El tudják képzelni, hogy a napok múlva sorra kerülő francia elnökválasztás első fordulójának eredményeként a második, a mindent eldöntő körben Jean-Luc Mélenchonnak, a szélsőbal jelöltjének és Marine Le Pennek, a szélsőjobb vezetőjének elkeseredett harcát látjuk majd? Ehhez kiváló képzelőerő kell. Hetek óta azt harsogják a párizsi közvélemény-kutató cégek, hogy az első forduló négyesélyes. Az élen két jelölt, a magát „függetlennek” maszkírozó Emmanuel Macron és Marine Le Pen áll, őket néhány százalékkal, de egyre szorosabban követi Mélenchon és Francois Fillon, a mérsékelt jobbközép jelöltje. A hagyományos közvélemény-kutató cégek meglátása szerint a négyek csatájából bármelyik kettő bejuthat a második fordulóba. Az elnöki posztra pályázók között több tévévita nem lesz, pedig a tervek szerint e hét pénteken még egyet rendezni kellett volna.
„A hagyományos közvélemény-kutatók ideje lejárt” – ez tartja a lelket a volt miniszterelnök, Francois Fillon táborában. A megállapítás részben jogos, hiszen ezek a cégek a közelmúlt választásainál mindig lyukra futottak. A mérsékelt jobboldalon a Filteris-nek hisznek. Ez az a kanadai központú cég, amely egyedüliként megjósolta a brexit sikerét és Donald Trump győzelmét is. Kutatásaik nyomán most is egyedüliként úgy látja, hogy Francois Fillon a botrányai ellenére – amelyekről még be kellene bizonyítani, hogy igazak – bejut a második fordulóba. A Filteris a novemberi francia jobboldali előválasztáson is azt jelezte előre, hogy Fillon, akit csak a harmadik helyre tettek, bejut a döntő körbe és ott győzedelmeskedik. Ez akkor mindenkit meglepve, de bejött. Miért ne bíznának benne megint?
A Filteris nem közvélemény-kutató cég, amelyet hangsúlyoz is úton-útfélen. Nem közöl felméréseket, nem tesz fel kérdéseket a választóknak, nem végez különböző számításokat. A vállalat Big Data-módszerrel, úgynevezett mély merítéssel elemzi a választási időszakban az interneten, a közösségi hálókon százezerszámra előforduló véleményeket, kommentárokat, legyenek azok kedvezők vagy lesújtók, amelyeket titkos algoritmusokon futtat le. A jelenlegi jóslata szerint Marine Le Pen fogja megnyerni az első fordulót 23,65 százalékkal, a második helyen, kevesebb mint egy százalékponttal lemaradva Fillon fut be, aki több mint két és fél százalékkal előzi meg Macront. Ezzel az eredménnyel elégedett lenne a Fillon-csapat, tudva, hogy a második körben nekik áll a zászló.
De senki sem ihat előre a medve bőrére! Különösen nem Fillon, akit láthatóan igencsak megtépázott és sok támogatóját elbizonytalanította az a tény, hogy a múlt hónapban megvádolták a családtagjai fiktív alkalmazásával. Miben reménykedik a volt kormányfő? A mérsékelt jobboldalnak nincs másik jelöltje, ha elpártolnak tőle, akkor öt évre, de talán még többre lemondanak a hatalomról. A konzervatív szavazóknak, akik országos méretekben a legtöbben vannak, ezt kell mérlegre tenniük, még ha nem is rokonszenveznek Fillonnal. A 11 jelölt közül a volt miniszterelnök ötéves kormányfői múltjával, számos miniszteri megbízásával a legtapasztaltabb politikus.
Védekezésében azzal állt elő, hogy az egész ellene folyó ügyet, annak médiavisszhangját előre megtervezték, mégpedig az Élysée-palotában, Hollande titkos kabinetjében. Mintha ez a taktika nem jött volna át a kampányban, az viszont célba talált, hogy a magát függetlennek beállító Macron, aki az Élysée-palotában a jelenlegi államfő főtitkár-helyettese volt, majd több mint két és fél évig gazdasági minisztere, tulajdonképpen modernebb kiadású Hollande, hiszen ő is felelős a lesújtó politikájáért. Fillon a kampányában el is nevezte Emmanuel Hollande-nak. Ez találó és kifejező, az ilyen egyszerű minősítések megmaradnak az emberek fejében. Hollande és Macron régi „elvtársak”.
