Sajátságos, ahogy Brüsszelben elképzelik a jogállamiságot. Ez legplasztikusabban a felsőoktatási törvény módosítása miatt ellenünk indított hadjáratban mutatkozik meg. Először az volt a bajuk a törvénnyel, hogy szerintük a Soros-egyetemre szabták, most már éppen az, hogy nem a spekuláns által működtetett intézményre van fazonírozva.
Legalábbis az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság tekintélyt követelő tagjainak véleményéből ez olvasható ki. Hisz mi volt a vád a csőlátású neoliberális berkekben? Hogy hiába érint huszonnyolc külföldi egyetemet, s ezen belül a CEU-n kívül még egy másik egyesült államokbeli intézményt, ez kizárólag a Soros-féle iskola ellehetetlenítése céljából született.
Most viszont az a magyar kormányzat megbocsáthatatlan bűne a semmilyen jogkörrel fel nem ruházott Velencei Bizottság szerint, hogy nem akar kivételezni a Soros-gárdával. Magyarán arra akarnak rábírni bennünket, hogy a törvény paragrafusai ne vonatkozzanak a pénzmogul intézményére, illetve más, kivételes elbánásban részesüljön.
Egyértelmű: a kettős mérce törvénybe iktatását várnák el.
Innen már csak egy lépés, hogy egy kimondottan Soros Györggyel és álcivil NGO-ival foglalkozó pozitív diszkriminációs törvény meghozatalát kérjék számon rajtunk. Ez volna a lex Soros. Kodifikálná, hogy a brüsszeli kegyencbürót markában tartó aggastyán minden jogszabályon felül áll, s azt is meghatározná, milyen törvények mely passzusai alól kapnának felmentést csicskaszervezetei.
Végül is nem lenne idegen a XX. századi rossz emlékű tradícióktól ez a brüsszeli politikai bizottság által kierőszakolt jogi aktus. A Szovjetunió hadserege és az MDP, majd az MSZMP voltak azok, amikre nálunk nem vonatkoztak a hatályos jogszabályok. Soros forradalmi baloldali, ’68-as nosztalgiás ideológiája tökéletesen belesimul ezekbe a pártállami hagyományokba.
Úgy is fogalmazhatunk: Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárásokat foganatosít a szovjet utáni újabb, európainak hívott unió, a multimilliárdossal szemben viszont kivételezettségi eljárást tart szükségesnek, aminek része volna eme hézagpótló jogszabály. Ha pedig nem teszünk eleget a spekuláns frontharcos brigádjaival szembeni pozitív diszkrimináció követelményének, újabb drákói kivételezettségszegési eljárásokat vonnánk a fejünkre.
A Soros-féle kivételes törvény 1. cikkelye az volna: az országokat tönkretevő, megöregecskedett álfilantróppal szemben mindig kötelező Magyarországon a kényeztető elbánás, pozitív megkülönböztetés. A 2. cikkely: amennyiben ez mégsem történik meg, automatikusan az egyes cikkelynek kell érvénybe lépnie.
Nem kell távoli korokba utaznunk vissza az időben analógiákért. Milyen különlegesen kivételes eljárásban részesítettek minket alig több mint tíz esztendővel ezelőtt. 2005–2006 tájékán azonban még előzékeny bánásmód vonatkozott a hivatalban lévő kabinetre. Olyannyira szemérmesek voltak, hogy a magyar állam rémisztő államháztartási-gazdasági adatait nem is hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Joaquín Almunia.
Nem, nem és nem – kötötték meg magukat, ők bizony nem hajlandók befolyásolni az országgyűlési választásokat. Így megszegve az uniós előírásokat, elfedték a valóságot, s az igazságnak nemcsak hogy nem bontották ki minden részletét, de morzsákat sem szórtak a lenézett magyar közvélemény elé. Sőt, odáig mentek a kíméletességben, hogy példátlan módon a magyar konvergenciaprogram benyújtását is elhalasztották – szintén a parlamenti választások utánra.
Vajon megismétlődhetne ez a tapintat, a befolyásolásnak még a látszatát is mesze elkerülő hozzáállás az unió és kapcsolt intézményei részéről? Attól tartunk, nem. Ennek a politikailag hiperkorrekt eljárásnak ugyanis volt egy apró-pici szépséghibája: a Gyurcsány Ferenc vezette neoliberális koalíció volt hatalmon. Mindennek tetejébe az IMF is úgy intézte, hogy a következő magyar kormánynak kelljen visszafizetnie az MSZP–SZDSZ-kabinet által felvett gigahitelt 2010 után. Majd széttárták a karjukat és magukat lejáratva, alkalmatlan hülyét játszva azt hazudták, hogy nem tudták, mikor van Magyarországon a voksolás.
Az EU és liberális kinövései azonban pontosan tisztában vannak azzal, hogy jövő tavasszal tartják nálunk a parlamenti választást. Ezért aztán minden inkorrekt segítséget megadnak a szivárványellenzéki koalíciónak most is, s minden lehetséges módon megkísérlik elgáncsolni a Világ globalistái, egyesüljetek! retrókommunista jelmondat útjában álló jobbközép magyar vezetést és az őket támogató milliókat.
Egyetlen szótag módosítással egy új KGST körvonalazódik: a Kölcsönös Garázdasági Segítség Tanácsa. Azonban az idő lassan elszivárog nekik is, hisz nemcsak nálunk rendeznek választást, hanem előbb-utóbb az egész kontinensen. A felmérésekből úgy tűnik, a nép sok helyen már választott: a neoliberális halálközeli élményparkot elutasítva, a nemzeti kibontakozás javára.