Más kérdés azonban a nyelv, a magyar nyelv ügye: a munkahelyen, a vallási, a köz- és politikai életben való használata. Nem is olyan régen találkoztam az Érmellék fővárosának is nevezett Tasnádon egy kávézó bájos pincérnőjével, aki konokul játszotta, hogy nem érti szerény rendelésemet: „Kérek két kávét!”, holott a számot kezemmel is mutattam… A felvidéki Somorja város német tulajdonú (!) cipőboltjából kirúgták azt az eladót, aki magyar vevőkkel magyarul beszélt. A csángó születésű, tehát magyar származású és anyanyelvű bákói papnövendékekbe a közelmúltban is azt sulykolták szemináriumi tanáraik, papok, akik szintén csángók (!), hogy „a magyar az ördög nyelve”.
Eszerint a környéken némelyek nyelvünkben látják ellenségüket?
Miért? A Magyar Tudós Társaságot – Akadémiánk elődjét – azért alapította gróf Széchenyi István birtokai egyévi jövedelméből (1825), hogy a német és a latin helyett a magyar váljék a honi tudomány nyelvévé, hogy lehessen „a magyar nyelvet s a tudományt magyar nyelven mívelni”. Örökösei ma visszakérhetnék a hatvanezer súlyos ezüstforintot, mert a tudományos dolgozatokat ma leginkább angolul kérik? Mi több, az akadémiai nyelvtudósok által alkotott, majd tananyaggá alakított magyar nyelvtan az iskolákban a legutáltabb tantárgy lett, és ebben a diákok egyetértenek tanáraikkal! Néhány százaléknyi eltéréssel felmérések sora állítja ezt.
Nyelvünk üldöztetésének oka a benne rejlő gondolkodási előny. Ahogy Bolyai Farkas írta nyelvünkről: „mathesisi s muzsikai lélekkel alkotott, vég nélkül tökélyesíthető”. Fia, János, a legnagyobb magyar tudós, hasonlóképpen vélekedett, és munkálkodott is a magyar nyelv „tökélyesítésén”. A magyart „primigena nyelvnek” tartotta, amely önmagából keletkezett, és így gyökszavai nem vezethetők vissza külső forrásokra. A kor két költőóriása, akik emellett akadémikusok is valának: Arany és Vörösmarty ugyanígy gondolta. Mélyebb nyelvtanozás helyett csak összefoglaljuk, hogy a magyar tehetség alapja a 2305 szógyök és a közel 500 toldalék egyszerű, áttekinthető fogalomalkotási rendje, aminek szótermő képessége úgyszólván kimeríthetetlen. Másként nézve: megszámlálhatatlan összefüggést világít meg. A teljes szókincs és általa az összefüggések rendszerében élő roppant tudás minden magyarul tudó birtoka. Nálunk ugyanis nincsenek nyelvükben szegénynek születettek, csak önmagukat butává tévők. Tessék összehasonlítani iskolázatlan parasztok, iparosok, pásztorok beszédét némely városi úgynevezett értelmiségiekével!
Több mint érdekes, hogy René Descartes 1628-ban, Marin Mersenne szerzetes-matematikussal folytatott levelezésében kifejtette elképzelését az univerzális nyelvről, amit a nemzetközi érintkezés könnyítésén kívül a „helyes gondolkodás eszközének” szánt. Elsajátítása könnyű lett volna, akár a számolásé. E nyelvet toldalékolónak képzelte el, szótárában szótövekkel/gyökökkel valamint a toldalékokkal. Gyarmathy Sámuel, első nyelvtankönyvírónk, fölismerte, hogy a magyar „Pozsonytól Brassóig” egységes, a tájszólások nem változtatnak a nyelv alapszerkezetén, lényegén. Az Érsekújvár melletti faluban született költőt kiválóan értik a kovásznai székelyek. Sőt, anyanyelvünk azon szavait is értjük, amelyek mind közönségesen nem léteznek, csak éppen megfelelnek a nyelvünk szellemének. Laci fiam óvodás korában az elhervadt virágot punnyadtnak nevezte, s mindannyian értettük. A gyökrendnek és a nyelv szemléletességének egymást erősítő kölcsönhatása miatt nem bomlik a magyar nyelv úgy, mint a német, szláv és a többi. Köztük a finnugorok…
Az ellenfeleink soviniszta stratégái – ha tudnak a Bolyaiak meg Arany János nyelvén, ha nem – ezt zsigerileg sejtik.
A bennszülöttek is. Tán tizenöt éve gonosz csapás érte anyanyelvünket: az EU egyik ostoba szabványának szolgai átvétele. A magyar észjárás ugyanis mindig a lényegből indul ki, a téma legfontosabbjából. Beszédünk a szó első tagját, a lényegét hangsúlyozza, dalaink ereszkedő lejtésűek, táncaink szintúgy. Címzésnél az országtól, várostól, tehát a legnagyobb egységtől, névadásnál a családtól, keltezésénél az esztendőtől indulunk. Az új szabály tőrdöfés Nyelvédesanyánk szívébe, hiszen a dátumot így nyomják a bolti árukra: 08.01.2016. Ez a számsor nyelváruló, mert értelmetlen, olyan, mint amikor az mondják, hogy ez a tojóládaprojekt szuperbrend a szinglik felé… Olyan, mintha a magyar embernek 180 fokkal hátratekernék a fejét.
Ezért nem járt messze az igazságtól az a gyűlölködő alak sem, aki a magyart az ördög nyelvének nyilvánította. Nyelvünkben ugyanis valóban szellem él, mert nem egyszerűen a szavak és holmi szabályok halmaza. Sokkal több annál: szellem, világosságban élő szellem. Tudjuk, hogy a gonosz lélek is szellem, csak éppen 180 foknyira elfordult az igaztól, a széptől, a jótól.
A szerző író