„Melania Trump fehér ruhája igazán bájosnak mondható, és bár megjelenése kifogástalannak bizonyult a clevelandi republikánus konvenció színpadán, a komplett fehér öltözet egyfajta, a férje pártja által is képviselt idegenellenességet árasztott.” „Hillary Clinton egy fehér, élére vasalt, tökéletesen passzoló kosztümben lépett színpadra a demokrata konvención. A fülbevalója csillogott, ő maga pedig láthatóan boldog volt, de ami még fontosabb: fellépése olyan volt, mint egy igazi elnöké.” Ez a két tudósítás pár nap különbséggel, de ugyanazon divatblogger, Elizabeth Wellington klaviatúrájából született a Philly.com portálon.
Közhely, hogy a divat gyorsan változik. Ugyanakkor még egy szakértőtől is meglepő, hogy a fehér, elegáns ruhakölteményt, amennyiben Donald Trump feleségén van, félelmet keltőnek jellemzi, ha viszont Hillary Clinton elnökjelölt viseli, akkor lenyűgöző alkotásnak minősíti. Ebben az esetben valóban nem a trendek szeszélyes változásáról van szó, sokkal inkább a személyekről, egészen pontosan Melania Trumpról.
A first lady aspiráns hetek óta támadások kereszttüzében van a progresszív véleményformálók részéről. Kezdődött mindez azzal, hogy a republikánus konvención elmondott beszéde után az elnökjelölt feleségét plágiummal vádolták meg, hiszen szinte teljes egészében Michelle Obama nyolc évvel ezelőtti beszédét ismételte meg. Az amerikai sajtóban az első reakciók – nem váratlanul – a rasszizmust, a diszkriminációt és az ebből fakadó elnyomást láttatták az eset kapcsán.
A felháborodott liberális kommentárírók részéről még a feminizmuson belüli fekete-fehér törésvonal is megjelent, amikor szembeállították a fehér nő privilegizált státusával a fekete nők elnyomott helyzetét. Szerintük ugyanis előbbi megteheti, hogy hazudik, csal és ellopja utóbbi szellemi munkáját, ráadásul még az elismerést is ő kapja.
Ezt követően újabb magyarázat érkezett arról, hogy Melania Trump beszédének két bekezdése miért egyezett meg csaknem szóról szóra Obama feleségének gondolataival. A Washington Post hasábjain Monika Nalepa, a
Chicagói Egyetem politikatudománnyal foglalkozó professzora hosszasan fejtegette, hogy az esetet a reménybeli first lady kelet-európai származása magyarázza. Szerinte a posztkommunista oktatási rendszernek „fontos eleme” volt – sőt, mivel a kultúra lassan változik, attól tart, még ma is az – a csalás elfogadása, illetve az arra való ösztönzés, és a térségben gyakorlatilag tanították a plagizálást. Efelől nincsenek kétségeink, hiszen a professzor asszony saját bőrén tapasztalta meg ezt a kelet-európai sajátosságot, amikor egy lengyel egyetemen tanult.
Bizonyos amerikai véleményformálók részéről nem csak a plágium számít kelet-európai sajátosságnak. Melania Trumpot többször bírálják amiatt, hogy korábban modellként dolgozott, és különösen nagy port kavart, amikor a közelmúltban előkerültek 25 évvel ezelőtt készült aktfotói. A The New Yorker szerzője (Paul Rudnick) a „Melania naplója” című írásában szedte össze, hogy amennyiben Melania Trump first lady lenne, melyek lennének azok a legfontosabb társadalmi ügyek, amelyekért az újdonsült elnökfeleség mindenképpen harcolna. Így például segít a nőknek megtanítani, miként kell csábosan rebegtetni a szempillájukat, vagy majd a szegényeknek ingyenjegyeket osztogat divatbemutatókra.
Láthatóan az a kör, amely Donald Trumpot bevándorlásellenes politikája és idegenellenessége miatt bírálja nap mint nap, ha a republikánus elnökjelölt felesége elleni agitációról van szó, nem riad vissza az előítéletességtől és a kelet-európai térség lesajnálásától.
A magukat toleránsnak és befogadónak vallók szerint a kelet-európai nő történelmi tényezőkből és kulturális okokból kifolyólag csak alacsonyan képzett lehet, és a nyugati világot jelentő Egyesült Államokban csupán szexuális tárgyként jelenhet meg. Ez már a Slavoj Zizek szlovén filozófus által reflexív rasszizmusként definiált megkülönböztetés. Ennek lényege, hogy a balkáni térség primitív, törzsi jelleggel bír, ám mivel mégiscsak Európa része, olyan rasszista fordulatokkal lehet beszélni róla, amelyek mondjuk Afrikával vagy Ázsiával kapcsolatban biztosan nem állnák ki a politikai korrektség próbáját.
Melania Trump nem a hagyományos értelemben vett first lady típusát testesíti meg. Ő Donald Trump harmadik felesége, emiatt korántsem a tradicionális házasságmodellt képviseli férjével. Szlovén származású, a divatszakmából érkezett, és a fényűzést, a felhőtlen gazdag életet jeleníti meg, ami a legtöbb amerikai nő számára csupán vágyálom. Ugyanakkor azok a véleményformálók, akik emiatt támadják Melania Trumpot, valójában egy platformra kerülnek annak férjével, hiszen a sztereotip, kirekesztő attitűd esetükben is fennáll. Donald Trump támadói hiába használják fel eszközként a feleségét, ettől még a republikánus elnökjelölt politikájáról egy árva szót sem szólnak.