Az EU az Európai szemeszter programban figyelemmel kíséri a tagállamok gazdaságpolitikáját. Ebbe beletartozik, hogy minden évben részletesen elemzi az országok makrogazdasági adatait, költségvetését, valamint gazdasági döntéseit, és ajánlásokat fogalmaz meg a következő egy-másfél évre.
A magyar országtanulmány február 26-án jelent meg. Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy csupán munkaanyagról van szó, ezért nem tekinthető a bizottság hivatalos véleményének. A 72 oldalas tanulmány két részből áll: értékeli és elismeri az eredményeket, illetve felsorolja a munkacsoport által kockázatosnak ítélt jelenségeket. Az elért eredmények kapcsán úgy fogalmaz, hogy a gazdaság kiegyensúlyozott növekedési pályára állt, ami jó hír. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a növekedési ütem még nem érte el a válság előtti szintet. 2016-ra 2,1 és 2017-re 2,5 százalékos növekedést lát elérhetőnek. Ezek az értékek jóval magasabbak, mint az EU-s átlag, amely csupán 1,7, illetve 1,9 százalékos, néhány régiós országénál viszont alacsonyabbak. A lengyel adat például mindkét évre 3,5, a cseh 2016-ra 2,3, 2017-re pedig 2,7, a román pedig 4,2 és 3,7 százalék.
Az anyag jó eredményként említi a folyamatosan csökkenő munkanélküliséget, költségvetési hiányt és adósságállományt, de hozzáteszi, hogy a munkanélküliség csökkentéséhez – az új piaci munkahelyek teremtése mellett is – még mindig jelentős mértékben járul hozzá a közmunka és a külföldi munkavállalás. A közmunka jobb, mint a szociális segély, de még jobb lenne, ha jól szervezett és emberre szabott továbbképzésben részesülhetnének a közmunkások azért, hogy mielőbb visszakerülhessenek az elsődleges munkaerőpiacra. Ezzel kapcsolatban arra is figyelmeztet, hogy bár a közmunkások között sok a nagyon alacsony végzettségű, de a tanulmány szerint 47 százalékuknak közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Ezért lenne fontos az emberre szabott, differenciált továbbképzés. A külföldi munkavállalással kapcsolatban megjegyzi, hogy ez együtt jár az itthon rendelkezésre álló munkaerő tudásszintjének csökkenésével, mivel többségében az eladható tudású emberek vállalnak külföldön munkát. Ez az a probléma, amit korábbi írásaimban úgy fogalmaztam meg, hogy jobb lenne, ha a magyar tudás termékekbe, szolgáltatásokba épülve, és nem „lábon” hagyná el az országot.
Az anyag kiemeli, hogy a devizahitelek forintra váltása és az adósságon belül a hazai finanszírozás arányának növekedése jelentősen csökkentette a pénzügyi kockázatokat. Végül dicséri a kormánynak az adóelkerülés csökkentésére tett erőfeszítéseit és azt, hogy a pénzintézetek adójának jelentős csökkentésével ösztönzi a bankokat az intenzívebb hitelezésre, amelyre nagy szükség lenne a gazdasági növekedés fenntarthatóságához. A tanulmány a pozitív megjegyzéseket összefoglalva úgy fogalmaz, hogy a gazdaságpolitika minősége egyértelműen javult. A továbblépéshez, és ennek kapcsán a gazdasági növekedés fenntartásához azonban elsősorban a versenyképesség javítására van szükség – mutat rá az anyag. Ez a megállapítás azonban nem jelent újdonságot, hiszen a versenyképességet elemző hazai közgazdászok is hosszabb ideje figyelmeztetnek versenyképességi pozíciónk romlására. Sőt évértékelőjében a miniszterelnök is a versenyképesség javítását emelte ki, mint az egyik olyan feladatot, amelytől a jövő gazdasági és társadalmi eredményei alapvetően függenek. A kérdés azonban az, miként kellene javítani a versenyképességet. A tanulmányban ennek kapcsán említett problémák szintén nem tartalmaznak meglepő újdonságokat, többségükben ugyanis a hazai vitákban is felvetett gyengeségeket sorolják fel.
Nézzük, melyek a tipikus vitatémák! A munkaerőköltségek – ez jelenti a béreket és a rárakodó terheket együttesen – az EU-ban csak négy országban alacsonyabbak, mint nálunk. Ezen belül a béreket terhelő járulékok bérekhez viszonyított aránya nagy. Ez okozza azt, hogy az egy főre jutó jövedelmek vonatkozásában csak három ország van mögöttünk. Fontos tény az is, hogy a rendkívül látványosan bővülő exportunk csaknem 50 százaléka import, ami az egyik legnagyobb az EU-ban. Ennek részben az az oka, hogy a külföldi cégek nálunk működő leányvállalatai közül sokban csak a behozott részegységek – ami importnak számít! – összeszerelése folyik. De ez a bérekre is hatással van, mivel az összeszerelés nem tartozik a legjobban fizetett munkák közé.
