A Patriot Act tíz fejezetből áll; többek között fokozza a belbiztonságot a terrorizmus ellen (például növeli az FBI technikai támogató központjának költségviselését; lehetővé teszi bizonyos esetekben a katonai segítségnyújtást az amerikai legfőbb ügyész kérésére, beleértve a tömegpusztító fegyverek alkalmazását is; bővíti az elnök hatalmát és képességeit terrorizmus esetén stb.), szabályozza a megfigyelési eljárásokat (e körben a terroristagyanús személyek megfigyelésének összes aspektusával foglalkozik), fellép a pénzmosás ellen a terrorizmus megelőzése érdekében (nemzetközi pénzmosás, a terrorizmus pénzelése), rendelkezik a határbiztonság kérdéséről. Jogállami kérdéseket vethet fel ugyanakkor a terrorizmussal kapcsolatos nyomozás akadályainak elhárítása (terroristák üldözése, vád az eljárás megindítására), továbbá a büntető jogszabályok erősítése a terrorizmus ellen (például tömegközlekedési rendszerek megtámadása esetén – ha a jármű vagy komp éppen utast szállított, vagy emberéletbe került a támadás – pénzbüntetés és/vagy életfogytiglani börtönbüntetés jár).
A törvény érdemi lépéseket tesz a tökéletesített hírszerzés terén (több, hírszerzést korlátozó rendszabály eltörlésével például bírói végzés nélkül figyelhetnek a hatóságok telefonvonalakat, e-maileket, vizsgálhatnak személyes orvosi, pénzügyi és egyéb iratokat). Megjegyzendő, hogy a 215-ös bekezdés lehetővé tette a titkosszolgálatoknak, hogy emberek magánbeszélgetéseit hallgassák le, adatbázist építsenek a begyűjtött személyes adatokból, és így kutassanak potenciális gyanúsítottak után. A cikkely 2015. május 31-én éjfélkor lejárt, és a kongresszus nem szavazta meg a megújítását – ezzel elismerve, hogy a tömeges lehallgatás többé nem alkalmazható megoldási mód, illetve korlátot kell szabni a túlzott állami önkénynek.
Magyarországon ugyanakkor az elmúlt 15 év vonatkozó normarendszerét áttekintve azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti jogalkotás az elmúlt öt esztendőben gyorsult fel. A terrorizmussal szembeni fellépést a határon átnyúló bűnözés és az illegális migráció leküzdése érdekében létrejött szerződés (prümi szerződés) kihirdetéséről szóló 2007. évi CXII. törvény elvileg garantálja. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmtv.) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tilalmának hatékony érvényesítése érdekében arra hivatott, hogy megelőzze és megakadályozza a bűncselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását. Ugyanakkor a 342/B/2004. AB-határozat utalt arra, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának a jelenleg hatályos 2005/60/EK irányelv (a továbbiakban irányelv) által előírt tilalmát a Büntető törvénykönyv a terrorcselekményre és a pénzmosásra vonatkozó rendelkezései biztosítják, a Pmtv. pedig az irányelvnek és a hozzá kapcsolódó közösségi szabályoknak a hazai jogba való átültetése mellett ezen tilalom hatékony érvényesítése érdekében tartalmazza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása érdekében szükséges rendelkezéseket.
A hazai rendesbírói gyakorlat több döntése is rámutat továbbá a hazai, elsősorban a 2010 előtti időszakban gyökerező szabályozás gyenge pontjaira. A korábbi, 2013. július 1. napjáig hatályban volt Büntető törvénykönyv alapján például a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális elkövetése. A nagyszámú közösség által látogatott épületben elhelyezett bomba robbantásával való fenyegetőzés, ha az épületben az elkövető robbanószert nem helyezett el, sőt azzal nem is rendelkezik, a közveszéllyel fenyegetés vétségének megállapítására lehet alkalmas – rögzítette egy döntésében a Legfelsőbb Bíróság.
