Azt mondja Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, hogy „Sosem hagyjuk cserben Európát”. Ez egy érdekes kijelentés, mert akár megnyugtató is lehetne nekünk, európaiaknak, de a mai helyzetben inkább fenyegetésként fogható fel. Miért? Azt látjuk, hogy ez a védelem sokkal inkább az Európai Uniónak, mint Európának szól.
Annak az Európai Uniónak szól, amelynek bürokratikus, sőt egyre inkább diktáló vezető elitje elszabadult hajóágyúként viselkedik, veszélybe sodorva Európa népeinek biztonságát, sőt létét. Azt látjuk, hogy a NATO-ban domináns szerepet betöltő Egyesült Államok Európában birodalmi politikát folytat. Azt látjuk, hogy az Egyesült Államok–NATO rátenyerelt Ukrajnára. Talán elég, ha csak a kijevi Majdanon tüntetők, fegyvert ragadók dollárban fizetett napidíját és a megdöntött Janukovics-rezsim utáni új kormány egyes minisztereinek a kinevezés előtti napon megkapott, friss ukrán állampolgárságát említjük.
Ezt követően, a magas létszámban orosz ajkú lakosság félelme, ellenállása miatt kialakult polgárháborús helyzetre hivatkozással, birodalmi célokra igyekeznek felhasználni, folyamatosan hangoztatva Oroszország Európa békéjét fenyegető agresszív magatartását. Aminek látható jeleit – szerencsére – nem tapasztaljuk.
A sokat hivatkozott Krím félsziget orosz annektálásánál talán nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy a terület lakossága 90 százalékban orosz nemzetiségű és népszavazás eredményeként döntöttek Oroszországhoz való visszatérésükről. A népszavazás – mint tapasztaljuk – már önmagában szálka az EU-s vezetők szemében. Noha a Szerbia ősi részét képező Koszovó elválását még fegyverrel is segítette az Egyesült Államok–NATO, de ez már régen el van felejtve. Az eredményt pedig jobb meg sem említeni.
Az Európai Unió korhadt, neoliberális alapokon nyugvó szerkezete recseg-ropog. A vezetők arrogáns, ellentmondást nem törő politizálása zátonyra futtatja Európa hajóját. A tagországok önrendelkezési jogosítványai már annyira leszűkültek, hogy talán még a futball Eb-n való sikeres szereplésért is kötelezettségszegési eljárástól tarthat Magyarország, miután az egyes mérkőzések előtt a lehetséges eredményről elmulasztott egyeztetni Brüsszellel. Az unió vezetésének napi politikai gyakorlata szemben áll a tagországok alapvető nemzeti érdekeivel, ami nyilvánvalóan nem lehet a közös Európánk érdeke.
Az unió jelenlegi vezetésének bukása elkerülhetetlen, sőt lényegében már meg is buktak, csak még tovább hivatalban vannak, mint Gyurcsány miniszterelnök annak idején, 2006-ban. Ez a jelenlegi unió hasonlatos a kelet-európai országokban működő egykori „létező szocializmusnak” nevezett formációhoz, amelyen már túllépett a történelem, de formájában még mindig létezett. Amíg a történelem vihara el nem söpri ezt az alakulatot, addig még nagyon sok kárt okozhat.
Különösen mi, magyarok vagyunk kénytelenek elszenvedni ennek az agonizáló, hibás uniós politikának számos hátrányát. Az örökös, mindenbe belekötő, diszkriminatív akadékoskodások miatt indult kötelezettségszegési eljárásoktól kezdve a ránk szabadított migránsáradat kivédéséhez szükséges hatalmas összegeket felemésztő költségek viseléséig.
Igyekszik azonban az unió, úgymond, alkalmazkodni is a megváltozott körülményekhez. Rendszeresen tanácskoznak (ahol puszival, vállveregetéssel üdvözlik egymást a kebelbeli komisszárok), újabb tervekkel, ötletekkel ragozva az eredetitől jottányit sem eltérő, eltökélt akaratukat Európa „átalakításáról”, magyarán felszámolásáról. Mániájuk például a migráció megfékezése, mérséklése, amire legújabban egy 1500 fős mobil alakulatot hoznak létre, amely az EU határait lenne hívatott megvédeni a betolakodóktól.
A cinikus ötlet hiábavalóságával nyilván tisztában vannak, mert nem hiszem, hogy ne tudnák, hogy ennek a létszámnak a többszörösére van szükség csak Magyarország déli határainak megvédésére. Ez az unió a jelenlegi szerkezeti struktúrájával, személyi állományával megreformálhatatlan.
Ugyanúgy, mint a „létező szocializmus”. Különösen, ha a reformoknak a Juncker–Merkel–Schulcz-trojka állna az élére és kártékony tevékenységét a megreformált „új” Európai Unióban folytatná. Láthattuk már ilyet az örökösen meg-megújuló kommunista-szocialista pártfőnökök esetében is. Ezek ma is teljes mellszélességgel állnak ki az unió Európát elveszejtő politikája mellett.
A magyar ballib lózungjaira nem árt odafigyelniük a magyar polgároknak. Iránytűként szolgálhat a helyes döntésükhöz. Csak meg kell hallani, hogy mit mondanak az uniós kötelező betelepítési tervekről, és tudni fogják, hogy ennek az ellenkezője szerint kell cselekedniük, ha a haza üdvét, magyarságuk megőrzését kívánják, akarják.
Európa népeinek, nemzeteinek új szövetségre, összefogásra, a Nemzetek Európájára van szüksége. Olyan közös gazdasági, politikai és katonai erőre, amely méltó módon képviselné ezt a félmilliárdos földrészt a Föld népeinek közösségében, és amely megmentené az öngyilkos migrációs politikával és a TTIP-szerződés ráerőltetésével a nemzetközi globalista tőke és az Európai Unió vezetése által halálra szánt, de jobb sorsra érdemes, vén Európánkat.
A szerző nyugalmazott ügyvéd