A kudarcnak számos oka van. Így Juncker elnök nem meggyőző korábbi politikai pályafutása (hazája akkori miniszterelnökeként, illetve pénzügyminisztereként számos botrány, megkérdőjelezhető döntés kötődik hivatali időszakához), súlytalan személyisége (ez sajnos visszaköszönt a Brexit-ellenes kampányban is), vitatható viselkedése, diplomáciai érzékének és önkritikájának teljes hiánya. És ami a legsúlyosabb: az új kihívásokra nincsenek válaszai, mert nincs fogalma és világos víziója a jövő Európájáról. Juncker elnök eredményeivel állítólag már Angela Merkel német kancellár sem elégedett. Egy demokratikus jogállamban ilyen helyzetben már rég bizalmatlansági indítványt kezdeményeznének az aktuális vezetéssel szemben. Úgy, mint 2006-ban Magyarországon – az más kérdés, hogy akkor nem volt szerencsénk.
A mindenkori elnök testesíti meg az Európai Bizottságot és azon keresztül az Európai Uniót is. Demokráciákban, ha egy vezető nem tud felmutatni eredményeket, távoznia kell pozíciójából; márpedig az elmúlt két évben az Európai Unió egysége megbomlott, és ő tétlenül és eszköztelenül nézi a fejleményeket. A kétsebességes Európa gondolata is az ő elnöksége idején erősödött fel, amihez csak hozzájárult a kelet-közép-európai tagországokkal szembeni empátiájának teljes hiánya. Elnöksége idején vallott kudarcot a schengeni és a dublini rendszer és bukkant fel mini-Schengen eszméje.
Az Európai Bizottság jelenlegi vezetőjének időszakában feneklett meg az Európai Unió reformja, szakadt el végletesen a hihetetlen méretűre duzzadt brüsszeli bürokrácia az uniós polgárok valós, mindennapi gondjaitól. A Juncker elnök által vezetett Európai Bizottság legtöbbször megkésve és rosszul reagált az Európai Unió égető kérdéseire, mindenekelőtt a migránsválság okozta veszélyhelyzetre. Juncker odáig jutott, hogy fontosabb számára az analfabéta szír migránsok tömeges betelepítése, mint a több millió álláskereső európai fiatal helyzetének rendezése. Az Európai Bizottság elnöke bekötött szemmel, az európai polgárok érdekeinek semmibevételével, a kelet-európaiak gondjai iránti mérhetetlen közönyével ma már az Európai Unió, sőt Európa jövőjét veszélyezteti.
A Lengyelországgal szemben bevetett jogállami mechanizmus egyértelmű jelzése annak, hogy a bizottsági önkény soha nem látott méreteket ölt; már az Európai Bíróság kizárásával zajlik boszorkányüldözés a más véleményt formáló tagállamok ellen. Az Európai Unió döntéshozó-végrehajtó szervének vezetésére olyan rátermett, határozott politikusra van szükség, akinek lényeglátó elképzelései vannak, és aki viselkedésével sem láttatja súlytalannak az általa megtestesített hivatalt és közösséget. Visszatérve a Brexitre: Boris Johnson, az Egyesült Királyság új külügyminisztere korábban az elszakadáspárti kampányában kijelentette, hogy az EU a Római Birodalom újjáélesztéséről álmodozik, mint Napóleon és Hitler. London egykori polgármestere előadta, hogy az euróövezet egy német koncepció, ami lehetővé tette a domináns német gazdaság számára, hogy tönkretegye a gyengébb európai gazdaságokat.
Az Európai Unión belüli a mini-Schengenről szóló elképzelés ugyancsak hasonlít ahhoz a hitleri szemlélethez, amely szolgaállamokra és vezető államokra osztja a kontinenst. Ennek szellemében az unió újra visszatérne a kétsebességes Európához, a magállamok létrehoznának egy mini-Schengent. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy korábban az Európai Bizottság álláspontja szerint még a határok lezárása csak a legvégső eszközként lett volna alkalmazható, és csak átmeneti időre. A Juncker környezetéből kiszivárgott terv azonban azt jelentené, hogy visszatérnénk a vasfüggöny korszakához – nem az illegális bevándorlókkal, hanem az őshonos európai uniós lakosokkal szemben.
Mint tudjuk, a Politico című tekintélyes folyóiratból a Mr. Eurónak is nevezett Juncker alkoholproblémákkal küzd, nem szeret dolgozni, és elődjénél jóval kevesebbet utazik, elsősorban telefonon szereti ügyeit intézni. Persze José Manuel Barroso sem érdemel túl sok dicséretet, hiszen az Európai Bizottság előző elnöke – közfelháborodást kiváltva – tanácsadói szerződést kötött a Goldman Sachs vezető amerikai befektetési bankkal. És ezek persze nem az első válságjelek az unió végrehajtó testületének háza táján. Jacques Santer korrupciós ügybe keveredve 1999-ben kénytelen volt benyújtani az Európai Bizottság testületi lemondásról szóló nyilatkozatot.
Természetesen igazságtalan lenne, ha mindenért Junckert tennénk felelőssé. Megbukott Martin Schulz, továbbá az Európai Parlament szinte teljes közép- és felső vezetése, miközben a brüsszeli bürokrácia inkompetens. Az EU mélyreható válsága nem oldható fel egyetlen személycserével. A jelenlegi vezetőgarnitúra teljes cseréjére lenne szükség, hogy a mélyrepülés megállítható legyen.
A szerző alkotmányjogász