A németek megint kitettek magukért. A 2016-os stockholmi Eurovíziós Dalfesztiválra először Xavier Naidoo-t jelölték, majd amikor óriási tiltakozás kezdődött a soulénekes ellen, visszakoztak.
A tiltakozás oka volt, hogy Xavier Naidoo ellentmondásos személyiség, jobboldaliként tartják számon, akit egy dala miatt homofóbiával is vádolnak. A popsztárnak sok mindennel baja van Németországban a ramsteini amerikai légibázistól a német indentitásválságig. Igazi különc megmondóember, aki a spiritualizmust keveri a hagyományos vallásokkal és a napi politikával. Persze nagyon koherens filozófiát ne várjunk tőle, ő csupán egy popzenész, nem Nietzsche. A teljes tolerancia szerepében tetszelgő Németország természetesen nem indíthatja őt egy olyan versenyen, amelyet két éve egy „szakállas nő” nyert meg. Európának a deviáns viselkedés Conchita Wurst-féle irányzatával nincs baja. Az senkit sem érdekel, ha egy transzvesztita énekes miatt háborog fél Európa. Xavier Nadoo állítólagos nézetei ellen azonban rögtön 15 ezer aláírást gyűjtöttek. A német NRD tévé vezetése pedig beijedt, miután a politika is megszólalt az ügyben.
A Bundestag zöldpárti alelnöke, Claudia Roth kijelentette, hogy abban az időszakban, amikor a jobboldali mozgalmak, mint az iszlamizálódás ellen küzdő Pegida, vagy a bevándorlásellenes AfD egyre több figyelmet kap, akkor Naidoo kiválasztása „rossz irányba tett lépés”. És bizony a migrációs válság idején nem venné ki jól magát, ha egy nem liberális képviselné Németországot a páneurópai elhülyülésben.
De mi is a baj Xavier Naidooval? Milliószámra fogynak a lemezei, kétszer nyert MTV European Music Awardsot és számos más díjat. Ráadásul indiai és dél-afrikai szülők gyermeke, aki Mannheimben született, tehát jól reprezentálná a sokszínű Németországot. A 44 éves énekes azonban liberális körökben nem számít szalonképesnek. Totál profi például összeesküvés-elméletekben, meggyőződése, hogy a szeptember 11-i merényleteket az amerikai kormány agyalta ki, és szerinte Németország pedig az Egyesült Államok irányítása alatt áll. Naidoo igazi nagypályás nacionalista, aki szimpatizál a keményvonalas Reichbürgerbewegunggal is, amely Németországot a második világháború előtti határok között képzeli el. Nyilván rossz pont a pedigréjében az is, hogy gyakorló katolikus, és nem átall a kereszténységről énekelni. A 90-es években elsőként biztatta társait arra, hogy az angol helyett németül énekeljenek, számos interjúban sajnálkozott afelett, hogy a németek szégyellik identitásukat. Szemétnek nevezte a Németországban eluralkodó slágeres népzenét (kvázi: lagzis pop), amely kiszorította az tradicionális népi muzsikát. Egy dalában pedig élesen támadta a bankokat és a Rotschildokat (Raus aus dem Reichstag – Ki a parlamentből!), amiért antiszemita jelzőt ragasztották rá. Egy ízben pedig Joachim Gauck köztársasági elnök alkalmatlanságáról énekelve hangolta maga ellen a közvélemény nagyobb részét. De az eredendő bűne a Wo Sind Sie Jetz (Hol vannak most ők?) című durván szókimondó száma, amely saját bevallása szerint a pedofíliáról szól, nem pedig a homoszexuálisokról, mint sokan vélik. Gyermekkorában zaklatták – mondta el egy tavalyi interjúban, erről szól a dal, mégis homofób kijelentéseket magyaráztak bele. A legjobb barátom homoszexuális, és fiatal koromban melegklubokban voltam kidobó – védekezett. Németországban valami nem stimmel, mert ha elmondod a véleményed, szégyenpadra kerülsz, és könnyen megkapod a szélsőjobboldali jelzőt – jelentette ki tavaly egy műsorban.
És most még hülyét is csináltak belőle, mert hiába szerepelt jól a válogatókon és jelölték az Eurovízióra, két nap után visszaléptették.
Teljesen világos, hogy egy nemzeti elkötelezettségű, renitens énekes nem képviselheti a mai Németországot a liberális Európában. Elég nagy szégyen lehet Berlinben, ha valaki afrikai-ázsiai származása ellenére németebb a németeknél.