2016. május 27., péntek, Hella napja
Vélemény
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/velemeny/markans-emancipalodasi-kiserlet-visegradi-negyektol-401029/

Markáns emancipálódási kísérlet a visegrádi négyektől

Merjük bátran kimondani: 2016. február 15-e fontos történelmi dátum az Európai Unió, tágabban Európa történetében. A migrációs válság kapcsán immáron intézményesedett egy markáns törésvonal az EU-t eddig ténylegesen irányító, nyugati központi hatalmak és a visegrádi országok – a V4-ek – között, s ezzel új európai időszámítás vette kezdetét.

Az előző hét végén lezajlott EU-csúcs az első nagy, közös sikerük a visegrádi négyeknek: sikerült áttörést elérniük a tárgyalásokon, hiszen először foglalták dokumentumba az érintettek, hogy a migrációs áradatot meg kell fékezni és a schengeni határokat meg kell védeni. Emellett a britekkel kötendő különalku kapcsán is együtt „meneteltek” a visegrádiak, s ahogyan a magyar miniszterelnök elmondta, a négy közép-európai ország között folyamatos volt az egyeztetés, döntéseiket újra és újra összehangolták. Létrejött tehát a visegrádi „szellem”, a visegrádi gondolat, a visegrádi irányvonal.

Az természetesen már az elmúlt hetekben, hónapokban jól látszott, hogy az Angela Merkel vezette európai politikai elit, illetve a nyugat-európai vezető országok gyökeresen másképp látják a migránsválság kezelésének módját, mint a közép-európai és balkáni országok. Ez idáig azonban a nyugati országok úgy állíthatták be a helyzetet, hogy egyedül a renitens Orbán Viktor és Magyarország tért le a „helyes” útról, a menekültek készséges befogadása helyett kerítést húzott fel, és lezárta a határait a migránsok előtt. Azt is állíthatták, hogy Orbán rossz példával szolgált, akit egy-egy régióbeli ország követhetett ugyan, ám utóbbiakat vissza lehet téríteni a Willkommenskulturhoz – Orbánt pedig el lehet szigetelni.

Nos, az uniós elitnek és a magországoknak ebben kellett csalódniuk. Kiderült, hogy nem pusztán egy rasszistának, autokratának, populistának és nácinak nevezett miniszterelnök gondolja másképpen a migránsválság kezelését, hanem a visegrádi országok mindegyike, illetve hozzájuk nagyon hasonló álláspontot foglalnak el egyes balkáni, délkelet-európai országok is, mint Bulgária és Macedónia. Kiderült, hogy míg a nyugat-európai országok zöme az elmúlt évtizedekben, nagyjából a hetvenes évektől kezdve feladta nemzetállami koncepcióját, és országaikból multikulturális társadalmakat kezdtek felépíteni, befogadva a különböző kontinensekről érkező bevándorlókat, a kommunizmus alatt sínylődő, önállóságukat elveszítő közép- és kelet-európai országok számára mindennél fontosabbá vált a nemzetállami lét, a nemzetállami szuverenitás megőrzése. Éppen ebből kiindulva nem fogadják el azt, hogy nehezen megszerzett nemzeti függetlenségük, kultúrájuk, identitásuk és biztonságérzetük újra veszélybe kerüljön, hogy újra egy hatalmi központból mondják meg nekik, miről mit kell gondolniuk.
A konfliktus, a törésvonal tehát Prágában intézményesedett, s migránsügyben megjelent egy valóságos politikai alternatíva az Angela Merkel vezette brüsszeli elit koncepciójával szemben. Gondoljunk bele: a négy országnak együttesen jóval nagyobb a lakosságszáma, mint az EU-t vezető Németországnak.

Nem beszélve arról, hogy a V4-ek nem pusztán önmagukban állnak: hatásuk, kisugárzásuk, befolyásuk a közép- és délkelet-európai (balkáni) országokra már most jól látható. Természetesen ennek súlya, mélysége változó mértékű, hiszen az eltérő geopolitikai érdekek, illetve a migránsválságban való különböző súlyú és jellegű érintettség többféle érdek- és nézeteltérést is felszínre hoz e régió országai között (lásd a Szlovénia, Horvátország és Szerbia közötti ellentéteket, vagy a balti államok részleges különutasságát). Mégis, már most jól látszik, hogy a visegrádi négyek a közép- és kelet-európai régió afféle magországaivá válhatnak közép-, illetve hosszú távon.

