Az Európai Bizottság minapi döntése szerint Írország indokolatlan adóelőnyt nyújtott az Apple amerikai cégnek, aminek összege a 13 milliárd eurót is elérheti. Írországnak vissza kell fizettetnie a jogellenes támogatást. Margrethe Vestager, az EU versenypolitikáért felelős biztosának álláspontja szerint a tagállamok nem adhatnak adókedvezményt szelektíven kiválasztott vállalkozásoknak – ez az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok szerint jogellenes. A bizottság által elvégzett vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy Írország jogellenes adóelőnyt nyújtott az Apple-nek, így az sok évig más vállalkozásoknál lényegesen kevesebb adót fizetett.
Az amerikai pénzügyminiszter fenyegetésnek titulálta a bizottság Apple elleni döntését, amely alááshatja a külföldi befektetéseket és az üzleti hangulatot Európában. Az Egyesült Államok kormánya már nem először vádolta meg az Európai Bizottságot, hogy módszeresen az amerikai cégeket veszi célba. Nem győzte az elszabadult indulatokat nyugtatgatni Amerikában Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász új szerepkörében, mint Hillary Clinton kampányának gazdasági tanácsadója, aki az Apple-t ennek kapcsán egy nyilatkozatában tisztességtelennek, az óriáscég vezetőjét, Tim Cookot pedig felelőtlennek minősítette.
Azért nem árt az óvatosság a jövőt tekintve: ugyanígy fog vélekedni a kampány után is a Columbia Egyetem professzora, ha Hillary Clinton nyeri meg a választásokat? Félek, aligha. A szirének éneke is felcsendült, élükön Theresa May brit miniszterelnökkel, aki a büntetés kapcsán nem átallott nyilvánosan teljes adómentességet ajánlani az Apple-nek arra az esetre, ha Írországból Angliába tenné át a székhelyét.
Az Oxfam America segélyszervezet idén áprilisban nyilvánosságra hozott kimutatása szerint az ötven legnagyobb amerikai vállalat – köztük például a Walmart, az Apple vagy a General Electric – 2008 és 2014 között 1400 milliárd dollárt helyezett ki különféle adóparadicsomokba, hogy így csökkentse adófizetési kötelezettségeit. A segélyszervezet honlapján arra buzdította az amerikaiakat: írják alá azt a petíciót, amely felszólítja a washingtoni kongresszust, hogy fogadjon el törvényt az adóelkerülést lehetővé tevő jogi kiskapuk bezárására annak érdekében, hogy a mindeddig adóparadicsomokba kivitt ezermilliárdokat inkább a szegénység leküzdésére és az Egyesült Államok infrastruktúrájának a megújítására kellene felhasználni, nem pedig adóparadicsomokban pihentetni.
De nem az Apple az első és egyetlen amerikai vállalat, amellyel szemben az Európai Bizottság megkérdőjelezte egy EU-tagország által nagy külföldi cégnek adott adókedvezmény jogszerűségét, amelyet azért kapott, hogy az adott országba csábítsák, hogy onnan szervezze, irányítsa üzleti tevékenységeit. Tavaly októberben az Európai Bizottság a Starbucks és Hollandia közötti megállapodásról mondta ki, hogy törvénytelen, arra kényszerítve ezzel a seattle-i bázisú kávéforgalmazó vállalkozást, hogy 32,7 millió dollárt fizessen vissza.
Az Európai Bizottság határozatában megállapította, hogy a vállalkozások – függetlenül attól, hogy kis- vagy nagyvállalkozások, illetve nemzeti vagy multinacionális vállalkozások-e – kötelesek megfizetni a méltányosan rájuk eső adóterhet. Hollandia fellebbezést nyújtott be e határozat ellen, így várhatóan legalább másfél év szükséges a végleges döntés megszületéséig.
Az Európai Bizottság 2016 januárjában jogellenesnek minősítette a belga többletnyereségadó-megállapítási rendszert.
A rendszer legalább 35, elsősorban uniós székhelyű multinacionális vállalatnak nyújtott kedvezményeket. E 35 multinacionális cég ezután kötelessé vált mintegy 700 millió eurót, a korábban meg nem fizetett adókat visszatéríteni Belgiumnak. A 2005-től alkalmazott belgiumi többletnyereségadó-megállapítási rendszer lehetővé tette, hogy bizonyos multinacionális vállalatcsoportok feltételes adómegállapítások alapján a szokásosnál lényegesen kevesebbet adózzanak Belgiumban. A rendszer 50–90 százalékkal csökkentette a vállalatok társaságiadó-alapját. A bizottság vizsgálata rámutatott, hogy a rendszer ellentmond az uniós állami támogatási szabályoknak.
Az Európai Bizottság részéről valóban új hang jelent meg és erősödött fel, ami azt kívánja jelezni a közvéleménynek, hogy az EU most már a multinacionális vállalkozásokat, mi több, az amerikai globális cégeket sem kíméli. De mielőtt bárki abba a hibába esne, hogy azt hinné, egy pillanat alatt minden megváltozott, hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy az eurokraták nehéztüzérsége – ha lehet, még nagyobb erővel – továbbra is az európai állampolgárok jogosítványait igyekszik csorbítani. Mindezt markánsan alátámasztja a kötelezettségszegési eljárások egyre növekvő száma. Ezek alapján egyértelmű, hogy egyáltalán nem csökkent az európai bürokraták vehemenciája az Erzsébet-kártya bevezetése, a rezsicsökkentési intézkedések, a közmunkaprogramok, a roma felzárkóztatási programok vagy a nyugdíjasoknak, illetve a devizahiteleseknek és a rászorultaknak nyújtott magyarországi támogatások ellen. Nem beszélve arról, hogy a bizottság az országnak járó uniós pénzek újbóli befagyasztásával fenyegeti és zsarolja a magyar kormányt.
A szerző közgazdász, egyetemi docens