„Valaki kamionnal járókelők közé hajtott Jeruzsálemben” – jelentettem hírfolyamomra pillantva egy vasárnapi kávézás során liberális ismerősömnek. Liberális ismerősöm szeme elkerekedett: „De hát mégis miért?” Rajtam pedig erőt vett az elmúlt két év, és – némi, az Úr napjához nem illő cinizmussal – azt feleltem: „Nyilván tévedésből.” Liberális ismerősömnek még kellett pár perc, amíg megértette, hogy az európai hétköznapok új jelenségével és a jövőbeli hírolvasások – sajnos – valószínűleg gyakori vendégével volt dolgunk: a kamionos dzsiháddal, azaz a „házi” eszközökkel elkövetett és előreláthatatlan, brutális terrorral.
Kezdeti cinizmusomra persze nem vagyok büszke, de ez a rövid kis magyar kávéházi eset remekül szemlélteti a doktriner liberalizmus válaszát a dzsihadista terrorra: épp mint liberális ismerősömnél, úgy a progresszív politikai körök és orgánumok reakcióját is értetlenség, további tagadás és a felelősök meg nem nevezése jellemzi. Ahogy ugyanezen körök az orlandói mészárlás után is a fegyverek további regulázásáért ágáltak, és az elkövető látens vonzalmai okán az „elnyomó” konzervatív társadalmat hibáztatták, úgy most is mindenről szó van, csak a terror valódi okairól és elősegítőiről nem: három szempont azonban rögtön szemet szúr minden józan megfigyelőnek.
Az amúgy nem túl objektív BBC a berlini támadás okán felsorolta a merényletet lehetővé tevő tényezőket: a schengeni egyezmény, annak mai formájában, az első helyen szerepelt. Nigel Farage, a brit politika fenegyereke okkal közölte közösségi médiaoldalán, hogy „amennyiben igaz, hogy a berlini támadót lőtték le [Olaszországban], akkor Schengennek mennie kell”. Meglátása sokban helyes, és csak annyit tudunk hozzátenni, hogy a magyar kormány már tavaly áprilisban reformcsomagot vetett fel Schengenről, amelynek kezdeti pontja volt, hogy biztosítani kell az EU-s határok ellenőrzésének érvényesítését. Ha ez így történt volna, akkor a berlini merénylő nem haladt volna át ellenőrzés nélkül pár nap alatt öt országon. Ha akkor hallgattak volna Orbán Viktorra, talán nem történt volna meg az első két támadás.
Egy második szempontot a jeruzsálemi merénylet vet fel: a kamionos támadás során a fiatal izraeli katonák nem merték alkalmazni fegyvereiket. Az IDF a világ talán egyik legfelkészültebb védelmi ereje, és seregének katonái elfutottak. A jobboldali izraeli sajtó azonosította is az okot: a katonák féltek a fegyverhasználattól, ugyanis nemrég egy lefegyverzett terroristát lelövő izraeli őrmestert jogtalan fegyverhasználat miatt bűnösnek talált a bíróság. Most végül katonák idegenvezetője lőtte le a merénylőt, aki egyébként még tolatott is a kezdeti gázolást követően, hogy még több sérülést okozzon – nagyrészt női – áldozatainak. Nyilván az sem segített, hogy nemrég az amerikai kormány ENSZ-távolmaradásával asszisztált Kelet-Jeruzsálem lakóinak „megszállóvá” bélyegzéséhez. Mindkét esetben az agresszorok áldozattá avanzsálását, és a nyugati zsidó–keresztény kultúra megvédői elnyomónak nevezését láthatjuk.
Harmadszor: nem szabad elfelejtenünk, hogy itt egy idegen kultúra támadásáról van szó európai értékeink ellen. A liberális sajtó lehozhatja, hogy „egy kamion megölt 84 embert Nizzában” (mint ahogy meg is tette!), de itt nem a kamion gyilkolt, hanem az iszlám dzsihád. Értelmetlen találgatni, hogy vajon mi volt az elkövető vallása és indítéka, mint ahogyan azt liberális ismerősöm is tette a minap. Mindenki tudja, hogy protestánsok, katolikusok vagy izraeliták nem szállnak kamionba és hajtanak át ártatlan embereken Nizzában, Berlinben vagy Jeruzsálemben. Az elmúlt évek véres terrortámadásait egytől egyig az iszlám dzsihád hívei követték el: erről a veszélyről pedig beszélni kell, és nem lehet örökkön örökké az európai kolonializmus bűneit vagy Izraelt bűnbakká megtenni.
Hogy is szólt a régi liberális mantra? Ez bizony egy „eltérő kultúra”.
A szerző történész