Szemléletváltást eredményezhet, hogy az új Büntető törvénykönyv a korábbi, 1978. évi elődjéhez képest önálló tényállásként rögzíti a terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása és a terrorizmus finanszírozása bűncselekményeket. Előbbi alapján aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy terrorcselekmény elkövetése készül, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Utóbbi nyomán aki terrorcselekmény feltételeinek biztosításához anyagi eszközt szolgáltat vagy gyűjt, vagy terrorcselekmény elkövetésére készülő személyt vagy rá tekintettel mást anyagi eszközzel támogat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Jogalkotási szempontból szintén biztató fejleményként értékelhető a terrorizmus visszaszorítása szempontjából a terrorizmust elhárító szerv kijelöléséről és feladatai ellátásának részletes szabályairól szóló 295/2010. (XII. 22.) rendelet. A jogszabály említi az újonnan felállított Terrorelhárítási Központ (TEK) feladatköreit. E tekintetben említést érdemel, hogy a szervezet elemzi és értékeli Magyarország terrorfenyegetettségének helyzetét, szervezi és koordinálja a terrorcselekmények megelőzését és elhárítását végző szervek, kivéve a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és az Információs Hivatal tevékenységét, ellátja a Terrorellenes Koordinációs Bizottság működésével kapcsolatos előkészítő, végrehajtó és adminisztrációs feladatokat.
Ugyancsak a terrorizmus elleni globális küzdelem iránti erőfeszítésként értékelhető az a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló 17/2015. (IV. 17.) határozat, amely deklarálja, hogy az Országgyűlés hozzájárulását adja ahhoz, hogy a Magyar Honvédség az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi koalíciós műveletek elősegítése érdekében, partnerképesség-építési, őrző-védő és csapatkísérő feladatoknak az Iraki Köztársaság területén történő ellátására egy, legfeljebb 150, váltási időszakban 300 fős, a szükséges technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott katonai kontingense kerüljön létrehozásra, az erbili kiképző központ illetékességi területére kitelepítésre és állomásoztatásra.
A büntetőjog területén az unió több mint egy évtizede hoz ugyan különböző intézkedéseket, ugyanakkor érdemben először 2010 márciusában Viviane Reding, az Európai Unió jogérvényesülésért felelős akkori biztosa körvonalazta a büntetőjogi politika kiegyensúlyozott és koherens megközelítésének szükségességét, és bejelentette azon szándékát, hogy lépéseket tesz ezen a területen. Az uniós büntetőpolitika létrehozása című közleménnyel a bizottság abban a hitben volt, hogy teljesítette az ígéretét, és figyelembe vette a gyakorló jogászok és tudományos körök felhívását az uniós szintű büntetőjog koherensebb megközelítése iránt, amint azt a 2009-es Manifesto on EU Criminal Policy (az Európai Unió büntetőpolitikájáról szóló manifesztum) megfogalmazói kifejezték. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy 2010-ig gyakorlatilag az Európai Uniónak nemhogy terrorizmusellenes, de kiforrott büntetőpolitikája sem volt.
Ami az új büntetőjogi irányvonalat illeti, az sem túl biztató. Az EU büntetőpolitikájának a teljesség igénye nélkül az alábbi alappillérei lennének hivatottak megvédeni az unió állampolgárait. 1. A büntetőjogi intézkedést mindig csak végső eszközként lehet alkalmazni. 2. A büntetőjogi szankciókat csak a különösen súlyos bűncselekmények esetére kell fenntartani. 3. A büntetőjogi intézkedések igen kényesek az alapvető jogok szempontjából: az új jogszabályok megkövetelik az Európai Unió alapjogi chartájában és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben biztosított alapvető jogok szigorú tiszteletben tartását.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy nemcsak a magyar joggyakorlat, de sokkal inkább az uniós szemlélet radikális változására van szükség, hogy ne legyünk teljes mértékben kiszolgáltatva a radikális terrorista szervezeteknek. Földi László szerint háború van az Iszlám Állam és Európa között, erre a harcra azonban az unió szemlátomást nincs felkészülve, gyenge és sebezhető. Nincs tehát más megoldás, egy felelős kormányzatnak ki kell feszítenie a tagállami hatásköröket, hogy megvédhesse az országa határait és a lakosságot. Jogalkotási szempontból pedig megfontolandó, hogy szükséges-e a vonatkozó jogszabályi háttér fokozott centralizálása, esetleg cizellálása. Mert az alaptörvény szerint – ha az EU nem is – Magyarország védelmezi állampolgárait.
A szerző alkotmányjogász