az eljövendő világ bizony sok konfliktust hordoz majd magában, amire jobb lenne lelki értelemben is felkészülni, mert a nagy népvándorlás még sok könnyet fakaszthat. Ők az úgynevezett hópehelynemzedék.
Ám ne aggódjunk, hiszen az NSU – a nemzeti hallgatói szakszervezet –, amely a fenti folyamat motorja, következő konferenciáján a monarchia intézményének megszüntetéséről is vitatkozik, a delegátusok pedig azt is megkísérlik majd, hogy megtiltsák a rendezvényeken a tapsolást és hujjogatást, mert ez hátrányosan érinti a siket hallgatókat.
Homousion és Homoiusion – ó, régi szép idők!