A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) kezdeményezésére jármű- és gépipari beszállítói konferenciát szerveztek május 10-én azzal a céllal, hogy elősegítsék a beszállítói rendszer továbbfejlesztését és a magyar kisvállalkozások bekapcsolódását a nagy nemzetközi láncokba.
Fontos rögtön az elején megemlíteni, hogy egyetlen ágazat, a jármű- és gépipar rendezvényéről van szó, ami eleve meghatározza azt, hogy milyen magyar kisvállalkozások jöhetnek szóba beszállítóként: nyilván azok, amelyek maguk is ezen a területen dolgoznak. Másrészt azzal is tisztában kell lenni, hogy ez az ágazat Magyarországon tipikusan összeszerelő tevékenységet folytat, ami szintén behatárolja, hogy milyen tevékenységekkel kapcsolódhat be egy magyar kisvállalkozás. Továbbá az is fontos szempont, hogy a világpiaci ingadozásoknak erősen kitett ágazatról van szó, vagyis olyanról, amelynek termékei iránt gyorsan és gyakran változik a kereslet, aminek hatásai a beszállítóira is továbbgyűrűznek. De miért is van szüksége a nagy cégeknek a beszállítókra?
A válasz egyszerű. Ezek a cégek, éppen úgy, mint minden más cég, profitot maximalizálnak. Ennek egyik módszere a költségminimalizálás. A költségek csökkentését jelenti, ha egyes egyszerűbb tevékenységeket ki lehet szervezni, külső céggel lehet elvégeztetni. Így a nagy cégek figyelmüket a fontosabb dolgokra, például a folyamatos fejlesztésekre tudják összpontosítani. A beszállítók pedig elvégzik az egyszerűbb feladatokat a cégek számára olcsón, hatékonyan és megbízhatóan. Az elvárások magasak: a beszállítónak jó minőségben, a határidőket állandóan betartva kell végeznie a munkáját. A beszállítók és a nagy cégek természetesen nincsenek egy súlycsoportban, hiszen nagy és erős nemzetközi cégek tárgyalnak hozzájuk képest kicsi, világpiaci szempontból jelentéktelen magyar vállalatokkal. Ez a magyar cég számára nyilvánvalóan kiszolgáltatottságot jelent.
De kiszolgáltatottságot jelent a beszállítói rendszer az ország gazdaságának is, hiszen ha a nagyvállalat profit- vagy egyéb érdekből úgy dönt, hogy áttelepül egy másik országba, akkor dominószerűen dől össze az itt maradt beszállítói rendszer, mennek csődbe a korábbi beszállítók. Mindezen kockázatok ellenére persze előnyei is vannak a beszállítási lehetőségnek. Egyrészt nyilván léteznek olyan magyar, valószínűleg nem mikro- és kis-, hanem inkább közepes vállalatok, amelyek meg tudnak felelni a követelményeknek, és a beszállítás jó üzleti lehetőséget kínál számukra.
Másrészről a beszállítóvá válás miatt kénytelenek saját menedzsmentrendszerüket, módszereiket, folyamatszervezésüket továbbfejleszteni. Tehát tanulnak, fejlődnek, erősödnek is a beszállítói szerepben. Hosszabb távon pedig akár maguk is ki tudnak majd lépni a világpiacra. Más cégeknek pedig elképzelhető, hogy nincs is más üzleti lehetőségük, mint hogy egy nagy cég beszállítói legyenek, amely ezért megélhetést, fennmaradási lehetőséget kínál számukra.
Nyilvánvalóan nagy a különbség a beszállítók lehetőségei között aszerint is, hogy mit szállítanak be. Az a cég, amelyik egyszerű termék olcsó gyártásával vagy egyszerű szolgáltatással, például takarítással kapcsolódik a nagy céghez, sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, hiszen ilyen tevékenységeket esetleg mások is el tudnának végezni, ezért versenyhelyzetbe kerülve kénytelen lesz alacsonyabb áron elvállalni a munkát. Jobb alkupozícióban lehet az a beszállító, amelyik saját tudást is képes kínálni a nagy cégeknek, olyan tudást, amelyet csak kevesen vagy esetleg más nem is tud felajánlani. Végső soron a beszállítói lánc sikeres működésének legfontosabb feltétele, hogy végül mindenki nyerjen.
A beszállító értelmes, megbecsült munkát végezhessen tisztes ellenszolgáltatásért, a nagy cég pedig megbízható, tartósan jó minőséget nyújtó partnert találjon magának. Ehhez fontos a hosszú távon való gondolkodás, a kölcsönös megbecsülés és leginkább a kölcsönös bizalom. A nagy cég pedig, bár nyilvánvalóan hatalmas erőfölényben van, ezt nem szabad, hogy éreztesse partnerével, mert különben nem számíthat arra, hogy hosszú távú megbízható kapcsolatot tud teremteni.
A magyar kormány sok oldalról segíti a beszállítói rendszer kialakulását. Létrehozta a nagyvállalati fejlesztési programot, a beszállítói programot, az integrátorprogramot és a kutatás-fejlesztést támogató pályázati rendszert. A hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k) méltán neheztelhetnek azért, hogy minden egyes program a nagyvállalatokat célozza meg, azokat segíti, hozza helyzetbe azzal a feltételezéssel, hogy majd a nagyok megszervezik a kis cégeket. Nézzünk vele szembe, ez esetenként jelentős „ingyenpénzt” jelent a nagyvállalatoknak úgy, hogy annak társadalmi-gazdasági eredményeit, hatásait nem lehet és nem is akarja senki objektíven megmérni. Ráadásul azt azt érzetet kelti, hogy a magyar kormány figyelme csak a nagy cégekre, azok sikerességére terjed ki, és a magyar kisvállalatok lehetőségeit, sikerességét alárendeli a nagyvállalatok érdekeinek.
Ez nem jó üzenet azon magyar vállalati körnek, amelyik egyrészt a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatja, másrészt méreteihez és bevételeihez képest aránytalanul nagyobb adóbefizetést teljesít, mint a nagyvállalati szektor. Ráadásul a magyar cégek a létrejövő nyereséget itthon tartják, fektetik be újra vagy fogyasztják el. Éppen ezért itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjünk a Nemzetgazdasági Minisztérium által 2013-ban készített Kis- és középvállalkozások stratégiája 2014–2020 című anyag gondolataira, javaslataira. Abban ezt olvashatjuk: javítani kell a kisvállalkozások piaci sikerekkel kapcsolatos lehetőségeit; fejleszteni kell a kisvállalati szektor támogatására hivatott eszközrendszert; a kkv-szektor szereplői részesüljenek élethelyzetüknek, ambícióiknak, képességeiknek és lehetőségeiknek megfelelő célzott támogatásban, melynek révén egyre többen lépnek növekedési pályára.
Ez a stratégia többet kínált a magyar kisvállalati szektornak fejlődési, kibontakozási lehetőségekben, mint a „beszállítói életpálya”. Ne feledjük, a kisvállalkozások önálló fejlődése a társadalom életminőségének javítása és a regionális különbségek csökkentése miatt is elengedhetetlen. Éppen ezért jó lenne egy olyan programot is kidolgozni – esetleg éppen a 2014–2020-as stratégia felfrissítésével –, amelynek középpontjában a magyar kisvállalkozói szektor üzleti környezetének jelentős javítása, valamint differenciált fejlesztési lehetőségei megteremtésének és finanszírozásának programja áll.
A szerző közgazdász