A lineáris adókulcs elmúlt években történő mérséklésével és a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetésével, majd ezen kedvezmények növelésével. Miért változtatott most a kormány az eddigi eszközökön, s miért a munkaadói terhek könnyítésére tesz most lépéseket? Ezek csökkentése vajon kizárólag a munkáltatók érdeke, illetve milyen hatásai lesznek a tervezett döntésnek?
Először is szögezzük le: az elmúlt évek munkabérre terhelt elvonásainak csökkentése ellenére Magyarország még mindig nagyon rosszul áll a nemzetközi összehasonlításban. A bérek közterhei (adók és kötelező tb-befizetések) tekintetében a gyermektelen keresők esetében Európában csak néhány országban magasabbak, s bár például a kétgyermekesek körében (ahol már „működnek”, hatnak a gyermekek után járó kedvezmények) már jobb a helyzet, de még itt is az átlagnál rosszabb pozícióban vagyunk.
Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a munkáltatóknak számos, nem a munkavállalók által fizetett terhe is van: ilyen a szociális hozzájárulási adó (27 százalék), a szakképzési hozzájárulás (1,5 százalék), s létezik még a rehabilitációs hozzájárulás is. Ezek a terhek a bérekre számítódnak, azaz (a munkaadók oldaláról) drágítják, s ezért nem ösztönzik a foglalkoztatást. A munkavállalók terhe pedig jól ismert: a 10+7+1,5 százalékos nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék, ami mellett még személyi jövedelemadót is fizetnek. A munkavállalók a bérpapírjukon viszont csak a munkavállalói terheket látják, pedig a munkáltató is fizet utánuk: nem is keveset.
Abban is megegyezhetünk, hogy Magyarországon magas a szürkegazdaság, illetve a nem legális foglalkoztatás aránya. Miért van ez így? Alapvetően azért, mert nagyon magasak az előbb említett terhek miatt a munkát terhelő elvonások. A magas közterheknek pedig két következménye van. Az egyik, hogy a közgazdaságtan törvényei szerint a relatíve drága erőforrás esetében a vállalkozások más erőforrások felé fordulnak: azaz alapvetően gépesítéssel, automatizálással váltják ki a nekik nem megfizethető humánerőforrást. A másik következményt mindenki ismeri, tapasztalja: a vállalkozó gyakran részben vagy egészben nem adózottan foglalkoztat embereket (illetve sokszor saját maga is így lett bejelentve), akik után nem is fizeti ki a magas elvonásokat sem. Ezért gyakori ma is s a korábbi években, hogy a papíron munkanélküliek közül nehéz hivatalos munkára toborozni, hiszen szürkén többet keresnek – sokszor kevesebb munkával –, mintha legálisan állást vállalnának.
Ez utóbbi gyakorlatnak (amely sajnos elég jellemző, illetve elterjedt hazánkban) két súlyos következménye van a kieső állami bevételeken túl. Egyrészről rontja a versenyképességünket. Rontja az országét is, hiszen a magas bérelvonások miatt a nagy foglalkoztatottsággal járó beruházások inkább a régió más országát célozzák meg, de sérti a hazai szereplők közötti esélyegyenlőséget is. Hiszen nyilván gyorsabban fog futni az, akinek nincsenek súlyok a lábára erősítve, mint az, aki terheket cipel. (Balczó András edzett így súlyokkal terhelten, hogy aztán a versenyen – már „könnyű” lábbal – sokkal gyorsabb lehessen.) S ezzel a logikai okfejtéssel máris legalább részbeni magyarázatát adtuk annak a Magyarországot sújtó problémának is, hogy kevés a közepes méretű vállalkozásunk. Ne felejtsük ugyanis, hogy egy bizonyos méret felett már nem olyan egyszerű szürkén nem bejelentett, illetve adózott módon dolgoztatni, ezért a vállalkozások nem akarnak megnőni, vagy pedig inkább több, kisebb céget működtetnek.
A szürkefoglalkoztatás azonban nem csak a versenyképességre gyakorolt, illetve versenytorzító következménye miatt káros. Káros a munkavállaló szempontjából is, hiszen elveszi tőle a jövendő nyugdíjának egy részét. Tömeges szociális problémák keletkeznek ugyanis azáltal, hogy a dolgozónak a minimálbéres vagy ahhoz közeli bérmegállapítások miatt nagyon alacsony lesz a kezdő nyugdíja. (S persze az egészségügyből is hiányzik az elmaradt befizetés…) Ezért a társadalombiztosítás kasszájába történő befizetés elmaradása bizonyos szempontból egyfajta adósságnak is felfogható, ugyanis a jövőben (a többieknek) kell kifizetni a szürkén foglalkoztatott be nem fizetett hozzájárulásait.
Az elmúlt időszakban több szürke- vagy feketegazdaságot korlátozó intézkedést hozott a kabinet. Ezekből a legnagyobb hatású adózási fegyelmet javító intézkedés a gazdaság különböző, eddig eléggé rejtve maradt ágazataiban történt, ott, ahol az online pénztárgépeket bekötötték a NAV-hoz, s kötelezővé tették a használatát. De igen komoly következményei voltak az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer bevezetésének s kiterjesztésének is. Ráadásul az utóbbi esetben az úthasználat terhei jelentős részben a külföldi fuvarosoknál és autósoknál jelentek meg, ami az ország szempontjából különösen kedvezőnek volt mondható. Nagyon fontos lenne ezen az úton továbbhaladni részben az igazságosság, részben pedig az állami szolgáltatások színvonalának emelése érdekében.
A járulékcsökkentést – melyet a munkaadói szervezetek, illetve befektetők már régóta sürgetnek – tehát nem csak, illetve nem elsősorban a munkaadók érdekei miatt kell meglépni. Annak áldásos hatásai mind a versenyképességünkben, mind a sikeres vállalkozásaink fejlődésében, de a szociális kockázataink mérséklésében is fellelhetők. Ráadásul e döntés igazságérzetünk szempontjából is üdvös megoldásnak minősíthető. Akár azon az áron is, ha emiatt esetleg egyéb adóbevételekből kell kipótolni a nyugdíj- vagy egészségügyi kasszát. Az igazi az lenne, hogy a munkabérterhek csökkentése meghirdetett módon, ezért tervezhetően folytatódna, hiszen ebben az esetben tudná ösztönző hatásait maradéktalanul kifejteni. De az első, talán legfontosabb lépés jövő januárban már megtörténhet. S mindig az első lépés a legnehezebb. Amit reméljük, hogy követ majd a többi!
A szerző főiskolai tanár