Bástya elvtársnőt már nem is akarják zaklatni? – írhatná bele egy mai filmszatíra forgatókönyvébe Bacsó Péter. A liberális álomvilágban élő elitet immár hetek óta egy globálisan gerjesztett virtuális balhé tartja lázban, amely egyszerre ad módot egy kis bújtatott genderharcra és szakmai leszámolásra, s addig sem kell olyan kínos problémákkal foglalkozni, hogy a nem létező Soros-terv egy vagy két generáció után vezet-e kevert európai lakossághoz, s ez milyen hatással lesz a kontinentális antiszemitizmus-mutatóra.
Ehhez képest mellékes, hogy a lincselés közepette a fennkölt liberálisok mellékesen a jogállami vívmányokat is lazán a sutba vágják. El kellene nekik hinnem, hogy mindeddig fogalmuk sem volt a hollywoodi sztárkultusz eredendően erkölcstelen voltáról, s a szereposztó dívány kifejezést sem hallották még soha, bár ezt nemzedékről nemzedékre örökíti át a kollektív tudat. Aki pedig szerényen felveti, hogy többnyire anonim, olykor több évtizedes zaklatott emlékeket felidéző hölgyek és urak bemondására alapozni bárkinek a meghurcolását mégiscsak a középkori boszorkányperek logikájára hajaz, az hamar megkapja, hogy áldozathibáztató. Már ott tartunk, hogy a hisztéria hevében többen úgy vélik: a szexuális zaklatás vétke soha ne évüljön el, vagyis egy kalap alá vennék a háborús bűnökkel. A rágalmazásnak nem követelnek efféle különleges elbírálást.
Amikor a jogállam lebontásának veszélyét emlegettem, szó szerint gondoltam. Az európai kultúra a Biblia mellett elsősorban a római jogra épül, s abban olyan alapvetések szerepelnek, mint az ártatlanság vélelme, vagy az, hogy a bűnösséget kell bizonyítani, nem pedig az ártatlanságot. Ha ezeket az elveket feladjuk, tényleg semmi kifogásunk nem lehet például a saría ellen. Liberális értelmiségünk, amely alól kicsúszott a talaj, mert elfordult alattuk a Föld, negyedszázadon át a jogállammal kelt és feküdt, de végső kétségbeesésében már ezt is feladni látszik.
És nemcsak azért, mert a folyamatos jogkiterjesztés mániájának egyik fő ellensége a tételes jog. Úgy gondolják, lyukat lehet beszélni a természet hasába. Ha nem szavaznak rájuk elegen, akkor máris rossz rendszer a demokrácia, meg kell változtatni a választási rendszert. Ahogy a kommunista vezérek meg akarták változtatni a folyók irányát, ők megváltoztatnák a nemek rendszerét – előbb a nyelv, majd a mindennapok megerőszakolásával. Nem az ő világmegváltó eszméiket segíti a jogállam? Nosza, nyilvánítsuk idejétmúltnak magával a nemzetállammal együtt: próbáljuk feloldani valami homályos internacionalizmusban, orwelli világállamba növesztett globalizmusban.
A jogállami elvek liberális feladása oda vezet, hogy a világfaluban is „a falu szája” lesz az úr. Ennek megvan az eszköze is: az átláthatatlan, sokféleképpen manipuláló Facebook, a maga látszólagos anonimitásával, a gyávák csataterével. Nem kell már nehézkes bíróság, igazságszolgáltatás ahhoz, hogy megszülessen a kívánt ítélet. Rendelkezésre áll hangulatkeltés, hashtag, nyomásgyakorlás, bojkottfenyegetés.
Úgy lehet leszámolni egy szakmai vagy politikai ellenféllel, hogy a támadó kiléte homályban marad: a karaktergyilkosság megteszi a magáét, a rágalmazót még perelni sem lehet.
Ritka az olyan eset, ha mégis. Az ellenzéki hecclap kamerása bement egy kormánypárti politikai fórumra, viselkedésével botrányt csinált, kivezették, ő pedig feljelentette a rendezőket. Azt állította, akadályozták a munkavégzésében. A jogállam azonban a rendezők mellé állt, s a kamerásnak most rágalmazásért kell a vádlottak padján védekeznie. A liberális közönség pedig hörög, bosszút emleget. Nem segít semmi hashtag. Szokniuk kell a jogállamot.
Ennyire persze nem egyszerű a képlet. Az ellenzéki hecclap kamerása ugyanis hölgy, a rendező meg férfi. Ilyenkor a liberális fénytörésben az eset mindig kap egy kis szexista bukét. Ha liberális sajtómunkásnő kerül konfliktusba, akkor ő a gyengébbik nem, akinek többletjogai vannak – ellenben ha illiberális kamerásnő teszi ki a lábát egy illegális migráns elé, akkor értelemszerűen fiúsítva van, s jogos az autodafé. Itt is, ott is beleavatkoztak az eseményekbe, ahelyett, hogy szerényen és visszafogottan tudósítottak volna róluk, csak egyik helyen az áldozat egy migráns, a másikon meg egy kormánypárti politikus. S máris itt a szokott és unt kettős mérce: a liberális előítélet magasabb rendű, mint a kevésbé liberális.
Merthogy a liberális harcos akkor van elemében, ha az előítéletek terepén csatázhat. Szándékosan nem írom le a liberális hecclap nevét, de hadd idézzem meg a legutóbbi tematizálási akciójukat. Az orgánumnál dolgozik Soros György dicsőségére a haza legcinikusabb újságírója, aki ifjan minden tabut áthágó botrányhonlapot üzemeltetett, többek között internetes zsidóhatározóval, melyen a liberális publikum egyetértően kuncogott, mert egy elkényeztetett zsidó úri gyereknek ezt is szabad.
Nos, ez a derék sajtómunkás élemedett korára odáig jutott, hogy a katalán elszakadási törekvések kapcsán eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha Budapest ki szeretne válni Magyarországból? S hogy ez nemcsak agyament publicisztika, bizonyítja, hogy jogi szakértőket is megkeresett. Jó brüsszellitaként persze ütheti a katalánokat, de ők mégiscsak egy önálló identitású nép, bárhogy is védelmezi Juncker nyomában az uniós status quót. Csakhogy a párhuzam – a budapesti enklávé Lesotho mintájára, amelyet Dél-Afrika vesz körül – annyiban sántít, hogy nincsenek külön „budapestiek” és „magyarok”.
Pontosabban a szerző képzeletvilágában mégiscsak vannak – még külön Újlipótvárost is emlegeti. Megint az összekacsintás, a szokott „ellenállhatatlan” humor; de mégiscsak az a gondolatkísérlet van itt bevezetve, hogy a „jól szavazó” Budapest váljon le a „rosszul szavazó” „Csonkamagyarországról” (melynek fővárosa legyen Őcsény vagy Felcsút), s legyen ez még egy csipetnyi zsidó szeparatizmussal is megbolondítva, hogy az a bizonyos antiszemita-mutató is meglóduljon. Mindezt annak kapcsán, hogy a katalánok szeretnék katalán államiságban élni az életüket.
Nem kétséges, hogy egy erőteljes, magabiztos jogállamnak ilyenkor lépnie kell. Például ha alkotmányos egységét ilyen alattomos módon kikezdik.
Ha a helytelenül viselkedőket a Tisztelt Házból ki lehet tiltani fél évre a Hvg.hu-tól az Echo TV-ig, fél évre le kellene kapcsolni az alkotmányellenes honlapokat is – akárhogy lázadoznak is a liberálisok a jogállam ellen.