Az államfő legutóbbi könyvében kétséget kizáróan baloldalinak tartja fiatal politikustársát. Akkor mi ez az Indulás! nevű mozgalom, amely „se nem baloldali, se nem jobboldali”, és az elnökválasztási küzdelemben segíti Macront? Abban tökéletesen igaza van Fillonnak: ha a negyvenes éveihez közeledő, politikában járatlan Macron megnyerné az elnökválasztást, honnan venné a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget? Mert a következő választást szinte biztosan a köztársaságpártiak, Fillon tömörülése nyeri meg.
A volt kormányfő ebben bízhat, hogy nem csábítják el a szavazóit a „fiatal és szexi jelölt” szirénénekei. A törzsszavazók még a legkeményebb időkben is, amikor záporoztak rá a vádak, végig kitartottak a francia jobbközép jelöltje mellett. A Fillonra szavazók 80 százalékát nem lehet megingatni döntésében. Hívő katolikus, minden héten eljár a templomba, ez sem mellékes a végelszámolásnál. Az idősebb szavazóknál tarol, márpedig ők a legmegbízhatóbb voksolók.
Nem úgy Macron. A banktőke és a nagyvállalkozók jelöltje elsősorban jóképűségével hódít a 35 évnél ifjabbak körében. Ők a legbizonytalanabb szavazók, ma megkérdezik őket a szavazási hajlandóságról, aztán másnap elfelejtenek elmenni voksolni. Annak ellenére, hogy hetek óta első helyen mérik, a Macronra szavazóknál negyven százalék bizonytalan a döntésében, inkább jobb híján esett rá a választása. A francia politikai rendszer megfiatalításának szándéka is megbújik emögött.
De vajon a köztársaság legmagasabb posztján, az elnökin kell-e kezdeni a fiatalítást egy olyan titánnal, aki életében egyetlen helyet sem nyert el választás útján? Aztán tényleg nagy kérdés, hogy mely tömörüléssel fog kormányozni? Az alig féléves mozgalmával meg fogja nyerni a hamarosan sorra kerülő parlamenti választásokat? Ez lenne csak az igazi csoda. Számos elemző állítja, hogy semmi új sincs Macron elnöki programjában, hozott Hollande-alapanyag egy kis marketingszósszal leöntve. De a lényeg ugyanaz: a globalizmus éljenzése és hajthatatlan elkötelezettség Európa iránt.
A másik éllovas, Marine Le Pen be fog jutni a második fordulóba, de itt vereséget szenved, legyen bárki az ellenfele, akár Macron, akár Fillon. Januárban a várható szavazatok 27 százalékát jósolták neki, aztán ez elkezdett csökkenni előbb 24-25 százalékra, és ma a Filteris 23 százalékot mér neki. A tévéviták sem tudtak ebben fordulatot hozni: az elsőn túl agresszív volt, míg a másodikon – talán az első tanulságait levonva – túl visszafogott, nem tudott a választóihoz szólni. Ráadásul volt a kampányában egy olyan kifejezése, amely szerint a franciák nem felelősek a zsidók második világháborús deportálásáért. Ez kellett a jelölttársainak, azonnal ráhúzták a vizes lepedőt Le Penre, mondván, a Nemzeti Front az apja távozásával sem változott semmit.
Van még egy jelölt, akiről nem szóltunk bővebben, ez Jean-Luc Mélenchon. Ha a franciák bejuttatják a második fordulóba, az olyan meglepetés lenne, mintha a Kétfarkú Kutya párt kétharmadot érne el a jövő évi magyar választásokon. Emberemlékezet óta indult az elnökválasztáson a szélsőbal jelöltje, de tíz százaléknál nem szerzett többet, egyedül most közelítette meg a 20 százalékot. Ez is jelzi a francia baloldal teljes széthullását. Mélenchon, aki castróista és chávezista, ha elnök lesz, be akarja vinni Franciaországot a bolivári államok (dél-amerikai) közösségébe, miután kilépett az Európai Unióból. Na, erre mondja Hollande, aki most már az V. köztársaság legnépszerűtlenebb elnöke címmel rendelkezik: isten mentsen attól, hogy Mélenchon a hatalom közelébe férkőzzön!