Az Amerikai Egyesült Államok nagy ország, más, mint az általunk közelről ismertek. Nem az állam ered a népből, hanem a nép ered a morálra alapozott alkotmányból. A mindenkit egyenrangúnak tételező morált Jézus Krisztus fogalmazta meg. Világiasítva az újkor politikai, jogi és filozófiai gondolkodása ezt próbálta meg az államban manifesztálódó emberi együttélés alapjává tenni.
Az Amerikai Egyesült Államok eredetileg és eredendően evangéliumi, ahogy ezt a tizenhetedik századi új-angliai telepes közösségek – mint minden modern bázisdemokráciának és magának az Egyesült Államoknak e politikai csírái – meghatározták. A tizennyolcadik századbeli országalapításkor tudatában voltak, hogy minden ember tiszteletére építik államukat. Ilyen még nem volt a történelemben, és ennek az alapítók büszkén tudatában is voltak.
Ez a tudat és felelősségérzés minden amerikai patriotizmus lényeges alkotóeleme. Sok amerikai politikus és mágnás visszaélt ezzel a hagyománnyal. De az Egyesült Államok politikai-hatalmi struktúrája olyan, hogy lehetetlenné teszi a visszaélők vagy kalandorok végérvényes felülkerekedését, az ország letérítését a demokrácia ösvényéről.
Barack Obama megválasztása felszabadító és csodával határos, váratlan és megjósolhatatlan volt. Akkor is, ha ilyen esemény kódolt volt a világ nyolcadik csodájának nevezett amerikai alkotmányban. Donald Trump győzelme meglepetés, Obama korábbi szavazóinak egy része pártolt hozzá. E fordulat jelentőségét csak évek múlva elemezhetjük. Lehetséges, hogy Obama sem csinált mindent jól? Mindenesetre az ideológiával terhelt, nemlétezőségeket ténnyé konstruáló megnyilvánulások nem segítenek a helyzet megértésében.
Amerika nagy ország, polgárháborút, világháborúkat vészelt át államrendjének megingása nélkül. Ahogy Dewey mondta, ez a rend nem tud megdőlni. Minden egyes ember tiszteletére és személyes felelősségére építve olyan stabil, mint az egyes ember. Ez utóbbi megdönthetetlen, minden egyes ember mint komolyan vett ember egybekapcsolása a gyémántnál végtelenszer erősebb politikai struktúrát hoz létre. Mindenki akarja, és jobbat senki nem tud kitalálni. Nem véletlen, hogy sokan be akarnak vándorolni, és kivándorolni senki nem akar. Ha minden egyes embert komolyan veszünk, elkezdi ő is saját magát, majd embertársát komolyan venni.
Az embernél kisebb egységre nem lehet alapozni társadalmat, mert nincs kisebb (csak egerek és moszatok). Az ember fölötti csoportosulásokra pedig veszélyes, az emberiség katasztrófákkal teli történelme a példa rá, mi történik, ha egyetlen népcsoport vagy ideológia eluralkodik. Amerika ideológiátlan, valójában „nemzettelen”, racionális-morális képződmény. Amikor „amerikai nemzetről” beszélnek, az félreértés, illetve a „nemzet” egész más értelmezése, mint amit Európában ismerünk. Soha nem lesz ott sem jobboldali, sem baloldali diktatúra, ahogy ma néhány balliberális ideológiaterhelten sopánkodik. Magukból, saját kommunista múltjukból indulnak ki.
Az amerikai és európai balliberálisok világméretű acsarkodása nem meglepő. Amerikában korrekcióra szavaztak, a megmondóemberek kioktatásából elegük van. Az evangéliumi alapokat az iskolai alapképzésből és az elterjedt amerikai önértelmezésből ismerik, hadd alakítsák maguk életmódjukat és gondolkodásukat. Demokráciájuk lényege, hogy nem félnek. Sem másoktól, sem maguktól.
A magyarországi, de még az európai liberális visszhang ugyan alig jut vissza az óceán túlsó partjára, de érdemes elgondolkodni azon, hogy például a honi liberálisok jelentős része az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaiból, azok gyerekeiből vagy holdudvarából került ki. Retorikájukkal támogatták a magyar vadkapitalizmus kialakulását, amelyben ők vagy egykori elvtársaik nyerők voltak. Hallottuk egyszer is, hogy az ellen emeltek volna szót, hogy volt példaképeik és szövetségeseik, a szovjet ifjúkommunisták és titkosszolgák kötelékeiből kerültek ki a legnagyobb és legveszélyesebb keleti oligarchák?
