A választások előtt a Paks II megépítését ellenző politikai pártok 2014-hez hasonlóan újfent a kormány ellen kampányolnak. Kommunikációjuk arról szól, hogy Paks II helyett megújulók kellenek, és Németországgal példálóznak, viszont mélyen hallgatnak az atomerőművek leállításának ottani súlyos következményeiről, amivel megtévesztik a választópolgárokat.
Következzenek a kijózanító tények! A német energiaforradalom mára megbukott, településeket, sőt templomokat rombolnak le a német atomerőművek bezárásáról és a megújuló energiaforrások erőltetett támogatásáról szóló elhamarkodott politikai döntés következményeként.
Január elején simán eldózerolták Immerath település neoromán St. Lambert-templomát, mert útjában volt a terjeszkedő külszíni fejtésnek. Mindez azért történhetett meg, mert az atomerőművek bezárása és a megújulók erőltetett támogatása miatt a német rendszer nem képes működni a folyamatos termelésre képes szénerőművek nélkül.
2017-ben a német nap- és szélerőművek csaknem százezer megawattra növekedett beépített teljesítménye a rendszer teljes beépített kapacitásának mintegy 49 százalékát adta, ám az összes nettó áramtermelésnek csak a 26 százalékát biztosította e két időjárásfüggő megújuló, miközben a termelés 61 százalékát továbbra is a szén- és gázerőművek, illetve a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították.
A megújulókra, különösen a nap- és szélerőművekre nagy számuk ellenére Németországban sem lehet stabilan alapozni, hiszen termelésük attól függ, hogy éppen süt-e a nap vagy fúj-e a szél.
Vannak olyan téli és nyári időszakok, amikor minimálisra esik a nap- és szélerőművek termelése. 2018. január 11-én például a nap- és szélerőművek százezer megawatt beépített kapacitása még a déli órákban is csak hatezer megawatt értékelhető teljesítményt tudott biztosítani.
Ennek következményeként a megtermelt villamos energiának ezen erőművek csak a négy százalékát biztosították, miközben a 81 százalékát továbbra is a szén-, a gáz-, illetve a bezárásra ítélt atomerőművek adták. Az időjárásfüggő megújulókat és a természet törvényeit politikai döntésekkel nem lehet megváltoztatni. A német zöld lufi kipukkadt, ma egyetlen villamosenergia-rendszer sem üzemeltethető százszázalékosan megújulókkal.
A fogyasztók igényeit minden pillanatban ki kell tudni szolgálni, ezért a megújulók mellett szükség van szinte ugyanannyi kapacitású hagyományos erőműre is. Ezért a német gázerőművek az atomerőművek kivezetésével egyre nagyobb szerepet kapnak a rendszerben, a szénerőművek pedig továbbra is a legnagyobb német villamosenergia-termelők maradnak.
Tavaly utóbbi biztosította a német termelés negyven százalékát. Így nem túl meglepő, hogy tavaly Németország új rekordként 53,4 milliárd köbméter orosz földgázt importált, valamint szüksége volt 51,2 millió tonna importfeketeszénre is.
Különös módon a növekvő orosz gázfüggőséggel vagy éppen a feketeszén-függőséggel kapcsolatban a németeknél senki nem emeli fel a szavát. Nem véletlenül tartják azt, hogy az atomellenes német zöldek valójában a fosszilislobbi trójai falovaként működnek. Angela Merkel kancellár a fukusimai atomerőmű-baleset után a saját politikai túlélése érdekében, a német zöldeknek és a felkorbácsolt közvéleménynek gesztust téve hozta meg az elhamarkodott döntést az atomerőművek bezárásáról.
A Paks II beruházást ellenző hazai politikusok nem csak erről hallgatnak. Arról sem beszélnek, hogy a német szén- és gázerőművek részarányának fennmaradása miatt nem lehet elérni a 2020-ig célul kitűzött negyvenszázalékos német kibocsátáscsökkentési célt sem.
2009 és 2017 között a hatalmas megújulókapacitások ellenére előzetes adatok szerint csak egymillió tonnával tudták csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, miközben a kitűzött cél eléréséhez két év alatt további 155 millió tonnával kellene.
A klímavédelmi cél teljesülése ezért eleve esélytelen. Ezt a klímavédelmi csődöt ha nehezen is, de már ki merik mondani a német politikusok, hiszen nemrég a koalíciós tárgyalásokat folytató pártok képviselői szakmai alapon már visszavonulót fújtak az eredeti kibocsátási cél elérése tekintetében. Megállapodtak a kibocsátási cél csökkentésében, illetve későbbi időpontra halasztásában.
Ez hatalmas fiaskó. Ezermilliárdokat öltek a megújulókba, miközben amire hivatkoztak, a szén-dioxid-kibocsátási cél elérhetetlen távolságba került. A németek elkövették azt a hibát, hogy szakmai döntések helyett politikai és érzelmi döntéseket hoztak, és az atomellenesség visszaütött.
Újra hangsúlyozom: Berlinben a lakossági átlagos villamosenergia-ár átszámolva 95 forint/kilowattóra, miközben Budapesten csupán 38 forint/kilowattóra. Ez minden, csak nem sikertörténet.
A német energiaforradalom bukása végső során a politika kudarca. Németország az atomerőművek leállításával a hatalmas megújulófejlesztések és támogatások dacára a szénerőművi termeléshez láncolta magát. Mindez az bizonyítja, hogy a politikai képviselettel is rendelkező német atomellenes zöldlobbi a megújulóforradalommal valójában a fosszilisenergia-termelők malmára hajtotta a vizet. Végül is ez érthető: a fosszilisiparban érdekeltek jobban szeretik a megújulókat, mert azok az üzleti modelljüket szolgálják.
Ha nincsenek atomerőművek, akkor a folyamatos bázisterhelést a szenes és gázos erőművek adhatják. Ja, a klímavédelemi célok vagy az évente a szénerőművek kibocsátása miatt elhalálozó több ezer ember? A szén kedvéért pusztítják a vidéket, a környezetet, felszámolnak temetőt, lerombolják az emberek otthonát, a kórházat és a templomot is. Az üzlet mindenekelőtt. Ezért is mélységesen álságos a Paks II projektet ellenző hazai politikusok kampánya.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök