Ennek a cikknek a címe persze téves, hiszen Magyarországon nincsenek baloldali pártok, csak liberálisok.
Az MSZP sem baloldali párt. De miután jóindulatúak vagyunk, és baloldalinak lenni mégiscsak sokkal kevésbé szégyellnivaló, mint liberálisnak, ezért most az egyszer még „baloldalinak” nevezzük őket. Bizonyára sokan emlékeznek még a Kádár-korszak alapviccére, miszerint a magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan. Ennek alapján a magyar baloldal előtt is két út áll, és mindkettő járhatatlan, de azért az alkoholizmust is megpróbálják.
Ez persze nem teljesen igaz (az alkoholizmust leszámítva), mert a jelenlegi helyzet két reális alternatívát is kínál Botka László számára. Aki egyébként egy jelentős politikusi teljesítményen már túlvan, hiszen sikerült anélkül a szocialisták miniszterelnök-jelöltjévé válnia, hogy „a Rolex Laci bepakol a húszmillás terepjáróba a Maldív-szigeteki út előtt” típusú kedvességnél több hátbatámadást kapott volna a pártjától. Persze elárulják majd még néhányszor, de Botka pont ezért akarja rovancsolni az MSZP-t, mert ezektől bármikor kaphat 30 százalékot pártelnök-választáskor Szanyi kapitány.
Mint több forrásból tudjuk, a választási rendszer a Fidesznek kedvez. Az első, legdurvább egyensúlytalanságot az okozza, hogy a Fideszre is lehet szavazni. Hasonlóan igazságtalan az is, hogy a liberális pártokra adott szavazatok is csak egyet érnek. Ez eleve sérti az európai értékeket, valamint azt is bizonyítja, hogy a kormány közismerten szereti bántani a kicsiket.
Mindezek mellett összefogási kényszer is van, mert példátlan módon az nyeri az egyéni kerületeket, aki a legtöbb szavazatot kapja. Úgy hírlik, a baloldali aktivisták kampányt indítanak, hogy csak egy ellenzéki jelölt indulhasson kerületenként (a törvény erejénél fogva), akit független civil szervezetek (tehát természetesen külföldiek) választanának ki, a rendelkezésre álló rengeteg CEU-s genderszakos, csillogó szemű fiatal közül.
Ráadásul Botka elvtárs előtt nem is két, hanem három út áll, meg az alkoholizmus, tehát komoly eséllyel fog belezavarodni a lehetőségek kombinálgatásába. Először is el kellene döntenie, hogy akar-e abba a halvány esélybe kapaszkodni, hogy talán egyszer miniszterelnök is lehet belőle. Ha nem akar, amire komoly esély van a kerítéses nyilatkozatai után, akkor vagy a helytartóságra pályázik (erre még visszatérünk), vagy a maga szerény eszközeivel akar hozzájárulni a kétharmadhoz.
Ha viszont valóban miniszterelnök akar lenni, akkor arról kell elelmélkednie, hogy mikor. Egyik lehetőség (2018, 2022, 2026) preferálása sem a realitásérzékét dicséri, de vannak még csodák sajnos, Medgyessy is miniszterelnök lett egy időre. Amin még a tartótisztje is csodálkozott, hiába volt ez élete sikere, ennyire azért nem akart ártani a magyaroknak.
Miután vannak még csodák, el lehet azon is gondolkozni, hogy ez 2018-ban is összejöhet. A választási stratégia ebben az esetben is két irányba indulhat el: összefogás vagy napi bunyó egymással.
Ha az MSZP az önálló indulás mellett dönt, vagyis nem akar a budapesti (nem MSZP-s) elmebetegek jó részéből parlamenti képviselőt csinálni, akkor olyan pofozkodás várható, amely hónapokra bearanyozza majd a napjainkat. Ennek következménye a kormányváltás biztos elmaradása, a kétharmad közeli Fidesz-győzelem komoly valószínűsége.
Viszont ha az MSZP jó kampányt csinál, Botkának meg szereznek valahol karizmát, akkor nagyon komoly menetet vághatnak a liberálisokon, akiknek gyakorlatilag ellehetetlenítik a bejutását. A DK valószínűleg az öt százalék határán lesz, mint ahogy az LMP is. Előbbi nagyobb, utóbbi kisebb eséllyel juthat be. Az LMP ugye nem áll össze senkivel (ez szép tőle), míg a DK-val nem áll össze senki, mert röpke 13 év alatt rájöttek, hogy jobb Gyurcsány ellenségének lenni, mint szövetségesének.
A kis liberális pártmorzsák ettől kezdve csak egymásban reménykedhetnek. A helyzet komolyságát mutatja, hogy ennek a koalíciónak a vezető ereje mind intellektuális, mind választói támogatottság szempontjából a Kétfarkú Kutya párt. Tagjai még a Liberális párt (Fodor Gábor), az Együtt, a Párbeszéd Magyarországért, esetleg a MoMa. Nem a Momentum Mozgalom, az külön indul, mert neki annyi pénze van.
Rendkívül érdekes torzsalkodás várható Karácsony Gergely, Juhász Péter, Bokros Lajos és dr. Mogács között arról, hogy melyikük lesz a liberális összefogás miniszterelnök-jelöltje. Ez utóbbi felsorolás, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett és Vona Gábor hozzáadásával megmagyarázza, hogy Botka miért nem akar semmiképpen sem nyerni 2018-ban. Képzeljük el, hogy nyernek, tehát ez a csapat összejön a miniszterelnöki dolgozóban, hogy megbeszéljék a kormányalakítást. Én nem vagyok gyáva csávó, dolgoztam már eleget pszichiátriai betegekkel, de már a névsorba is beleborzadok, nemhogy abba, hogy ezekkel az entitásokkal egyszerre kell egy viszonylag kis helyen együtt tartózkodnom.