Wolfgang Kemp hamburgi művészettörténész kelet-európai oligarchákról szóló könyvében (Der Oligarch, Verlag zu Klampen, Springe, 2016) leírja, hogy elképesztő vagyonukban átlagosan 100 000 dollár tiszta nyereségre jut egy gyilkosság, és 1994-ben csak Oroszországban 36 000 áldozatuk volt. A Szovjetunió egykori hívei, a Gulág működtetői nem hagytak föl a szovjet titkosszolgálatban tanult szervezett együttműködéssel, gyilkolással, pusztítással, bár az épp érvényes ideológia nem a bolsevizmus, hanem a szabadság vagy a szabad gazdaság. Magánemberekként kevesebb embert ölnek, mint keretlegényekként, miközben a vagyonuk gyarapszik, és a Cote d’Azur előtt hatalmas jachtjaikkal cirkálnak. A „Jacht akarása” (Wille zur Yacht), így jellemzi őket Kemp. Országaikból (Oroszország, Ukrajna) jachtjaikra bujkáltak. Ezen fogalmak szerint Trump nem oligarcha: nincs gyilkosság minden százezer dollárja mögött, és jachtja sem cirkál a francia partoknál. Balliberálisaink, vigyázó szemeteket a Cote d’Azur jachtosaira szegezzétek (inkább)! Ők veszélyesebbek! A demokrácia, a szabadság a legfőbb érték, ám ahogy Magyarországon is sokan megelégelték, hogy az egykori bolsevikok és leszármazottaik értelmezzék nekik a demokráciát és a liberalizmust, úgy jóval nagyobb dimenzióban valami hasonló történik Amerikában is.
Trumpot „lefasisztázzák”, „lenácizzák”. Mit is jelenthetnek ezek a szavak? Zsidógyűlöletet egész biztosan nem, hiszen a Spiegel beszámolója szerint Trump Ivanka nevű lánya áttért férje ortodox zsidó vallására, és a gyermekeket, Trump unokáit is ezen vallás szerint nevelik. Veje, az 1981-ben született Jared Kushner az 1949-ben bevándorolt lengyel holokauszt-túlélő, Charles Kushner ingatlanmágnás fia. Súrlódásmentesen illeszkedett be az épülő Trump dinasztiába, miután saját nagycsaládja szétesett. Apja ugyanis tizennégy hónapra börtönbe vonult adóügyek miatt, miután lánytestvére együttműködött a hatóságokkal. Bosszúból Charles prostituáltat szervezett sógorának, a találkozót titokban lefilmezte. A családi cég neve beszennyeződött, a fiatal, Harvardon végzett Jared mindent arra tesz, hogy családja becsületét visszaszerezze. Ő feleségével Trump fő tanácsadója. De abból sem következtethetünk Trump „náci jellegű” szándékaira, hogy a szélsőjobboldali „Alt-Right” mozgalom közeledési kísérletére azt válaszolta, „nem akarok e csoport alá lovat adni, nem ismerem el őket”.
Amerika polgárainak nem lehet gondolkodásmódot diktálni, sem kívülről, sem belülről.
Elkötelezettek az evangéliumi alapú demokrácia mellett, felelősséget vállalnak, ám kioktatást nem kérnek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik első reakciója Trump megválasztására az volt, hogy az amerikaiaknak elegük lett az Obama-korszak lágy rábeszéléseiből, andalító kioktatásaiból. A középosztályban sokan állásukat vesztették vagy csökkent nyugdíjuk vásárlóértéke, néhány déli államban pedig növekedett a feketék szegregációja, volt város, ahol fehér rendőrök kutyákként lövöldözték őket, miközben elnökük középiskolás tanár módjára újabb és újabb morális vagy politikai korrektségről szóló leckéket adott. A tanítás, és főleg a kioktatás nem politikusok feladata. A polgárok utcai és szociális biztonsága annál inkább.
Amerika nagy ország. Kijavítja az elhajlásokat, bármely irányba is legyenek azok.
A politika fő kötelessége, hogy biztosítsa az igazságosságra és morálra alapozott jog és törvény érvényesülését. Igazságosság nélkül nincs belső béke, ha az igazságosság procedurális működését biztosítják és ezt el is magyarázzák az embereknek, akkor béke is lesz, az emberek megtanulnak egymással különbözőségeikben is élni. Trump nem szorul védelemre, ezen írás célja távolról sem ez. Értelmiségieknek különösen is nehéz lenne egy olvasatlanságával büszkélkedő embert támogatni. Amerika sem szorul védelemre, de nekünk jobb, ha ideológiai bódultságtól fűtött szólamok helyett józan mérlegeléssel próbáljuk megérteni.
A napi politika dübörgő léptű, őrjöngésre kész vadállat. Immanuel Kant óta tudjuk, hogy az emberi gyakorlat, az egyéni szándék, az etika és a politika nem közelíthető meg a tapasztalatra alapozott tudományokkal. Nem a világos megismerés, hanem a tompa cselekvés világa. Lehetőségünk van azonban saját szándékaink törvényeit felismerni és azokat észszerűvé tenni. Ez a morál, a rá alapozott politika és jogalkotás feladata és lehetősége. Üdvözölnünk kell, hogy egy nagy ország nagy alkotmánya már magában foglalja e felismerést és gyakorlati konzekvenciáit. A vadállat léptei alatt düböröghet a föld, de a racionalitás láncai lefogták, őrjöngve nem cselekedhet többé. Így van ez Amerikával, és ezt kívánhatjuk a világ többi részének is.
A szerző Svájcban végzett filozófus, egyetemi tanár