Arra pedig külön büszkék lehetünk, hogy a visegrádi együttműködés elmélyítésében Orbán Viktor kiemelkedő szerepet játszott. Gondoljunk bele abba, hogy ő már akkor szembement az európai főáramlattal, amikor még erre a lengyelek, szlovákok, csehek sem mertek vagy nem akartak gondolni. Emlékezzünk, Orbán már 2015 első hónapjaiban figyelmeztetett a migránsáradat lehetséges veszélyeire, amelyek azután nyárra be is következtek. Az Orbán-kormány azonban – mindenkit megelőzve – már a nyáron döntött a határkerítés felhúzásáról, amely szeptemberre el is készült a szerb határszakaszon (később a horváton is).

S amit külön ki kell emelnünk: Angela Merkel szeptemberben meghirdette a befogadás kultúráját, és behívta a szír menekülteket, s akkoriban ezzel minden nyugat-európai ország egyetértett, az európai média és sajtó szitkok áradatát zúdította az Orbán-kormányra, amely azonban végig kitartott álláspontja mellett. Ez a páratlan következetesség – amit nem szégyen utólag is megdicsérni! – végül február 15-re meghozta a gyümölcsét. Jól látszik az is, hogy Orbán nem pusztán az érdekalapú, geopolitikai, pragmatikus együttműködés lehetőségét látja a V4-ekben, hanem egyfajta közép-európai szellemiség, identitás intézményesülésének az esélyét is.

Nem véletlenül küldött demarsot Merkel kancellár a prágai találkozó előtt mind a négy országba a német nagykövetségeken keresztül, jelezve, hogy az európai „közös úttól” (vajon mi is az?) nem lehet eltérni, és szó sem lehet semmiféle B tervről. Jól érezte és érzi azt, hogy Prágában több dőlt el annál, mint hogy így vagy úgy kezelje Európa a migránsválságot. Éppen ezért „emelte fel” a hangját, s a február 16-i Stuttgarter Zeitungban elképesztő arroganciával nyilatkozott a „közös ügyekről”. A V4-eket nem európai magatartással vádolta, hangoztatta, hogy Európa nem zárkózhat el, s ki kell állni értékei és érdekei mellett (ismét csak: miféle értékek és érdekek mellett? Talán amellett, hogy adjuk fel európai identitásunkat, hagyjuk Európát eliszlámosodni?). Az interjú vége különösen riasztó hangvételű: „Mélységes meggyőződésem, hogy az általam választott irány országunk és Európa számára is helyes, és lépésről lépésre célba érünk.” Erre mondják azt: állítsátok meg Arturo Uit!

S éppen itt van a prágai történelmi találkozó mélyebb értelme: a visegrádi országok összefogása a közép- és kelet-európai országok első markáns emancipálódási kísérlete az EU-ban. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a 2004-ben és utána csatlakozott volt kommunista országokat mindig is másodrangúként kezelték a brüsszeli elit tagjai és a centrumországok; mindez megmutatkozott a gazdasági szereposztásban, a főáramú politikai gondolkodásban, a médiában, a kötelességszegési eljárások sokaságában, a számonkérésekben, a kettős mércék alkalmazásában stb. A V4-ek fellépésének valódi, a migránsügyön is túlmutató értelme nem más, mint egy, a tagállamok valódi egyenrangúságán és egyenlőségén, valamint szuverenitásán alapuló, s ilyen módon egységes Európa létrejötte, amely ráadásul nem Törökország, hanem a szegényebb délkelet-európai országok felé nyitja meg a kapuit.
„Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén” – énekelte egykoron az Omega. Ez a fény már nem is olyan rejtett.

A szerző politológus

Kiemelt

Cáfolja Brüsszel a Jobbikot

Az új földtörvény az elővásárlási jogosultsággal teremti meg annak lehetőségét, hogy elsősorban helyben lakó földművesek vehessék meg a termőterületeket.

Poszt-trauma

Hozzánk menekülnek a németek a migránsok elől

Főleg a Balatonhoz.

Robit betámadták, Schiffer a …ba küldte a fideszeseket

A stílus maga az ember.

Boldog szülinapot, őszödi beszéd!

Fletó saját lúzerségére emlékezik.

Soros György nem Széchenyi István

Az üzletember Európa jótevője a Népszabadság szerint.

Hirdetés