A múlt agresszív és mindenféle mértéktartást nélkülöző újraértelmezésének hóbortja az egyetemek irodalmi és társadalomtudományi tanszékeiről, valamint a liberális „értelmiség” múltértelmező publicisztikáiból kiköltözött az utcára, ahol a könyvégetést egyelőre még a szobordöntögetés előzi meg. Azt, hogy a könyvégetés után mi szokott következni, mindenki tudja, aki nem önmegvalósítás-tudományos liberalizmus szakon szerzett bölcsészdiplomát.
A frusztrált, nemi identitás nélküli, munkaképtelen liberális bagázs nekiállt kirobbantani a világforradalmat. „Ez a jövő már volt egyszer”, csak akkor – Marx elvtárs jóslatával ellentétben – nem a föld legfejlettebb országaiban, hanem Oroszországban robbant ki az elnyomott perverzek (bocsánat, proletárok) forradalma, okozva százmilliók halálát és mérhetetlen emberi szenvedést. De minden jövő eljön egyszer, és Marx kései követői most tényleg a világ gazdaságilag legfejlettebb államaiban és haldokló társadalmaiban látnak hozzá végtelenül egyszerű gondolataik valósággá erőszakolásának.
A fehér ember meghatározó történelmi szerepe, amelyet értelemszerűen nem hatott át a később feltalált kultúrmarxizmus és emberjogi liberalizmus az idő retrográd természete folytán, tele van olyasmikkel, amelyek nem tetszenek az antifasiszta progressziónak. Tulajdonképpen tényleg felháborító, hogy egyetlen büszke homoszexuális sem volt a függetlenségi nyilatkozat aláírói közt, sőt egyetlen fehér férfi és női író sem tudta előre, hogy néhány száz év múlva transzgender fekete karakter nélkül nem adnak ki könyvet. Matematikakönyvet se.
Minden tragédiát komédiává tesz az ostobaság és a gonoszság, jelen esetben az, hogy a charlottesville-i erőszak résztvevői semmit sem tudnak a saját történelmükről. Az északiak nem akarták felszabadítani a rabszolgákat, csupán kifosztani és tönkretenni a déli gazdagokat. A feketék helyzete pedig jelentősen romlott a rabszolga-felszabadítás következtében, többek között azért, mert az északiak csak azt ígérték meg, hogy majd a déliek szeretik meg hirtelen a feketéket. Ezt be is tartották, ők maguk továbbra is lankadatlanul utálták őket.
A dolog mérhetetlenül abszurd, de már ölnek miatta, és ne legyen kétségünk afelől, hogy a vigyázó szemeiket mindig is a nyugati progresszió tünetképződéseire vető honi mániákusok hordája már listázza a szobrokat és könyveket, amelyeket Kunhalmi Ágnes népfronti kormánya első jobbító intézkedésként eltüntetne a kultúránkból. Ahogy a dolgok jelenleg állnak, esetleg azokkal együtt, akik el is olvasták ezeket a könyveket.
De a viccet remélhetőleg félretéve (persze Kunhalmival nem vicceltem, mert a budapesti szocialisták őt is el tudják képzelni), tényleg kezdik belehergelni magukat a fizikai erőszakba. Az Antifa csak annyiban különbözik az SA-tól, hogy ez utóbbi tagjai bizonyosan nem voltak felmentve testnevelésből, mielőtt Molotov-koktél-dobálással kezdték felépíteni a karrierjüket és a karizmaikat a szocialista forradalomban. A kérdés csak az, hogy a forradalom bírja-e a néptömegek támogatását. A néptömeg ugyanis – figyelemre méltó mértéktartásról téve tanúbizonyságot –, a szezonvégi leárazások iránt érdeklődik, viszont teljesen hidegen hagyja, hogy százötven évvel korábban egy ember, akire nem emlékszik az iskolából egy háborúban, amelyről nem hallott, miért és melyik oldalon harcolt. Viszont szeretne élve hazaérni a bevásárlásból.
Az emberek azt szeretnék, ha végre nyugalom lenne, és azt gondolják, hogy az állam dolga ennek a néhány százaléknyi krakélernek a kordában tartása. Amerikában majdnem négyszázmillió kézifegyver van a lakosságnál, ha ők összevesznek, a természetes szelekció a városi gerillaharc túlélésére fog kihegyeződni, nálunk meg arra, hogy hogyan pótoljuk az eltűnő egyik szuperhatalmat.
Az osztályharc fokozódik, Lenint és Sztálint pár szinttel feljebb hozták a pokolban, hátha újra szükség lesz rájuk. Nem a konzervatívok, nem a normalitás hívei akarnak mindent felforgatni és újratervezni, hanem a liberálisok, a progresszívok, a haladók. Valamit kezdenie kell ezekkel minden társadalom normális többségének, mert a liberálisok láthatólag nem félnek kinyilvánítani, hogy készek elmenni a végsőkig.
Tapasztalatból tudom, hogy a Lenin összes nagyon rosszul ég, viszont rettenetesen büdös. Bizonyosan környezetszennyező is. De a hozzá hasonló elmebetegek tanításai láthatólag újra és újra felbukkannak a történelemben. Nem kellene hagyni, hogy egy könyvet (se) olvasó, együgyű emberek újra belerángassanak minket egy totális őrületbe. (Ugyanitt Lukács György- és Heller Ágnes-kötetek ingyen elvihetők.)
A szerző szociológus