Ebből a masszából kellene Botkának kormányzást kihozni. Nem megsajnálni! Megérdemli, maga kereste a bajt. A liberális értelmiség egy olyan technikai koalícióról álmodozik, amelynek a Jobbik is tagja, és amelyik megegyezik egy új európai alkotmányban meg egy „igazságos” választási törvényben, lecsukatja, agyonlöveti a bukott rezsim vezetőit, majd feloszlatja a parlamentet, hogy immár egy új, igazságos európai elvek szerinti választáson megkérdezze a magyar nép akaratát. Azon gondolkozom, hogy vajon Vonának mikor mondják majd meg, hogy ő ezen a választáson már nem indulhat?
De a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az MSZP kicsinálja a legnagyobb ellenfeleit és kártevőit, többet közülük kilök az Országgyűlésből, sőt ha a magyarok istene felébred végre az évszázados álmából, hárompárti parlament is összejöhet, a liberálisok nélkül.
Ha mondjuk pont az LMP marad bent negyediknek (Fidesz–KDNP, MSZP, Jobbik, LMP), akkor az MSZP ugyan már majdnem felmanőverezte magát a nagypárti lét aljára (akár 50 képviselője is lehet), és mondhatja, hogy megakadályozta a kétharmadot, de a tüske azért ott marad a körme alatt. Botka ezzel nagy király lehetne négy évig, meg pártelnök-frakcióvezető (felkészül a jelenlegi pártelnök, ki is az?), és nem kell felvennie többé Gyurcsánynak a telefont. Ez szerintem elég motiváció bármire.
Gyurcsány eltűnése a magyar politikából mindenki elemi érdeke, a közhiedelemmel ellentétben a jobboldalé is. Gyurcsány a nemzetnek okozott kártételeit a lehetőségekhez képest – nyilván nem arányosan, de – kompenzálta azzal, hogy 15 évre tönkretette a magyarországi progresszió addig példamutatóan összetartó bűnelkövetői közösségét. Nyilván nem jó szándékból tette ez utóbbit, de felszínen maradása olyan könnyebbség a Fidesznek, amit nem biztos, hogy ilyen hosszan megérdemel, és amire remélhetőleg nincs is szüksége.
Gyurcsány hiányát a kormánypártoknak a kormányzás minőségének javításával kellene ellensúlyozniuk, és lényegesen nagyobb önreflexiót kellene mutatniuk, ami bizonyosan jót tenne az országnak. Ne feledjük, egy Gyurcsánnyal sújtott baloldal lenyomása nem bír sportértékkel. Persze az is jó érv, hogy a szocik meg a liberálisok megérdemlik Gyurcsányt. De nem szabad ennyire érzéketlennek lennünk.
Tehát az MSZP és Botka leglogikusabb, hosszú távú szempontokat is figyelembe vevő stratégiája a külön indulás és a többiek tömegbunyójának megtekintése. Ezért van az, hogy tulajdonképpen mindenki össze akar fogni velük, mert az MSZP bolhájaként viszonylag biztos politikai jövőt garantálhat magának. Ha teljes összefogás van, a nyerési esélyeik nem változnak, csak az válik bizonyossá, hogy 2022-ben is ugyanezekkel a szavazói támogatás nélküli aktivistabandákkal kell majd küzdeni.
Itt kell foglalkoznunk a magyar baloldal új üdvöskéjével, Vona Gáborral is. Vonának nem mondták meg az egyébként liberális tanácsadói, hogy a szélsőjobbról a baloldalra nem a centrumon át vezet az út, hanem ha az ember csupán még néhányat sasszézik jobbra, akkor máris átesik Gulyás Mártonon, néhány antifáson, és egy safe space-ben találja magát.
Vagy a Kék Osztriga bárban, bőrruhában. Ez az elpestiesedett Jobbik-vezetőknek valószínűleg nem tűnik dehonesztálónak, de a vidéki tagság és a szavazók nem ennyire rugalmasak.
Ha Botka valóban demokrata és rafkós politikus, akinek tényleg van valami elképzelése Magyarországról – azonkívül, hogy a miniszterelnöke akar lenni –, akkor egyértelmű, hogy az MSZP-nek egyedül kell indulnia. Ez esetben valami alkalmasságfélét is felvillantana, hiszen türelmesnek mutatkozna. És akkor reménykedhet 2022-ben. Ha Botka a látvány-miniszterelnökségre gyúr, és azt hiszi, hogy az ország nem igényel kormányzást, elég, ha megakadályozza a kormányzásban a Fideszt, akkor beveszi az egész bandát. És várja a csodát. De persze az is lehet – és erre is vannak jelek –, hogy Botka inkább a helytartói állást pályázza meg, a pályázata pedig a kampány során tett számtalan kijelentése lesz, amelyekben mindent megígér Brüsszelnek, amit csak szeretne. Ebben az esetben meg a külföldi beavatkozást várja és provokál majd lankadatlanul.
Ezt a feltételezett kormánynévsort mindenkinek ismernie kell: Botka, Juhász, női kvóta, Karácsony, dr. Mogács, migránskvóta, Fodor, Bokros, Szél, Vona, Fekete-Győr, Vadai (mert Gyurcsány köztársasági elnök akar majd lenni).
Azt hiszem, ennél többet az ellenzék nem tehet a Fidesz-szavazók mozgósításáért.
A szerző szociológus