A migránskérdéssel kapcsolatos jogszabályok tekintetében el kell különítenünk az illegális határátlépőkre – legyenek azok gazdasági bevándorlók, köztörvényes bűnözők vagy háborús országokból érkező menekültek – vonatkozó általános szabályokat, illetve a menekültekre vonatkozó rendelkezéseket. Az Európai Unió legtöbb tagállama (a schengeni egyezményhez még nem csatlakozott Románia, Bulgária, Horvátország, valamint az egyezményt alá nem író Nagy-Britannia és Írország kivételével), továbbá Norvégia és Svájc által is aláírt schengeni egyezmény rendelkezik a külső határok védelméről.
Az egyezmény második fejezete foglalkozik a külső határok védelmével. Ez kimondja, hogy a külső határokat főszabályként csak a határátkelőhelyeken lehet átlépni, továbbá arról is rendelkezik, hogy a szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy büntetni rendelik a külső határoknak a határátkelőhelyeken kívüli helyeken történő, jogellenes átlépését. A schengeni egyezmény értelmében a szerződést aláíró tagállamok területére csak az érvényes határátlépési okmánnyal vagy okmányokkal rendelkező külföldi léphet. A szerződő fél és a harmadik állam közötti megállapodástól függően a határátlépő külföldi három hónapnál rövidebb, vagy annál hosszabb tartózkodás esetére szóló vízum, illetve a tartózkodás célját, időtartamát igazoló egyéb okmányok felmutatására is kötelezhető. Ha a külföldi nem felel meg a beléptetés feltételeinek, a schengeni szerződést aláíró tagállamba való beléptetést meg kell tagadni. E szabálytól a szerződő fél, egyebek mellett humanitárius okokból, eltérhet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a schengeni tagállam emberiességi megfontolásból köteles lenne valamennyi külföldit beengedni, az esetben is, ha nem rendelkezik egyetlen úti okmánnyal sem.
A schengeni egyezmény rendelkezik arról is, hogy az illetékes tagállamok a határátkelőhelyek közötti külső határok védelmére járőröket alkalmaznak. Az őrizetet olyan módon kell végrehajtani, hogy az mindenkit visszatartson az illegális határátlépéstől. Kis létszámú illegális határátlépő esetén kevés járőr is meg tudja oldani ezt a feladatot. A jelenlegi rendkívüli helyzetben, amikor embercsempész-hálózatok érvényes úti okmányok nélküli bevándorlók százezreit bírják rá illegális határátlépésre, járőrök nagyobb létszámban sem elegendőek önmagában a helyzet kezelésére. Ezért vált szükségessé az ideiglenes határzár-drótkerítés építése hazánk déli határán. Hivatalos személy elleni erőszakot elkövető migránsok csoportjával szemben pedig, hasonlóan ahhoz, ha magyar állampolgárságú futballhuligánok csoportja támad rendőrökre, tömegoszlató eszközök, így vízágyú alkalmazása is szükséges és arányos eszköznek számíthat.
A schengeni egyezmény alapján speciális eljárás vonatkozik a menedékjog iránti kérelmet benyújtottakra. Az egyezményt aláíró tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy valamennyi menedékjog iránti kérelmet feldolgozzák, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szerződő fél engedélyezni köteles a menedékkérőnek a területére való beutazást. A szerződő felek nemzeti jogszabályukkal összhangban, menedékkérő esetén is, nemzetközi kötelezettségvállalásuknak megfelelően megtagadhatják a belépést. A schengeni egyezmény szerint azon menedékkérők, akik illegálisan lépték át a schengeni szerződés valamely tagállamának a határát, az első ilyen módon átlépett tagállamban kérhetnek menedéket. E schengeni tagállam a balkáni migrációs folyosó esetén Görögország lenne. A migránsok zöme azonban sem Görögországban, sem Magyarországon, sem Ausztriában menedékjog iránti kérelmet nem nyújtott be, így rájuk a menekültekre vonatkozó speciális szabályok nem vonatkoznak.
A legtöbb ENSZ-tagállam által aláírt, a menekültek jogairól szóló 1951. évi genfi egyezmény szerint a „szerződő államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk (…) veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket”. Ha a háború sújtotta Szíria állampolgárai az egyezmény alapján szeretnének eljárni, a szomszédos Törökország, Jordánia vagy Libanon hatóságainál jelentkeznek, indokolják illegális határátlépésük okát, a háborús Szíriában való üldöztetést, s igazolványuk elvesztése után haladéktalanul új igazolványt igényelnek.
Azok a migránsok, akik Magyarországon keresztül próbáltak a német vagy svéd Kánaánba eljutni, mielőtt hazánkba érkeztek volna, több biztonságos állam, Törökország, Görögország, Macedónia, Szerbia területére is beléptek, egyetlen alkalommal sem jelentkeztek a hatóságoknál menedékjogot kérve. A fentiek miatt azon hazánkba érkező migránsok, akik egyetlen biztonságos országban – beleértve hazánkat is – sem jelentkeztek be a hatóságoknál menedéket kérve, a genfi egyezmény alapján nem tekinthetők menekülteknek.
Az Amnesty International és más, Magyarországot kritizáló liberális jogvédők állításaival ellentétben, Magyarország haladéktalanul a schengeni egyezmény és a menekültek jogairól szóló genfi egyezmény szabályait betartva járt el. Eközben más tagállamok, így Görögország nem tettek meg semmit a bevándorlók legális határátlépése és regisztrálása érdekében. Az Amnesty International állítása és a tényszerű igazság között ezúttal is hatalmas lyuk tátong.
A szerző alkotmányjogász