Még a francia elnökválasztások második fordulója előtti, Marine Le Pennel folytatott tévévitán figyeltem Emmanuel Macront. Annyi liberális közhelyet, mint amennyi a műsorban elhangzott tőle, valóban nagy teljesítmény összehordani. De ezt kiválóan tette. Mint valami tehetséges, jófejű diákot, aki töviről hegyire bemagolta a tételeket, nem lehetett kizökkenteni mondandójából. Ha összevetjük az öt évvel ezelőtti párbajjal, amelyben Francois Hollande és Nicolas Sarkozy csapott össze, ott legalább volt érzelem, hevület, Hollande részéről sok baloldali szósszal leöntve, de mégis személyiségek küzdöttek. Aztán megnézhetjük, hogy mit művelt a szocialista vezető pártjával, amely történelmi szakadékban vergődik, sokan kétlik, hogy valaha ki tud mászni a mély gödörből.
A francia elnöki mandátum sorsa már korábban eldőlt, tulajdonképpen ezt a tiszteletkört még le kellett futnia Macronnak. A franciák hajlamosak arra, ha valakit megválasztanak elnöknek, annak majdnem teljhatalmat biztosítanak. Olyannyira erős volt a szándék, hogy megszabaduljanak a korábbi meghatározó pártoktól, hogy egy egyesztendős mozgalmat segítettek hatalomra. Adjuk meg a tiszteletet a francia választóknak, ők döntöttek így, hogy elég volt az eddigi tohonya politikából, ők újjal kísérleteznek. Emmanuel Macron elnökségéhez még a nemzetgyűlés abszolút többségét is megszerezte. Ez így teljes, az új államfőt tervei megvalósításában ne gátolja parlamenti egyeztetések kényszere. Hiába drukkoltunk azért, hogy a mérsékelt jobboldal legalább a nemzetgyűlési választásokon arasson sikert, a franciáknak rossz emlékeik vannak a „társbérlet” korszakából, amikor eltérő politikai színezetű elnök és kormányfő volt hatalmon, nyögvenyelősen mentek a dolgok. Hát akkor csinálja Macron.
A hetvenes évek végén, Giscard d’Estaing elnöksége alatt volt egy kísérlet arra, hogy Franciaországot középről irányítsák, de erre sem emlékeznek szívesen a franciák, hiszen azóta mindig a bal- vagy jobboldalt juttatták hatalomra. Most majd elválik, hogy a Macron-féle trükköt hajlandók lesznek-e lenyelni. Az elnök és kormánya centrista, legalábbis ez a látszat. Az immár második kabinetjében is megtalálható néhány, korábban jobboldali nézeteket valló áruló, így a miniszterelnök Édouard Philippe, továbbá baloldali centrista pártból jött, időben kapcsoló szocialisták és számos civil. Ezzel azt kell jelképezni, hogy a francia társadalom minden szelete szerepel a kabinetben. De a valódi hatalom az elnök kezében összpontosul, a kormány csak kirakat, a folyó ügyek intézésére szolgál.
A valódi hatalmat a „cég” gyakorolja. Még Sarkozy idejéből származik ez a megfogalmazás. Az elnök „belső testőrsége” – a Figaro francia napilap értesülései szerint – négy főből áll. Az első helyen természetesen a feleség, Brigitte van, akinek párja minden percéről tudnia kell. Őt követi a három muskétás, akik a nap bármely időszakában készen állnak arra, hogy tanácsaikkal segítsék Franciaország legfiatalabb elnökét, igaz, korban inkább alatta vannak: Ismaël Emelien 30, Stéphane Séjourné 32 és Sylvain Fort 45 éves. Ők a feltétel nélküli tanácsadók, akik szinte minden államfői döntésben hallatják szavukat. Mindannyian sokdiplomások, talán túlképzettek is, mint a főnökük, és baloldalra húz a szívük. Amivel viszont nem rendelkeznek, az a tapasztalat, a politikához szükséges előrelátás, a ravaszság, a dörzsöltség. Lehet-e a harmincas nemzedékre hagyni egy egész ország sorsát? Majd most meglátjuk. Ezek az emberek Macron ismeretségi köréből, a Rothschild-bankháznál töltött évek idejéből, majd a gazdasági miniszteri korszakából kerülnek ki. Ha tágítjuk a tanácsadói kört, akkor is azt látjuk, hogy harmincéves korban járnak, egy-két idősebb van köztük, de Macron segítői közt találunk egy 27 éves írót is.