Az exportteljesítményünkkel kapcsolatban a tanulmány egy további gyenge pontra is figyelmeztet. Jó dolog ugyanis az exportbővülés, de nem mindegy, hogy mit exportálunk. A tanulmány szerint az exportunkban 2009-ről 2014-re 30 százalékról 23-ra csökkent a magas minőségű, nagy tudástartalmú, innovációt, újdonságot is hordozó termékek aránya. Ez megmutatkozik az értékesítési árainkban, amelyek a régió többi országának exportáraihoz képest alacsonyabbak. Ez is azt érzékelteti, hogy mi olcsósággal versenyzünk. De van még egy figyelemre méltó adat, amely a termelési szerkezetünk erős energiafüggőségére és az energiafelhasználás alacsony hatékonyságára figyelmeztet. Magyarország ugyanis a GDP hat százalékáért importál energiát, ami az EU-átlag kétszerese. A tanulmány szerint a dinamikus gazdasági növekedéshez túl kell lépnünk az olcsósággal való versenyzésen, és valamennyi erőforrásunk hasznosításánál – az anyagot, az energiát és a humán tőkét is beleértve – javítani kell a hatékonyságot. A humán tőke esetén a színvonal jelentős javítására is szükség lenne. Ez oktatási és kutatás-fejlesztési befektetéseket igényel. Ma Magyarországon a felsőfokú végzettségűek aránya 34 százalék, az EU-átlag 37,7. A felsőfokú képzésben a GDP 0,2 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre. Ez az érték csak három országban alacsonyabb. Az állam összes kutatási-fejlesztési ráfordítása 0,4 százalék. De fontos az élettartam alakulása is. Hiszen ha az emberek meghalnak 60 éves koruk körül, amikor még dolgozni tudnának, az csökkenti a gazdasági növekedéshez szükséges munkaerő-mennyiséget. Az átlagéletkor tekintetében pedig, férfiak és nők esetén egyaránt, a magyar adatok a legrosszabbak között vannak.
Mivel a versenyképesség javulásának és ezzel együtt a gazdaság fenntartható növekedésének olcsóságra épülő forrásai kiapadóban vannak, ezért új források után kell néznünk. Fontos a külföldi tőkebeáramlás, de a versenyképességünket csak az javítja, ami nagy hozzáadott értéket előállító munkalehetőséget teremt. Jobban kellene hasznosítani a kisvállalkozói szektorban rejlő innovációs és exportlehetőségeket is. De mindezek ígénylik a humán tőke megerősítését, a tudásszint növelését, a meglévő tudás jobb hasznosítását, valamint az innovációbarát üzleti környezetet. A tudásnövelésnél különösen fontos a felnőtt, munkaképes korú lakosság tudásának felfrissítése. Ma Magyarországon ebben a korosztályban átlagosan 3,2 százalék képezi tovább magát. Az EU-átlag viszont 10,7 százalék.
A jobb tudáshasznosítás feltétele az igényesebb munkahelyek teremtése, a regionális fejlettségbeli különbségek csökkentése, a külföldre ment tudás hazahozása és a szakképzettséggel, végzettséggel rendelkező közmunkások munkaerőpiaci elhelyezkedésének segítése. Végül térjünk vissza az innovációra, mint a versenyképesség-javítás egyik kiemelkedően fontos feltételére. Mi segíti az innovációt? Nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy az innovációhoz fontos a megfelelő tudásszint, a vállalkozói szellem, a nyitottság, a kockázatviselő képesség, a túlzott centralizáltság lebontása és a barátságos üzleti környezet, amelyet elsősorban az alacsony szintű bürokrácia, a tisztes piaci verseny és az átlátható, kiszámítható üzleti környezet jellemez. A tanulmány rámutat arra, hogy bár az üzleti környezet jelentősen javult, még bőven van tennivaló. Tegyük hozzá, hogy a bürokrácia csökkentéséhez kevés a létszámleépítés. A folyamatokat, rendszereket – amelyek ma túl sok embert igényelnek – kell a minőségvezérelt irányítási elvek mentén újraszervezni és karcsúsítani.
Összefoglalva: a biztonságos, tartós gazdasági növekedéshez a versenyképességünket kell valóban erősítenünk. Ehhez az út a termékszerkezetünk megújításán, a jobb minőségű, nagyobb hozzáadott értéket és innovációt tartalmazó termékek arányának növelésén, az innováció felpörgetésén, a kis cégekben rejlő energiák felszínre hozásán át vezet. Feltétele pedig a tudásba, az innovációba, a korszerű technológiákba és az egészségbe való hatékony beruházások arányának növelése. A nálunk jobban teljesítő régiós országok azért tudnak nagyobb gazdasági növekedést elérni, mert már elindultak ezen az úton. A mi lehetőségeink és képességeink is megvannak arra, hogy ezt tegyük. Az Irinyi-terv jó lépés lehet ebbe az irányba.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár