Önkéntes települések jelentkezését várja a menekült családok befogadására néhány napja a neten egy gittegylet. A Demokratikus Magyarországért Civil Társaságra keresztelt alakulat kezdeményezésének értelmi szerzője – a HVG.hu szerint – Büki Zoltán. Ő az az ízig-vérig „hazafi”, aki számos akciót szervezett az elmúlt időszakban, mint például több híd lezárása, március 15-én ellentüntetés szervezése a Nemzeti Múzeumnál tartott központi ünnepség mellé, vagy a szervezet párttá, pontosabban pártocskává alakulásának megünneplése legális robbantással az Erzsébet hídon. Utóbbi rendezvényt hatalmas érdeklődés övezte, voltak vagy tízen.
Azt is gondolhatnánk, hogy amikor Büki Zoltán az utcára vonul vagy a migránsokért ejt könnyet, indít kezdeményezést, azt szívből teszi, mert igazi demokrata, az emberi jogok élharcosa. De a valós okok megértéséhez érdemes felidézni a robbantásukkal kapcsolatos korábbi nyilatkozatát. Akkor azt mondta, jelképesen robbantottak, figyelemfelkeltésként, de nem ez lesz a legnagyobb durranás, hanem majd a 2018-as választások, ahol kormányváltó erőként lesznek jelen. Vagyis Orbán-fóbiában szenved ő is. Lehet, hogy már hallja is, amint a választások másnapján megcsörren a telefonja, s az új rezsim zsíros állást ajánl neki. Vagy egyenesen a kormányfői székbe álmodja magát? Így kezdeményezése nem értékelhető másként, mint hogy borsot akar törni a kormány orra alá a kötelező betelepítési kvóta elleni voksolás miatt.
Amúgy nem értem, mi a baj a népszavazással. A demokrácia erről szól, az embereket megkérdezi a kormány – nagy bűn. Például Svájcban a komolyabb ügyekben szinte mindenről a polgárok döntenek. Persze már értem: a liberális elme a véleménynyilvánítás szabadságát hirdeti mindaddig, amíg az megegyezik az érdekeivel, a véleményével. Ha azzal ellentétes, akkor aztán kígyót-békát összehordanak, jönnek az emberi jogok, a diktatúra rémének emlegetése és sorolhatnám. Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy a magyar ellenzék – amely azt hazudja, hogy Orbán Viktor az unióból való kilépést készíti elő – és néhány álcivil mellett Brüsszelben is megkérdőjelezik a voksolás jogszerűségét. Sok millió honfitársammal együtt anno én is az uniós tagságra voksoltam, mert hittem benne, hogy ez a demokrácia védőbástyája. De akkor arról szó sem volt, hogy brüsszeli bürokraták erőből mondják majd meg, kivel kell szülőföldünkön együtt élnünk. Az jut eszembe, amikor a kommunizmusban a lakásokba társbérlőket költöztettek. Népszerű volt…
Az egyik legnagyobb baj jelenleg, hogy csak formálisan van vezetése az EU-nak. Az ülésekről, találkozókról szóló híradásokban a bájolgáson, vidám csoportképeken túl érdemi munka nem folyik, hathatós döntésekről szó sincs. Mert ha lenne, akkor az illegális bevándorlás és a kötelező kvóta nem lenne téma. Nem véletlen, hogy a V4-ek a szeptemberi EU-csúcsra önálló programmal fognak előállni, amely a nemzeti hagyományok, a keresztény értékek és a biztonság szavatolása mellett vélhetően olyan konkrétumokat is tartalmaz majd, amelyektől az unió a klinikai halál állapotából erőre kaphat. Ez mindenkinek az érdeke, a migránsoké is.
Természetesen a bajba jutott, elüldözött embereken segíteni kell, de ennek legjobb módja, ha rendet teszünk szülőföldjükön és beindítjuk a gazdaságot, megteremtjük a normális élet feltételeit. A migránsügy amúgy egy picit sántít, keveredik a menekültstátus és a gazdasági bevándorlás: ha ugyanis valakit üldöznek, annak teljesen mindegy, hol kínálnak számára biztonságot, fedelet, ételt, örömmel fogad minden lehetőséget, s nem csak a gazdag országokban tudja elképzelni az életét. A tömeges befogadás sikere pedig megkérdőjelezhető, hiszen az elmúlt évtizedekben az Európába érkezettek és a már itt születettek jelentős részét nem sikerült integrálni. Ezért alakultak ki párhuzamos társadalmak, ami lehetetlenné teszi a vallási és kulturális értékek megőrzése melletti egészséges kohéziót. Az pedig nem igaz, hogy az érkezők – akik nagy része nem beszéli a nyelvet, képzetlen és nem a nyugati munkakultúrában szocializálódott – jót tesznek Európa gazdaságának.
Egyfelől az unióban minden ötödik fiatal munkanélküli, talán nekik kellene elsősorban lehetőséget adni, másfelől például a német szövetségi munkaügyi hivatal adatai szerint a munkaerőpiacra belépett menekültek többsége csak segédmunkára alkalmas. A Frankfurter Allgemeine Zeitung összeállításából az derül ki, hogy a legnagyobb piaci tőkeértékű részvénytársaságoknál június végén – és most jól figyeljenek – 54 (!) menekült jogállású munkavállaló dolgozott.
A kvóta megítéléséről beszédes a Századvég valamennyi uniós tagállamában készült felmérése, amely szerint a kevés bevándorlóval rendelkező kelet-európai országokban nem elsöprően, de magas a kvóta elutasítottsága, míg a befogadó államokban magasabb, ami mögött az áll, hogy mindenki szeretné tehermentesíteni saját országát a bevándorlás következményeitől. Vagyis ahol napi szinten belekóstoltak a problémába, ott nem kérnek belőle.
Törökországban 3 millió, Líbiában 1,5 millió migráns várakozik. Úgyhogy a bükizoltánoknak azt üzenem, ne a településekre és magánszemélyekre testálják a migránsok befogadását, hanem példát mutatva vigyék haza ők. Ahogy Gyurcsány Ferenc tette – ja, hogy csak PR-fogásból, egy-egy éjszakára?