A dolog úgy kezdődött, hogy az EU legfőbb döntéshozó szervezete, a miniszterelnökök tanácsa kimondta, hogy nem lehet menekülteket kötelező jelleggel áttelepíteni egyik tagállamból a másikba. Majd bürokratikus eszközökkel, trükkök százaival mégis hoztak egy olyan intézkedést, amely kötelezővé teszi más tagországokból áthelyezett bevándorlók befogadását. Természetesen korlátlanul, mert ugye nem hisszük el a magyar liberálisok hazugságait sem? Az elmúlt évtizedek nyugat-európai tapasztalatai alapján ez azt jelenti, hogy ezek a muszlim emberek örökre nálunk maradnak, jön utánuk később a családjuk is (családegyesítéskor tíz-húsz ember).
Beilleszkedni soha nem fognak, párhuzamos társadalmat alakítanak ki, és szinte mindegyikük a szociális ellátórendszerünkön fog élősködni élete végéig. A természetes szaporulatuk következtében számuk generációnként meg fog háromszorozódni a további idetelepítettek nélkül is. Saját negyedeket fognak kialakítani, ahol a magyar állam fennhatósága és joghatósága megszűnik. Terroristákat fognak rejtegetni maguk között. Minden eszközzel elősegítik majd az iszlám terjedését.
Ez a valóság, mindenki tudja, az is, aki tagadja. Nyugat-Európában totális kudarc az integráció, és ezt már ők is pontosan tudják, csak gyávák nyilvánosan elismerni.
Arról nem is beszélve, hogy jogi értelemben a betelepítési kvóta teljes nonszensz. Akit ugyanis be akarnak telepíteni valahová, azt ki is kell telepíteni valahonnan. Vagyis ez egyúttal egy kötelező kitelepítési kvóta is, amelynek alanyai egyelőre „menekültek”, de ezen logika alapján semmi jogi akadálya nincs az EU-ban annak, hogy embereket bármilyen indokkal bárhonnan bárhová áttelepítsenek, hiszen az EU egyébként a „menekülteket” jelen állás szerint gyakorlatilag az állampolgáraival azonos státusúnak ismeri el.
A lakhelyüket is szabadon megválaszthatják, hiszen szabadon bejöhetnek az unióba. Ráadásul az EU elvárja a befogadó országoktól, hogy olyan színvonalon lássák el a menekülteket, mint a magországokban, valamint ugyanúgy ne korlátozzák őket semmiben, mint Nyugaton. A ránk erőltetett „menekültek” olyan jogvédelemre számíthatnak az EU-tól a magyar hatóságokkal szemben, mintha nyugati állampolgárok lennének. Bizonyos idő után kötelezően állampolgárságot kell majd adnunk nekik, de legkésőbb a gyermekeiknek.
Tehát még egyszer: a nyugati liberális demokráciák befogadtak, illetve behívtak magukhoz több millió gazdasági bevándorlót, majd azok egy jelentős részét más országokba akarják telepíteni, akik azokat nem akarják befogadni. Az Európai Unióba belépő államok valóban lemondtak ugyan a szuverenitásuk egy részéről és átruházták azt az EU bizonyos szervezeteire, de azt biztosan nem értették bele ebbe, hogy Európán kívüli embereket is be lehet majd telepíteni hozzájuk mások döntése és szabályai alapján.
Az állami szuverenitásról nem lehet végleg lemondani, egy szövetségi rendszerbe be lehet lépni, de az alapvető jogairól egy állam ilyenkor sem mond le. Egy állam nem állam többé, ha nem döntheti el, hogy kinek adja meg az állampolgári jogokat vagy az azzal gyakorlatilag azonos státust.
Ha az Európai Bíróság kimondja, hogy a harmadrendű jogszabállyal az államok legalapvetőbb jogait is meg lehet szüntetni, akkor gyakorlatilag az EU megszűnését és protektorátussá történő átalakítását mondja ki. Ez nemcsak a visegrádi négyek számára egyértelmű, hanem mindenki más számára is, akit nem vakít el a kulturális és ideológiai imperializmusba csomagolt rövid távú nagyvállalati és pénzügyi érdekek által vezérelt agymosás. Ha az EU szabadon telepíthet be embereket Magyarországra, akkor onnantól kezdve mindent megtehet. Ha ezt hagyjuk, Magyarország megszűnik, először csak jogilag, aztán majd formálisan is, de pillanatok alatt.
A betelepítési kvóta ügyében a közép-európai országok a végsőkig el fognak menni, mert pontosan tudják, hogy az ő társadalmaik nem olyanok, mint a nyugatiak, nem fogják hagyni, hogy leszalámizzák őket. Védekezni fognak, végül pedig népmozgalmak fogják megakadályozni az erőszakos betelepítést. Felelős hatalomnak meg kell előznie, hogy ilyen helyzet kialakuljon, akár azon az áron is, hogy a hatalmával és erejével visszaélő szövetségi rendszerből, annak reformálhatatlansága esetén kilép és új kialakításába kezd.
A szerző szociológus