A sokszínűség, a multikulturalizmus szavakhoz újabban sok olyan tartalom tapadt, ami megkérdőjelezi értéküket. Pedig az egység a sokféleségben nem arról szól, hogy teret nyissunk olyan magatartásformák előtt, amelyek az esetek egy részében a szakemberek és a közvélekedés szerint inkább orvosi beavatkozást igényelnének.
Európában, kezdve a Római Birodalmon, több egységesedési folyamat zajlott, de a földrész minden birodalomban megőrizte nyelvi sokszínűségét, sajátos regionális kulturális értékeit. Európa 47 államában most hozzávetőleg 340 történelmi kisebbség él, lélekszámuk meghaladja a százmilliót. Az Európai Unióban a 23 hivatalos nyelv mellett hatvannál több regionális vagy kisebbségi nyelv létezik. Az ezeken beszélő polgárok száma negyvenmillió. E nyelvek az emberiség kincsei, megmaradásuk, fejlődésük érték.
Ettől a negyvenmillió embertől nem lehet probléma összegyűjteni a Minority Safe Pack elnevezésű kisebbségvédelmi polgári kezdeményezéshez szükséges egymillió aláírást. Erre nagy szükség van. Mert ezek a nyelvek, ezek a népcsoportok a mai világban, a rádiók s főleg a televíziók egységes nyelvhasználatot gerjesztő korában nehezebben tudnak megmaradni annak, amik. Az egymillió aláírás nem elérhetetlen, de két okból sem elégedhetünk meg ennyivel. Az egyik az Európai Bizottság várható hozzáállása. Eddig három sikeres európai polgári kezdeményezés volt, 1,17–1,7 millió aláírással. A bizottság egyik esetben sem teljesítette a kezdeményezők javaslatát: kibúvót keresett és talált. Próbáljunk meg olyan sok aláírást beküldeni, hogy elgondolkodjanak! A benyújtási határidő 2018. április 3-a, azaz egy évvel a következő európai választások előtt zárul le az aláírásgyűjtés. Ilyenkor talán jobban odafigyelnek a választók akaratára.
A másik ok, ami a nagyszámú aláírás mellett szól, hogy be kell kapcsolni a többséghez tartozókat is. Ha többségi helyzetben volnék – és mint anyaországi magyar jogi értelemben az is vagyok –, akkor is aláírnám. A többségnek is érdeke, hogy ne legyenek etnikai konfliktusok. A többség ne féljen a kisebbség lététől, a kisebbségnek ne kelljen tartania a többség asszimilációs nyomásától, ne érezze magát létében veszélyeztetve.
A kezdeményezés az Európai Unió minden országára kiterjed, én azonban elsősorban közép-európaiként tekintek rá. Az első világháborút lezáró gyalázatos békék nagy hazugsága volt az etnikailag homogén államok ígérete a soknemzetiségű monarchia helyett. Meg sem kísérelték, hogy az új államokban minimalizálják a kisebbségek létszámát! Ha megtették volna, másutt állna például a magyar határ. Hogy mennyire hibás volt az akkori rendezés, jól mutatja, hogy az a két, eleve többnemzetiségű állam, amely Trianon révén jött létre, már szétesett. Csehszlovákia és Jugoszlávia helyén ma – Koszovót nem számítva – nyolc állam van. A soha meg nem tartott, soha számon nem kért kisebbségvédelmi ígéretek semmit sem értek, a mesterségesen kialakított kereteket szétfeszítette a nemzeti öntudat.
A Minority Safe Pack alkalom, hogy Európa összes etnikai és nyelvi kisebbségének a javát szolgálva legalább mérsékeljük az első világháború okozta bajokat. A cél az, hogy ne csak szavakban legyen kisebbségvédelem. Brüsszel azzal, hogy a kisebbségi panaszok kezelését a tagállamokra hagyja, csak feszültségeket kelt a szomszédos államok között. Mi azt szeretnénk, ha a vajdasági horvátok ügyét ne csak Horvátország, az ausztriai szlovénok ügyét ne csak Szlovénia képviselje. Mi azt is szeretnénk, hogy azok a népcsoportok is kapjanak komoly védelmet, amelyeknek nincs anyanemzetük, például a gorálok vagy a szorbok. Mi azt reméljük, hogy például a ruszinok tovább tudnak menni a nemzetfejlődés útján. Mindez messzemenően indokolja, hogy legyenek európai kisebbségvédelmi normák, afféle minimumfeltételek, amelyeket minden tagállamnak teljesítenie kell, és túlteljesítenie lehet, anélkül, hogy a részletszabályozásokba Brüsszel beleszólna.
A kármentő a csárdák verekedés esetén védelmet adó berendezése. A Minority Safe Pack hasonló funkciójú, sőt nemcsak verekedés esetére védelem, hanem „verekedésmegelőző” lépés is. Az előterjesztés nemcsak általánosságban kéri a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmét, hanem részletesen kidolgozott javaslatokat tesz. Értéket ment.
Közeledik az első világháború végének centenáriuma. Évfordulókra évfordulók jönnek. Ne csodálkozzunk, hogy győztesek és vesztesek más-más lélekkel tekintenek a száz éve történtekre. Ezek az ellentétes értékelések természetesek. Mi nem kívánhatjuk, hogy a győztes szomorkodjék, azok, akik nyertek, nem kívánhatják, hogy a vesztesek örvendezzenek. Ez még akkor is lehetetlen volna, ha a békeszerződések igaz-ságosak lettek volna. De még a győztesek legjobbjai is ki merik mondani: igazságtalan békéket kényszerített ki az akkori hatalom. A kisebbségi mentőöv (Minority Safe Pack) reménybeli sikere arra ad esélyt, hogy az érintett nemzetek képesek legyenek régiónk jövőjét közösen és sikeresen építeni. Aki támogatja ezt a kezdeményezést, egy boldogabb Európa felé tesz egy lépést.
A szerző az Európai Parlament volt alelnöke