A baloldal újabb hatalmas „jogsértést”, „botrányt” talált: a tavalyi röszkei erőszakos határsértés szervezőjét terrorizmus vádjával első fokon tíz évre ítélték.
A megszólalók – az Index és a 444 internetes portálok, az Amnesty International megfigyelője, a The Guardian újságírója és „civilek” – a büntetés mértékét indokolatlannak tartják és vitatják, hogy egyáltalán terrorcselekményt követett volna el a vádlott. Az Index szerint egyszerű kődobálást minősített terrorizmusnak a bíróság.
A jogállam állítólagos magyarországi lebontása miatt siránkozó balliberálisok soha nem mulasztják el megtámadni a független magyar bíróság ítéletét, ha az nem felel meg az ízlésüknek. Hogyan lehetne igazságos egy ítélet, ha ők nem találják annak? Hogyan gondolhatjuk, hogy a bíróság nem politikai megrendelésre vagy nyomásgyakorlás hatására döntött, ha az ítélet nem felel meg a balliberálisok politikai céljainak?
A terrorizmus magyar jogi definíciója összhangban van az ENSZ és az Európai Unió vonatkozó határozataival és irányelveivel. Ha egy állami szervet erőszakkal akarnak cselekvésre vagy a cselekvés elmulasztására kényszeríteni, az például terrorizmusnak számít. Az államhatár erőszakos áttörése csoportosan, a rendőrök fizikai kényszerítésével és fenyegetésével feltétlenül idetartozik. A vádlott a tömeget hangszórón hergelte, szervezte, és a rendőrök megdobálásában is részt vett. Hogyan hamisítja meg ezt a tényállást a balliberális sajtó?
Az Index szerint a férfi csak „megafonba beszélt”, és egyébként is csak „a háború elől menekülő, idős szüleit kísérte, hogy őket is biztonságban tudja”. Ez a motívum megjelenik a 444 tudósításában is: „idős szüleinek szeretett volna segíteni, hogy bejussanak az Európai Unió területére”. De vajon a tíz éve Cipruson élő Ahmed H. miért éppen a magyar–szerb határ erőszakos áttörésével kívánta a szüleit biztonságba helyezni? Miért nem Cipruson? Miért nem voltak biztonságban Szerbiában? Az Amnesty igazgatóhelyettese, Gauri van Gulik szerint Ahmed nem is lázította a tömeget, hanem megpróbált párbeszédet folytatni a tömeg és a rendőrség között. Arabul, nyilván, merthogy a videofelvételeken hallani, hogyan biztatja a tömeget.
„Az általunk tudottak ismeretében ez az ítélet az igazság megcsúfolása” – mondta Van Gulik. Tényleg, hogyan képzeli a bíróság, hogy más tényeket állapít meg, mint az Amnesty?! „Egy apát ítéltek ma 10 év fegyházra, akinek egyetlen célja az volt, hogy öreg szüleit és családját biztonságban Európába kísérje. A kődobálás és az irreguláris határátlépés nem egyenlő a terrorcselekmény elkövetésével” – nyilatkozta még.
Az Amnesty szerint az Európába kísérés elmaradhatatlan velejárója, hogy hangosbeszélőn tüzeljük a tömeget a határkerítés ledöntésére, fenyegetjük és dobáljuk a rendőröket, és ha sikerül így átrohannunk a határon, az csak irreguláris határátlépés.
A migránssimogatás szükségszerűen vezet a terroristasimogatáshoz. Az ellenőrizetlen és tömeges bevándorlás annyi országban és annyi alkalommal kapcsolódott össze törvénysértő, erőszakos cselekedetekkel, hogy nem lehet egyikről a másik nélkül beszélni. Aki támogatja a bevándorlást, annak valahogyan el kell jelentéktelenítenie és igazolnia kell az erőszakot is. Hogy egy távoli példát hozzak: nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem.
Az Ohiói Egyetemen járművel és henteskéssel támadt társaira egy szomáliai dzsihadista „menekült”, Abdul Razak Ali Artan, és egy fehér rendőr lelőtte. Az esetről ezt írta Sheila Jackson Lee texasi demokrata képviselőnő: „Újabb szomorú nap országunkban, értelmetlen lövöldözés volt az Ohiói Egyetemen.” Egy másik liberális rasszizmusnak nevezte, hogy a fehér rendőr tettét dicsérik.
Donald Trump egyébként még a választási kampányban felhívta a figyelmet a szomáliai „menekültekkel” kapcsolatos biztonsági kockázatokra, ami miatt meg is kapta a portlandi polgármestertől a menetrendszerű lerasszistázást és xenofóbozást, Minneapolis polgármestere pedig iszlamofóbnak nevezte.
A szerző önkormányzati képviselő