A franciaországi elnökválasztás második fordulóját a centrista, de politikai-ideológiai szempontból szociálliberális Emmanuel Macron nyerte meg. A Nemzeti Front (Front National) jelöltje, Marine Le Pen a szavazatok 33,9 százalékával a második helyen végzett. Az elnökválasztás érdekessége, hogy az V. Köztársaság történetében igen magas (több mint 3,5 millió) volt az érvénytelenül leadott szavazatok száma. Másrészt a választópolgárok közel 25 százaléka nem vett részt az elnökválasztás második fordulójában, ami azt mutatja, hogy a francia társadalom kiábrándult a jelenlegi politikai elitből.
Macron győzelme három fő tényezővel magyarázható.
Sikerült maga mellé állítania a középosztály (főleg a 3000 eurónál magasabb havi jövedelemmel rendelkező társadalmi rétegek) mellett a bevándorlók jelentős részét. A szélsőjobboldali, nacionalista és EU-ellenes veszély miatt a jobboldali Köztársaságiak (UMP) és a baloldali szocialisták között létrejött az összefogás, amelynek során mindkét párt szavazói a mérsékelt és pragmatikus jelöltet támogatták, a radikális változtatásokat hangoztató Marine Le Pennel és a Nemzeti Fronttal szemben. Végül Macron számára komoly előnyt jelentett, hogy az európai integráció iránti elkötelezettsége miatt a vezető európai politikusok (Jean-Claude Juncker és Angela Merkel) már előre, maximális támogatásukról biztosították.
A Nemzeti Front veresége ellenére az elmúlt két évtized egyik legjobb választási eredményét érte el. Marine Le Pen pártja a második fordulóban több mint 10 millió szavazattal jelenleg a legnagyobb ellenzéki erő Franciaországban. Ugyanakkor a Front National és elnökjelöltjének megválasztási esélyeit nagymértékben rontotta a jobboldali Köztársaságiak és baloldali szocialisták közötti összefogás, amelynek célja Marine Le Pen megválasztásának megakadályozása volt.
A Nemzeti Front vezető politikusa hiába mondott le április 25-én a pártelnöki tisztségéről, és igyekezett kerülni a két választási forduló közötti kampányidőszakban Franciaország euróövezetből való rendezett és szabályozott kilépéséről korábban hangoztatott álláspontját, mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy a középosztály támogatását megszerezze. A pártnak nem sikerült megszabadulnia a francia és nemzetközi sajtóban gyakran hangoztatott vádaktól, melyek szerint antiszemita, rasszista, továbbá Európa-ellenes.
Az elnökválasztás nagy vesztese mégsem Marine Le Pen, hanem a hagyományos politikai erők, a Köztársaságiak és a francia szocialisták (PS). A Köztársaságiak jelöltjének, Francois Fillonnak rossz választási szereplésében szerepet játszott családtagjainak tisztázatlan parlamenti foglalkoztatása miatt múlt év végén kitört botrány, amely megtépázta a francia államfőválasztás korábbi fő esélyesének tekintélyét. A Köztársaságiak emellett nem tudták megszólítani és mozgósítani a középosztály szavazóit, akik közül sokan inkább a centrista jelöltre, Emmanuel Macronra szavaztak.
Másrészt a szavazás megmutatta, hogy a politikai baloldal is elvesztette korábbi befolyását, mivel államfőjelöltjük, Benoit Hamon, a jobboldali Francois Fillonhoz hasonlóan, be sem került a második fordulóba. A Szocialista Párt és Francois Hollande államfő támogatottsága az elmúlt időszakban mélypontot ért el, amely a Franciaországban végrehajtott terrortámadásokkal és a bevándorlással kapcsolatosan az ország nemzetbiztonságát érintő kihívásokkal magyarázható.
Az új köztársasági elnök számára gazdasági téren az egyik legfontosabb kérdést a munka törvénykönyvének megreformálása és a vállalatok társasági adójának, valamint adminisztratív terheinek csökkentése mellett Franciaország versenyképességének javítása jelenti. A belpolitikában Macron szorgalmazza a francia közélet megtisztítását és a korrupciógyanús ügyekben a határozottabb fellépést. A Fillon-ügy miatt Macron meg akarja tiltani, hogy a képviselők családtagjaikat alkalmazzák, illetve azok tanácsadók lehessenek. Végül európai uniós politikájában szorosan együtt kíván működni Németországgal és a többi tagállammal az integrációs szervezetet érintő globális kihívások (bevándorlás és terrorizmus) megoldása, továbbá az euróövezet tagországai számára közös költségvetés megteremtése és a gazdasági kormányzás megerősítése érdekében.
Jóllehet Emmanuel Macron fölényesen megnyerte az elnökválasztást, de a nemzetgyűlésben stabil parlamenti többségre lesz szükség ahhoz, hogy keresztülvigye reformtörekvéseit. Június 11-én és 18-án nemzetgyűlési választásokra kerül sor. Ennek során Macron En Marche! mozgalmának meg kell szereznie nemcsak a Szocialista Párt jobbszárnyának, hanem a Köztársaságiak baloldali szárnyának támogatását is, ami nem ígérkezik egyszerű feladatnak.
A szerző tudományos főmunkatárs, Budapesti Gazdasági Egyetem