Ez az etikai megközelítés néha mintha a befogadópárti, a pápánál is pápább liberálisok igazsága felé billentené a mérleg nyelvét, hiszen ők, akik máskülönben esküdt ellenségei az egyháznak és a vallásnak, a maguk érvei mellett előszeretettel hivatkoznak legfőképpen Ferenc pápára, itt Magyarországon pedig újabban többek között a katolikus Beer Miklós, illetve az evangélikus Fabiny Tamás püspökre. Egyébként stílszerűen fogalmazva a tiszteletre méltó egyházi személyek szereplése külön megérne egy misét, amely néhány bekezdéssel alább celebrálunk is. Előtte azonban tegyünk úgy, mintha most csöppentünk volna ide valahonnan a Holdról, soha nem hallottunk volna a migrációs válság világpolitikai összefüggéseiről, és ezért egy elfogulatlan döntőbíróhoz fordulva próbálunk eligazítást kapni.
A döntőbíró, Bassam Tibi nagy hírű német filozófus, politológus, szociológus, egyetemi tanár előkelő szunnita értelmiségi család sarjaként 1944-ben született Damaszkuszban. A szülői házban vallásos nevelést kapott, már hatévesen kívülről tudta az egész Koránt, így az iszlámhoz való kötödése elvitathatatlan. Európai polgárrá tanulmányai során lett. Az egyetemet 1962-től Frankfurtban végezte, tanárai között ott találni a legendás frankfurti szociológiai, filozófiai iskola olyan tudósait, mint Max Horkheimer és Theodor W. Adorno. 1976-ban német állampolgárságot kapott. Huszonnyolc évesen a göttingeni egyetem professzora, később néhány évet Amerikában, a Harvardon tölt, majd 2014-ben visszatér Göttingenbe, és jelenleg is ott tanít.
Több mint húsz könyvet írt, amelyeket tizenhárom nyelvre fordítottak le, cikkeinek, tudományos munkáinak se szeri, se száma. Legfontosabb műve az 1998-ban megjelent és azóta számos kiadást megért Az identitás nélküli Európa, amelyben a nyugat-európai országokban kialakuló párhuzamos iszlám társadalmak veszélyeit és a multikulturalizmussal szemben az európai, nemzeti értékek fontosságát tárgyalja. Ugyanitt fogalmazza meg azt az alaptételt, hogy a migránsokat, vagy ha úgy tetszik, a menekülteket kötelezni kell a mindenkori befogadó ország jog- és alkotmányos rendjének betartására, a nemzeti kultúra megismerésére, a nemzeti nyelv elsajátítására.
És most celebráljuk a beígért misét az egyház irgalmas szívű, könyörületes képviselőinek. Max Weber elméletéből kiindulva Bassam Tibi az iszlám migráció megítélésében megkülönbözteti az érzületetikát és a felelősségetikát. Eszerint az érzületetikusok, vakon követve saját elveiket és értékítéleteiket, döntéseiket a következmények figyelmen kívül hagyásával hozzák, a felelősségetikusok viszont a döntéshozatal előtt, a következmények mérlegelésével felülbírálják saját elveiket és értékítéleteiket.
A témába vágó konkrét példát véve: az érzületetikus körömszakadtáig ragaszkodik a „szeresd felebarátodat” erkölcsi parancsához, amelyet a felelősségetikus csak akkor tart magára nézve kötelezőnek, ha az a felebarát nem jelent számára veszélyt. Az érzületetikusok nagyot tévednek, állítja Bassam Tibi, ha azt hiszik, hogy a jóból csak jó származik, holott ennek néha éppen az ellenkezője következik be, azaz a jóból a lehető legrosszabb is származhat. Aki a jelenlegi migránsválságban ezt nem ismeri fel, az politikailag még nem nőtt ki a gyerekkorból, hangzik a végkonklúzió.
Bassam Tibi elmélete természetesen süket fülekre talált az érdekelt német politikusok körében, akikről egyébként az a véleménye, hogy e súlyos válság megoldásában úgy törnek-zúznak, mint elefánt a porcelánboltban. Az örök érvényű dogmákban gondolkodó Ferenc pápa, a katolikus és az evangélikus püspök persze könnyűszerrel megcáfolná ezt a felelősségetikát. Hivatkoznának például Máté evangéliumában Jézus hegyi beszédére, miszerint aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik arcodat is, illetve ennek apokrif változatára: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Csak arról feledkeznek meg, hogy az ember lelki életére, magánszférájára vonatkozó erkölcsi parancsolatokat egyszerűen képtelenség történelmi helyzetekre alkalmazni.
A német politikát elvtelenül kiszolgáló sajtó nemigen szokott hivatkozni Bassam Tibire. Elhallgattatni persze nem akarják és nem is tudják, ám a neve nem forog közszájon a migrációs válság tematizálásában. Maga Angela Merkel is többször elítélően nyilatkozott róla, és persze ő sem tesz lakatot a szájára, amikor valamelyik írásában, migránspolitikájával összefüggésben felmerül a kancellár asszony neve. Így aztán Bassam Tibi két legutóbbi cikke, amelyben tovább árnyalja a 2015 óta egyre súlyosbodó helyzetet, nem véletlenül jelent meg a svájci Basler Zeitung hasábjain. Ott szívesebben látják. A március 13-i, A zsidógyűlölet visszatérése című írás a migrációval járó importált antiszemitizmus veszélyeivel foglalkozik. Ebből érdemes egy összefüggő részt idézni:
„A menekültek a Közel-Keleten antiszemita ideológiában nőnek fel, amelyet Németország velük együtt importál. A német politikusok, akik az iszlamofóbiától akarják megvédeni a világot, nem veszik észre, hogy a német iszlám közösségekben él és virul az antiszemitizmus. Ha az antiszemita bűntetteket bevándorlók követik el, politikailag motivált bűntettként tarják nyilván őket, és így nem kerülnek bele a statisztikákba. Mert a tettes arab és nem német náci. Az arab antiszemitizmust nemcsak elpalástolják, hanem statisztikailag tudomást sem vesznek róla, és büntetőjogilag nem is üldözik.
A Willkommenskultur hívei 2015-ben a határok megnyitásakor, zászlócskákkal és plüssmacikkal képletesen szólva egyenesen Auschwitzból özönlöttek a müncheni főpályaudvarra a muzulmán menekültek fogadására, hogy újra vezekeljenek a németek bűneiért a zsidók legyilkolásában. Közben eszükbe sem jutott, hogy antiszemitákat melengetnek a keblükön.”
Nem tudom, hogy hallotta-e már valaki valamelyik magyarországi egyházi vagy világi zsidó közösség hivatalos állásfoglalását a magyar kormány migránspolitikája mellett. Mert én nem. Talán eszükbe kellene juttatni a nyugat-európai zsidóság elleni folyamatos, hol kisebb, hol véres terrortámadásokat, miközben nekik itt nálunk e tekintetben sem görbülhet meg még a hajuk szála sem, amiért persze nem tartoznak hálával, de azért a támogatásuk elkelne. Csak nem megrögzött liberális elkötelezettségük miatt veszik semmibe sorstársaik és hittestvéreik biztonságát?
A június 22-én megjelent írás – Mikor ébred fel Európa? címen – egyrészt beszédes statisztikai adatokkal bizonyítja az egyre aggasztóbb közbiztonsági állapotokat. Ezek szerint például a migránsok által elkövetett bűntettek száma 2015-ben 114 238, 2016-ban pedig, már ugrásszerű növekedéssel,
174 438 volt. Másrészt felhívja a figyelmet a német politikai döntések abszurditására: Németország katonákat küld Afganisztánba a tálibok ellen, miközben a határon minden további nélkül befogadja a kedvezőbb elbírálás reményében magukat nyíltan tálibnak valló afgánokat.
1660-ban a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című röpiratában így intett a török terjeszkedés elleni összefogásra, és szólított fel a török kiűzésére: „…hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!” Ám akik akkor tehettek volna az ügy érdekében, nem hallgattak rá. A törökök pedig tovább terjeszkedtek és maradtak. Háromszázötven évvel később Bassam Tibi azt panaszolja, hogy akik tehetnének az ügy érdekében, nem hallgatnak rá, sőt úgy bánnak vele, mint a kutyával. A migránsok pedig csak jönnek, jönnek, és maradnak.
A szerző író, műfordító