Macronnak eddig kétségtelenül minden bejött, valahol nagyon jól kitalálták. Mozgalma, amelyre fél évvel korábban senki sem tett volna fel egy garast sem, a Lendületben a Köztársaság, az LREM többséget birtokol a nemzetgyűlésben, még a szövetséges Modem centrista tömörülés nélkül is. Új, fiatal, jóképű elnöke van Franciaországnak, aki zömében új képviselőkre támaszkodhat. Sikerült teljesen átakítania a politikai palettát, a jobbközép mérsékelt tömörülés is képviselteti magát a nemzetgyűlésben, de korántsem akkora mértékben, hogy Macronnak gondot jelentene. Sőt, belső csata folyik a jobboldalon a Macron-hívők és az együttműködést ellenzők közt. A Lendületben a Köztársaság képviselői közt is felmerül a politikai tapasztalatlanság, hiszen több mint felük most először ízlelheti meg a honatyai létet. De nekik nem is ez a fő feladatuk, az önálló politizálás, csupán szavazzák meg az elnök és a kormány törvényjavaslatait.
Melyek ezek közül a legfontosabbak? A legfőbb a munkaerőpiaci reform. A tavaly elfogadott munkatörvénykönyv-módosítás Macron szerint nem hozta meg a várt eredményt, és ezért tovább kívánja lazítani a munkajogot, mégpedig a vállalatok előnyére. Közgazdászként fixa ideája, hogy így lehet kimozdítani a francia gazdaságot az egy helyben járásból. Az elnöknek még gazdasági miniszterként volt tapasztalata arról, hogy milyen társadalmi elégedetlenséget vált ki a munkajog babrálása. A tervek szerint az ősz elején rá kellene bólintania a parlamentnek az új törvényre. A kérdés csak az: a szakszervezetek hajlandók-e elfogadni, hogy az ország gazdaságát csak a dolgozók jogainak csorbításával lehet fejlődési pályára állítani? A nyári tárgyalások tucatjain próbálnak egyeztetni a szakszervezetek és a munkaügyi minisztérium között, hogy legalább a nagyobb tüntetéseket elkerüljék. A másik mutatvány, amelyre az ősz folyamán az elnök készül, a két éve elrendelt, a terrorizmus ellen bevezetett rendkívüli állapot feloldása. Macron ezt úgy akarja megszüntetni, hogy gyakorlatilag átviszi törvényekbe a rendkívüli szabályozást, különleges jogköröket biztosítva a hatóságoknak. A terroristaellenes törvény következtében túl sok felhatalmazást kapnak a különböző titkosszolgálatok – ezt már előre jelzik a bírálók.
Már kész a kormány első reformcsomagja, amely nagyobb tisztességet akar bevezetni a politikai életben. Ez azonban igencsak felkavarta a koalíciót: a centrista párt vezetője, Francois Bayrou korábbi igazságügy-miniszter is – aki ugyancsak régi bútordarab – érintett volt valami sundám-bundám ügyben és távoznia kellett a Philippe-kabinetből. És vele együtt még három miniszter mondott le, ők ugyanis rokonokat foglalkoztattak parlamenti asszisztensként. Ez a volt nemzetgyűlés tagjainak mintegy harmadánál felmerül, nemcsak Francois Fillon, a jobbközép volt elnökjelöltje esetében. Talán jobb lenne, ha a nagy moralizáló Macron magán kezdené a vizsgálatot. Tavaly januárban gazdasági miniszterként mindenféle engedély nélkül partit szervezett – 380 ezer eurós költséggel – egy Las Vegas-i infókiállításon, amelynek költségét az állam állta. Ellene is vizsgálatot kezd az ügyészség, csak felmerül a kérdés, miért nem tette meg ezt három hónapja, mert most a nyomozást, amíg Macron az elnök, fel kell függeszteni. Mily furcsa, Fillon ellen viszont azonnal intézkedtek.
Új fiú, majd megtanulja a járást – mondták Macronról az uniós csúcsot megelőzően. Azért az mégsem illik, hogy mielőtt találkozott volna a visegrádi négyekkel, előzetesen mindenféle retorziókkal fenyegette meg azokat az országokat, amelyek nem kérnek a migránskvótából. Meg nagyképűen kioktatni ugyanezeket arról, hogy nem nagyáruházban vannak, ahol kedvükre válogathatnak a polcokról. A boltban fizetni kell a kiválasztott áruért, és mi már kifizettük az értékét, úgyhogy nem kellene zsarolni a másikat, mert épp ebből nem kérünk. A visegrádiak ezt elmondták Emmanuel Macronnak a találkozójukon. Új fiú még, gyorsan jár esze, szinte bármit képes megtanulni.